2022. március 15. 07:00 - Danube Institute

Az iráni atomalku sorsa is függ az orosz-ukrán konfliktustól

Az orosz-ukrán konfliktus következményei a globális politikai szinte minden szintjére is kihatnak. Ezúttal az új iráni atomalku eshet áldozatul a hatalmak politikai játszmájának. Erről Stephanie Liechtenstein értekezik a Politico európai kiadásának hasábjain.

iraniatom_nyito.jpg

Csaknem 11 hónapja tárgyal Iránnal az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja (Franciaország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kína és Oroszország) valamint Németország és az Európai Unió, hogy ismét életre keltsék a korábbi amerikai elnök által felmondott iráni atomalkut. A felek arra számítottak, hogy akár már ebben a hónapban is aláírhatják a dokumentumot, az orosz delegáció azonban „váratlanul” újabb aggályokat vetett fel.

Moszkva ugyanis arra kér garanciákat, hogy az ukrajnai események miatt bevezetett nyugati szankciók ne befolyásolják az iráni-orosz kereskedelmet. A szakértők is fejvakarva reagáltak az oroszok kérésére, hiszen az semmi konkrétumot nem tartalmazott, hogy hogyan is érinthetnék a Teheránnal folytatott kereskedelmet az eddigi nyugati szankciók.

Egyesek szerint Moszkva ezzel csak egy technikai és politikai akadállyal próbálja akadályozni az egyezmény megkötését.

Az oroszok viszonylag „jó pozícióban vannak”, hisz szerepük kulcsfontosságú: az egyezmény szerint ugyanis Oroszország szállítana Iránnak dúsított uránt, valamint segítenének a fordowi atomerőmű kutatóállomássá való kialakításában. Az orosz uránnal ugyanis a nemzetközi közösség viszonylag felügyelhetné az iráni atomprogramot, hiszen így már nem a teheráni rezsim állítaná elő azt magának. Sokan ugyanis attól féltek, hogy Teherán nem csak energetikai és kutatási célból állít elő dúsított uránt, hanem fegyverkezési szempontból is.

De hogyan is kapcsolódnak konkrétan mindehez az ukrajnai események? A válasz egyszerű: olaj.

A Kijev elleni orosz agresszió óta ugyanis az európai államokban felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint meg kellene szüntetni a kontinens függőségét az orosz gáztól és olajtól. Több nyugati állam (például Spanyolország) is hangsúlyozta már, hogy keresik az orosz energiahordozók alternatíváját. Fontos megjegyezni, hogy Németország továbbra sem hajlandó „leválni” az orosz gázról (érdekes, az ottani liberális-zöld kormányt mindezért nem támadja a brüsszeli elit). De visszakanyarodva az iráni atomalkuhoz: amennyiben a feleknek sikerülne dűlőre jutniuk, úgy feloldanák az iráni olaj elleni eddigi szankciókat. Ezzel pedig

Európának nagy mennyiségben rendelkezésre állna egy valódi alternatíva az orosz energiahordozókkal szemben.

Moszkva értelemszerűen szeretné mindezt elkerülni, hiszen az orosz büdzsé nagy mértékben függ a gáz-és olajbevételektől. Szakértők szerint azonban az oroszoknak hosszabb távon nem érdeke az atomalku elgáncsolása, s az akadályozással csupán rövidtávú sikereket tudnának elérni.

Ráadásul ott van Kína szerepe is: Pekingnek ugyanis egyre nagyobb az energiaéhsége, s a kínai vezetés eddig is nagy mennyiségben importált olajat Iránból. A szankciók feloldása (és ezáltal a további készletek megszerzésé) épp ezért számukra is fontos. Könnyen elképzelhető tehát, hogy Moszkvát nem csak a nyugati országok, hanem kvázi szövetségese is arra sarkallja majd, hogy ne akadályozza meg az iráni atomalku megkötését.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!

süti beállítások módosítása