A szeptember 8-án elhunyt uralkodó több mint 70 évvel ezelőtt, 1952. február 6-án lépett az Egyesült Királyság trónjára. Apja váratlan halálakor éppen a Brit Birodalom afrikai gyarmatait járta, s egy szavannán fekvő vadászház kertjében értesült arról, hogy az akkor még egész világot körbeölelő birodalom uralkodója lett – emlékszik vissza a Washington Post és a The Guardian.

VI. György király, II. Erzsébet édesapja az 1950-es évek elején egyre erőteljesebben betegeskedett, jóllehet még csak ötvenes évei közepén járt. 1951-ben egy komoly tüdőműtéten is átesett, amelyen valószínűleg az erős dohányzás miatt kialakult tüdőrákkal műtötték, de orvosai nem közölték vele a helyzet súlyosságát.

Ennek megfelelően 1952 elején lánya, Erzsébet és veje, Fülöp nem látták akadályát, hogy Kenyába utazzanak, s bevegyék magukat az afrikai szavanna bozótjába, kissé távol a politikai és családi problémáktól.

Az utazásnak rekreációs jellege ellenére komoly üzenete volt: presztízskörút a gyarmatokon, olyan erődemonstráció – vagy inkább biztonság-demonstráció – amire Londonnak nagy szüksége volt.

Dúlt a koreai háború, India néhány évvel korábban független lett, Egyiptom mozgolódott, az apartheid és fehér kisebbségi állam felé haladó Dél-Afrika gyökeresen szembeszállt mindazzal, amit London a világháború utáni Brit Birodalom átalakításáról gondolt. Mi több, Kenyában is éppen akkor lángolt fel egy helyi lázadás. A királyi család viszont éppen ezért nem törölte a látogatást, demonstrálni akarták, hogy a hercegi pár nem ijed meg az ország egy másik részén folyó kisebb zavargásoktól.

A fiatal házaspár 1952. január 31-én érkezett Nairobiba, ahonnan a Sagana-vadászházba utaztak, háromórányi útra a kenyai fővárostól. A következő néhány napot a vadászház közelében lévő lesen töltötték, amelyet egy majomkenyérfa tetejére építettek, éppen egy itató és egy sónyaló-hely közelébe, amelyek az állatokat voltak hivatottak vonzani.

A hercegi pár majd’ teljes elzártságban lehetett itt, kommunikációs eszközeik nem voltak, a területet bennszülött vadőrök őrizték,

hogy emberi betolakodók ne riasszák el a nagyvadakat, amelyeket Erzsébet hercegnő minden nap órákon keresztül filmezett saját kézi kamerájával (igen, 1952-ben már rendelkezett ilyennel).

Így történt, hogy amikor 1952. február 6-án álmában elhunyt VI. György, a hír nem jutott el azonnal a trónörököshöz. Végül, miközben lassan már a hírügynökségek is megneszelték a halálhírt, a Buckingham-palota elérte Fülöp herceg személyi titkárát. A titkár, amikor a pár néhány órával később visszatért a vadászházba a vadlesről, átadta a hírt Fülöp hercegnek, aki egy rövid sétára hívta feleségét, s közölte vele, hogy az Egyesült Királyság uralkodója lett.

Erzsébet, ahogy minden aggodalom nélkül elutazott a kenyai presztízs-útra, a leírások szerint ugyanolyan gördülékenyen átlépett a szerepébe, egy percen belül már a hivatalos kommunikációt és Kenya elhagyásának leggyorsabb módját tervezgette.

Huszonnégy órán belül már repülőn is ült az immár királyi pár, s hazafelé tartottak Angliába. Amint eltűnt a hivatalosságok szeme elől, Erzsébet meglehetősen hosszú időre elvonult, s csak azután tért vissza, hogy a sírás minden jelét eltüntette az arcáról.

Így kezdte II. Erzsébet királynő az uralkodását, amiben már akkor benne volt minden, ami jellemezte annak most véget ért hetven évét. Jól igazodott Anglia változó helyzetéhez, a saját presztízs-szerepének követelményeihez, és következetesen a saját érzelmei, személyes harcai elé helyezte a brit uralkodótól elvárt viselkedést és cselekedeteket. Legyen akár a Buckingham-palotában, akár egy afrikai vadászlesben.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon