Az orosz ukrán háborút elemző cikkekben sokszor esik szó a konfliktus Ukrajnát, Oroszországot, vagy éppen Európát és az Egyesült Államokat érintő hatásairól. Ezzel szemben kevesen tárgyalták eddig, hogy a háború egyik fontos szereplője, azaz Belarusz számára milyen következményekkel járt eddig az invázió. Oroszország legfontosabb szövetségesének helyzetét Maxim Szamorukov tárgyalta elemzésében.
Már a háború kitörése előtt egyértelmű volt, hogy Belarusz hadviselő félként fog részt venni az Ukrajna elleni invázióban, nemzetközi jogi értelemben biztosan. Február 24-én ugyanis Moszkva rendelkezésére bocsátotta a területét, hogy a Kijev elleni offenzívában részt vevő csapatok onnan rohamozzák meg Ukrajnát, ami kimeríti az agresszió jogi fogalmát. Ezzel szemben eddig nem érkeztek hírek arról, hogy belorusz harcoló alakulatok volnának Ukrajnában, amely beláthatatlan következményeket hozhat Minszk számára. Szamorukov szerint a valódi kérdés, hogy
a Kreml képes lesz-e a belorusz haderő bevonására, hiszen az az ország szuverenitásának összeomlását jelentené.
A háború előtt Minszk, valamint a fehérorosz emberek is sokat profitáltak a viszonylagos függetlenségből. Belarusz egyfajta közvetítőként szolgált Európa és az erőforrásokkal teli Oroszország között. Ez nem csupán tiszta, kereskedelemből származó nyereséget jelentett az országnak, de erőteljesen jelen volt a korrupció, és az állami szinten ellenőrzött fekete gazdaság. Bár Moszkva a 2010-es években igyekezte a hasonló módon való nyereségszerzést visszaszorítani, a régiek helyett új lehetőségek alakultak ki, így a hasonló tevékenység továbbra is jelen maradt a Belarusz Köztársaságban. A kereskedelmi hasznot azonban jelentősen visszavetette a 2020-as elnökválasztás következtében kialakuló belpolitikai instabilitás.
A tüntetések során történt súlyos emberi jogsértések miatt az Európai Unió szankciókat vezetett be a belorusz vezetés ellen, amely Minszket mind gazdaságilag, mind politikailag elszigetelte Európától.
Two years ago, on August 23, 2020, the March of a New #Belarus was held. Hundreds of thousands took to the streets to protest against the falsified presidential elections. pic.twitter.com/3eAgdyMHES
— NEXTA (@nexta_tv) August 23, 2022
Ez az izoláció leginkább a kereskedelemben mutatkozik meg. Belarusz egyik legfontosabb exportcikke a kőolaj, hiszen a területén 2 nagy jelentőségű olajfinomító is található. A 2010-es években az éves export 1/3-át a feldolgozott olajjal való kereskedelem adta. Jól mutatja a visszaesést, hogy 2022 júniusában az előző évekhez képest 99%-kal csökkent az EU-ba exportált olaj mennyisége.
Hasonlóan rossz helyzetben van a fehérorosz vegyipar, hiszen a háború előtt az export 10%-át adta a műtrágya. A háború kitörésével azonban nem csupán az európai felvevőpiac vált semmissé a belorusz gyártók számára, hanem a kiviteli infrastruktúra is. Tekintve, hogy a litván, illetve ukrajnai kikötőkön keresztül többé nem lehet kivinni a műtrágyát Európából, így hiába van kereslet a termékre például Afrikában vagy Közép-Ázsiában, nem lehetséges az export. Mindkét példa jól szemlélteti Belarusz kiszolgáltatottságát Oroszország irányába.
Tekintve, hogy az egyetlen kereskedelmi partnere, amellyel fizikailag képes árut cserélni Moszkva, így kimondható, hogy Minszk kényszerpályára került.
A helyzet feloldását tovább nehezíti, hogy a tél közeledtével egyre inkább függnek a belorusz háztartások az olcsó orosz gáztól, ami még előnyösebb helyzetbe hozza a Kremlt.
A társadalmi viszonyokat illetően Belaruszban egyfajta konszenzus volt megfigyelhető Oroszország tekintetében – egészen 2020-ig. A fehérorosz társadalom és elit számára egyértelmű volt a bizonyos mértékű függetlenség fenntartásának igénye, amely a kereskedelempolitika által a megélhetés zálogává vált. Ez az egyetértés megszűnt a 2020-as választásokat követően, így a külpolitika a belső rezsim fontos elemévé lett. Ez magával vonzotta a társadalom politikai polarizációját, hiszen
a központi hatalom támogatói egyértelműen oroszbaráttá, míg az ellenzék oroszellenessé vált.
Ez a polarizáció megmutatkozik az OSW kutatásában is, miszerint a belorusz emberek 42,8%-a gondolja úgy, hogy Oroszország veszélyt jelent az ország területi integritására, míg 44,4% vélekedik ellenkezőképp.
Összefoglalva tehát Belarusz olyan szinten vált Oroszország kiszolgáltatottjává, ami a jövőben lényegében meghatározhatja az ország szuverenitásának kérdését. Ez a kényszerpálya visszafordíthatatlannak tűnik, amely bizonytalanná teszi Belarusz európaiságának jövőjét.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
