Kínát számos amerikai gazdasági és technológiai szankció sújtja, de úgy tűnik, középtávon mégis képes lehet a legmodernebb félvezetőkből önellátóvá válni - írja a The Diplomat.

A számítástechnikai fejlődés egyik alapja a kezdetktől fogva az, hogy minél nagyobb teljesítményt tudjanak a fejlesztők minél kisebb területre zsúfolni. Ennek érdekében alapvetően az integrált áramköröket, a chipeket kell minél kisebb és kisebb méretűvé tenni, persze úgy, hogy megmaradjon a működőképességük is. Az ipar ma már a nanométerek szintjén teszi egyre minimálisabb méretűvé a chipeket, óriási teljesítményeket lehetővé téve – nem kell persze semmi földöntúlira gondolni, ezek a nanoméretű chipek teszik működőképessé a jelenkor legmodernebb, de mindenki számára megvásárolható asztali számítógépeit, laptopjait. Miközben a közhiedelem szerint „mindent Kína gyárt”,

a Kínai Népköztársaság cégeinek kezébe mindezidáig nem kerültek a világ legfejlettebb technológiáját képviselő chipgyárak, chiptechnológiák.

Az alábbi diagramon látszik, hogy ma már több mint 25%-át szolgáltatja a kínai chipfogyasztásnak a belföldi ipar, de ez roppant messze van az önellátástól.

Adatok forrása: Wall Street Journal

A legkomolyabb technológiai fejlettséget a kínai cégeknél eddig a 14 nanométeres chipek képviselték, miközben a nyugati konkurensek már régóta 10 nanométer alatt fejlesztenek. Éppen ezért amikor az amerikai technológiai szankciókat bevezették 2020 decemberében, külön helyet kaptak azok a berendezések, amelyek segítségével kifejleszthetők, gyárthatók a 10 nanométernél kisebb félvezető áramkörök.

Azonban úgy tűnik, hogy a kínaiakat ez nem állította meg. A Semiconductor Manufacturing International Corporation a legújabb hírek szerint már rendelkezik azzal a gyártási eljárással, amely 7 nanométeres chipek elkészítését teszi lehetővé.

Hogyan lehetséges ez? Úgy tűnik, az amerikai szankciókat rosszul célozták. Tény, hogy a korlátozó listára tették azokat a berendezéseket, amelyekkel a kérdéses chipeket fejleszteni szokták. Csakhogy vannak más eszközök is, amelyek segítségével lassabban, drágábban, megbízhatatlanabbul, de létrehozhatók ezek a chipek. A gyártási költségek tekintetében nem lesznek haszonnal forgalmazhatók, csakhogy a kínai fejlesztésben nem is ez az elsődleges cél.

A legfontosabb számukra, hogy Kína elérje a technológiai önellátási céljait 2030-ig, ezáltal stratégiai előnyre téve szert a Nyugattal való vetélkedésben.

Ennek a mikroelektronikai projektnek a másik lába a hatalmas chipgyárak felépítése, amelyekből nem kevesebb, mint 31 nyílik meg 2024-ig. Az elmúlt időszakban és mostanában is fennálló globális chiphiány az előrejelzések szerint 2024-re többletté fordul, ami árversenyt idéz majd elő. A kínai gyárak fejlesztői remélik, hogy az alacsonyabb technológiai szintekért folyó versenyt hatalmas gyártókapacitásaikkal és gazdaságosságukkal megnyerik, ezáltal még több forrást akkumulálva a legmagasabb technológiai színvonalú chipek fejlesztésére. Ha ez sikerül, Kína 2030-ra valóban elérheti azt, hogy a mikroelektronika globálisan vezető hatalmává válik.

Az Egyesült Államoknak persze meglehetnek az eszközei Kína megállítására.

Egyelőre még mindig fontos technológiai importra szorul a távol-keleti óriás, ha új chipeket akar fejleszteni.

A legfejlettebb gépek után az eggyel kevésbé fejlettebb berendezések kínai exportját is lezárhatja Amerika, ha rábírja Hollandiát és Japánt, hogy felhagyjanak a Kínába szállítással ezen berendezések tekintetében. Ismét csak a nyugati világ és az amerikai szövetségi rendszer összefogásától, szolidaritásától függ az, hogy megállíthatók-e a feltörekvő eurázsiai hatalmak.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon