Miközben az orosz gázszállítás a normálisnak a töredékére csökkent, egy meglepő irányból érkezik frissítő energia az európai piacokra: Kínából. Azonban ez csak átcímkézett orosz gáz.
Korábban írtunk arról, hogy Oroszország nem képes eladni összes gáztartalékát Európán kívüli, új ázsiai vevőknek. Már csak azért sem teheti ezt, mert a kínai gazdaság a szárazság és a még mindig folytatódó Covid-lezárások miatt egyelőre recesszióba süllyedt. Azonban újabban kiderült az is, hogy mégis van egy lehetőség, amely miatt Oroszországnak érdemes Ázsia felé fordulnia egyre több és több gázzal.
Ez az ok nem más, mint a szankciók kikerülése, a gáz megutaztatása egész Eurázsia körül, hogy aztán az eredeti vevőknél kössön ki.
Kína április óta már 4 millió tonna cseppfolyós földgázt adott el Európának, ami Európa első féléves gázimportjának 7%-át teszi ki. Összesen 53 millió tonna ilyen földgázt vásárolt kontinensünk júliusig, s a napokban el is érte a gáztárolók 80%-os töltöttségét.
Többféleképpen értelmezhető ez a jelenség. Egyfelől úgy tűnik, hogy Európa megtalálja a módját, hogy mégis megszerezze azt a gázt, amit az oroszok egyre kevésbé akarnak szállítani. Moszkva azért teszi ezt, hogy nyomást helyezzen a kontinensre, amiért támogatja Ukrajnát februárban indított inváziójával szemben. A gázhiány óriási áremelkedést okozott, hogy a lehetséges hiányról ne is beszéljünk. A kínai szállítás fellendülése viszont csökkentheti ezeket a félelmeket, s egyúttal a tőzsdei árakat is, enyhítve Európa és így hazánk rezsi-kínjait.
Más kérdés, hogy Oroszország így valóban megkapja gáza ellenértékét, ami egyelőre amúgy is magasabb, mint a háború előtt, a tőzsdei egységárak növekedése miatt. Európa tehát tulajdonképpen finanszírozza Moszkvát, ami ellen – áttételesen - küzd a harctéren. Viszont
Kínán keresztül importálva a gázt az oroszok kevesebb pénzt kapnak, hiszen nyomottabb áron adják el a többletüket, így Peking saját magának tartja meg a hasznot.
Ilyen módon valóban ad egy sajátos szűkületet ez a gázimport az orosz bevételeknek. A szankciók egyértelműen működnek abban az értelemben, hogy az oroszok nem tudják eladni anélkül a gázukat, hogy az ne lenne mások üzleti döntéseire bízva. Kínának láthatóan nem kell mindent megvenni saját fogyasztásra, így inkább a közvetítő szerepébe helyezkedik, és az eladásra kényszerülő orosz gázt vígan tovább osztja a világpiacra.
A kontinens viszont így egyre jobban függővé válik Kínától. Nyilván nem olyan mértékig, hogy ez döntő lenne, de így is növekszik a távol-keleti óriás már eddig is elég komoly befolyása.
Kína birtokolja azt a hajóépítő kapacitást is, amire Európának szüksége lesz, ha egyre több és több tengerentúli cseppfolyós gázt akar importálni a saját gázfüggetlensége érdekében.
US may have the gas fields, but China has the LNG vessel building capacity.
— Matthew Pines (@matthew_pines) August 27, 2022
Imagine EU agreeing to sanction Chinese LNG shipbuilders… yea.
“China had retaken the top shipbuilding spot for new orders in 2021 from South Korea.”https://t.co/pFlmuEgUyphttps://t.co/WFNXDFFbYQ https://t.co/OwNtFn8BOt pic.twitter.com/DjVPqpTbSA
Azonban azt a gázt is, amit máshonnan venne, egyre inkább csak kínai kezekből veheti, hiszen az egyik legnagyobb exportőr, Katar gázmezőin is egyre nagyobb a kínai befektetések aránya.
Az atlanti szövetség stabilitása szempontjából ez nem a legjobb jel. Mint korábban megírtuk, az energiapiac felkavarodása és a hirtelen megoldási kísérletek komoly világpolitikai következményekkel járhatnak.
Azok az eredmények, amelyeket a piac átrendezésétől remélnek a világ hatalmai, máshol visszaütnek, és új problémákat okoznak. A Kína felé növekvő gázfüggőség egyik komoly tünete ennek.
Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
