Az Európai Unió szempontjából az egyik legfontosabb kérdés a külföldi befolyással szembeni rezilienciája. A változó nemzetközi környezetben – különösképp a súlyos következményekkel járó orosz-ukrán háború kapcsán – Európának képesnek kell lennie ellenállni a külföldi információs és egyéb befolyásolásnak, hiszen az súlyosan alááshatja az Unió alapértékeit. Ennek ellenére a túlzott szabályozás destruktív hatással lehet Európa egyik fontos előnyére, a civil közösségek szabadságára. Az ezzel kapcsolatos visszásságokat Lukas Harth, Florian Kriener, és Jonas Wolff, a Carnegie Europe kutatói tárták fel az október közepén megjelent cikkükben.

A külföldi befolyásolási kísérlet nem újkeletű probléma a nemzetközi kapcsolatok tudományában. A soft power a fogalmat megalkotó Joseph Nye szerint a szereplők olyan képességét jelenti, amellyel képesek más szereplőket katonai erő vagy más kényszer nélkül befolyásolni. Ez egy olyan eszköz, amelyet a nemzetközi kapcsolatok szinte összes aktora alkalmaz: gondolhatunk akár az olimpiai játékokra, vagy éppen bizonyos államok nagykövetségei által szervezett kulturális programokra. A soft power használata nagyban szolgálhatja az államközi kapcsolatok prosperáló alakulását, hiszen amennyiben egy szereplő pozitív megítélést képes elérni a célország társadalmában, az nagy mértékben ösztönözheti az adott kormányt a kooperációra, amelynek előnyeit sok esetben az átlag polgárok élvezik.

Mindezek ellenére a soft power, valamint a rossz szándékú külföldi hatalmak befolyásszerzése negatív hatással lehet a demokratikus rendszerekre.

A globalizáció és a digitalizáció felgyorsulásával ezen befolyásszerzési kísérletek – például a dezinformáció – közvetlenül a társadalom tagjait érinthetik,

anélkül, hogy a kormányzati szint engedné ezt. A hasonló aktivitás pedig alááshatja a nyugati országok demokratikus intézményeit is.

Ezen veszélyekkel párhuzamosan – ahogy Harth, Kriener, és Wolff is igyekeznek felhívni a figyelmet – a nyugati hatalmaknak, különösképp az Európai Uniónak, meg kell találniuk a középutat a reliziencia kiépítéséhez, hogy azzal ne sértsék a civil társadalom szabadságát.

Az Európai Unió intézményeiben állandó vita folyik a nem kormányzati szervezetek külföldi támogatásáról, hiszen ez lehetőséget ad a rossz szándékú aktoroknak az uniós országok társadalmára, ezáltal a belpolitikára való nyomásgyakorlásra. Az Európai Parlament korábban felállított egy ezzel kapcsolatos bizottságot, amely jelentést is készítettek a problémáról. A Parlament 2022. március. 9-én fogadott el határozatot a témával kapcsolatban.
Ezen határozat – Harth, Kriener, és Wolff szerint – három kiemelendő elemmel rendelkezik, amelyeket érdemes megvizsgálni nemzetközi jogi viszonylatban is.

Az első azt taglalja, hogy a hasonló befolyásszerzési kísérletek sértik az Európai Unió és a nemzetközi jog által képviselt értékeket. Ezen esetben érdemes segítségül hívnunk a Nicaragua v. Amerikai Egyesült Államok ügyet, amely során az ICJ kimondta, hogy a tiltott interferenciának mindenképpen kényszerítő erővel kell bírnia, amely gyakorlatilag akkor valósul meg, ha az adott aktor betudhatóan támogat fegyveres csoportokat, vagy maga használ katonai erőt. A szerzők szerint a beavatkozás tágabb értelmezése nem tekinthető a nemzetközi jog alapelveként.

A határozat szerint továbbá a dezinformáció, illetve a manipuláció sértik az alapvető szabadságjogokat.

Ez a pont azonban további definiálásra szorul, hiszen a jogsértés („abuse of rights”) szorosan összekapcsolódik az Európai Unió Alapjogi Chartájának 54. cikkével, amely kimondja a joggal való visszaélés tilalmát.

A határozat harmadik kiemelt eleme a civil társadalmi szervezetek (CSO – civil society organization) bevételeinek átláthatóvá tétele valamint, hogy ezek ne ütközhessenek az Unió érdekeivel. Ebben az esetben is hiányzik az átláthatóság, illetve az érdekek ütközésének pontos meghatározása. A törekvés ellenére azonban nem tiltható meg az uniós CSO-k számára a külföldi támogatások felhasználása, hiszen az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy ezen jog minden NGO-t megillet.

Összességében az Európai Unió nagy dilemma előtt áll, hiszen miközben az orosz-ukrán háború következtében jelentősen felerősödtek a dezinformációs kampányok, az ezekkel szembeni reziliencia kialakítása mellett meg kell őriznie saját értékeit.

A civil szervezetek működésének, valamint a korábban említett célok elérésének érdekében az Uniónak egy jól definiált, átlátható, a CSO-k számára jogbiztonságot bnyújtó szabályozást kell létrehoznia, amely egyben képes megelőzni az autoriter befolyásszerzést Európában.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon