2022. szeptember 26. 16:00 - Danube Institute

Iráni drónok az égen – precíziós fegyverrendszerek a pult alól

Oroszország újabban Iránból vásárol drónokat, hogy az ukrajnai háborúban segítsék. Az eszközök felbukkanása újabb példája annak, hogy egyre könnyebb magas technológiájú fegyvereket beszerezni a nemzetközi közösség ellenségeként is. Viszont mindennek megvan a stratégiai ára.

shutterstock_2177002521.jpg

2022. szeptember 23-án több csapást is mértek az oroszok Odessza városára Shahed-136 iráni gyártmányú öngyilkos drónokkal. A célpont az ukrán hadsereg helyi infrastruktúrája volt. A drónok közül többet lelőttek. Ukrajna még aznap este kiutasította az iráni nagykövetet, jelezve, hogy komoly jelentőségűnek tartja az új fegyverek megjelenését.

Valószínűleg nem is az volt a drónok lényege, hogy eddig nem látott kihívások elé állítsák az ukrán légvédelmet, hanem hogy relatíve aggodalom nélkül bevethetőek, eldobhatóak legyenek közben precíziós támadásokat végrehajtva.

Az orosz légierőben a precíziós támadás képessége elég alacsony, és persze a repülőeszközökre is nagyon nagy veszélyt jelent az ukrán légvédelem és légierő.

Ennek megfelelően fordulnak most a drónhadviseléshez. Az első felvetődő kérdés persze a következő: miért nem a saját drónjaikat használják? Oroszország elméletileg többféle, felderítésre, sőt támadásra is alkalmas dróntípust fejlesztett ki az elmúlt évtizedekben. Első pillantásra egy hosszú évtizedek óta szankciók által sújtott közel-keleti állam technológiája nem jelenthet ugrást ezekhez képest.

Az Ausztriában élő elemző, Tom Cooper forrásai szerint mégis erről van szó. Szerinte

az iráni dróngyártás teljes egészében kínai technológiai importon alapul.

Az iráni drónok koncepciója viszonylag régi, már az 1980-as években is gyártottak pilóta nélküli repülőgépeket, de világszínvonalon értékelhető eszközöket csak a 2010-es évek eleje óta készítenek. Ez a minőségi ugrás a nyugati szankciókat semmibe vevő kínai technológiai importnak köszönhető. Az új iráni drónok több tényezőben is felülmúlják az orosz megfelelőiket, például a Jasszer felderítő drónnak a kamerái automatikusan stabilizáltak (tehát folyamatosan éles képet közvetítenek a gép imbolygásától függetlenül) míg a hasonló kategóriájú Orlan-10 orosz drónnál ez a fontos rendszer hiányzik.

Valamennyi ilyen drónnak megvan az a hiányossága, hogy nem rendelkeznek műholdas kommunikációs berendezésekkel, így hatótávolságuk korlátozott. Az „öngyilkos” Shahed-136 programozható arra, hogy elindítás után egy adott útvonalon haladva érjen el bizonyos földi célokat. Ebben az esetben egy egyszerű cirkálórakétává válik az eszköz, 36 kilogrammos robbanófejével körülbelül egy nagyobb tüzérségi lövedék erejével pusztítva célpontját. Nincs meg az a lehetőség, hogy egy hadművelet közben gyorsan felbukkanó célokra irányítsák, vagy hosszabb ideig keressenek vele új fenyegetéseket. Csak jó előre megkapott felderítési információk alapján tud támadni. Így az öngyilkos drónok (ha angolról tükörfordítjuk: várakozó lőszerek, hiszen gyakran a harctér fölött repülve várakoznak a kínálkozó csapásmérési lehetőségre) egyik legfontosabb tulajdonsága, a rendkívül gyors reagálás vész el.

Ettől függetlenül az új megfigyelő drónokkal az orosz hadsereg felderítő képessége, a robbanófejet hordozó eszközökkel pedig a precíziós csapásmérő ereje javul majd.

Kisebb jelentőségű, de mérhető hatású eleme lehet ez az orosz mozgósítással új, várhatóan még intenzívebb szakaszába lépő ukrajnai háborúnak.

Ez az új drónüzlet sokadik példája annak is, hogy a pilóta nélküli eszközök a fegyverpiac „gyorsételeivé” válnak. Mint ahogy a gyorsétteremben a vendég gyenge minőségű, de nagy mennyiségű kalóriát töm magába relatíve olcsón, a drónok gyorsan megszerezhető „kalória-adagok” egy csapásmérő erőt nélkülöző hadsereg számára.

Exportjuk egyszerű, könnyen megoldható, még a nemzetközi szankciók ellenére is. Így is születtek egyes fajtáik: a Shahed-136 alapját képező izraeli Harpy öngyilkos drón a szankcióktól sújtott Dél-Afrika technológia exportjának egyik példája, még az apartheid rezsim alatt, az 1980-as évek végén fejlesztették ki. A nemzetközi közösséggel szembeszálló államok évtizedek óta megtalálják a módját, hogy a lehető legegyszerűbb, mégis hatékony precíziós fegyvereket fejlesszenek, adjanak, vegyenek, s aztán bevessenek a világ harcterein. Irán drónjainak felbukkanása Ukrajna fölött az jelzi, hogy Oroszország is ebbe a szükségüzemmódba lépett, amikor már bárhonnan hajlandó fegyvert vásárolni, csak hogy az ukrán csapdából győztesen kerülhessen ki.

rdekes kérdés, hogy egy Iránnal való nyugati megegyezés elzárhatja-e ezt a technológiai csapot. Izrael nemzetbiztonsági érdekei, úgy tűnik, azt diktálják, hogy ne legyen békülés a perzsa állammal. A serpenyő egyik tányérjában az orosz hadsereg meggyengítése, és Európa gázellátásának biztosítása van, a másikban pedig a közel-keleti stratégiai egyensúly biztosítása. Talán túl sokszor utalunk vissza erre, de ha Európa túl sokat enged a helyzeten nyerészkedni kívánók zsarolásának, miközben próbálja megnyerni a háborút, csak csöbörből vödörbe kerülhet. 

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása