Ahogy korábban is írtunk róla, az amerikai-iráni atomalku az elmúlt években egyértelmű mélypontot ért el. Miután Trump elnök visszalépett JCPOA egyezménytől, amely a diplomáciai rendezést biztosította, Biden elnök pedig egy nem hivatalos nyilatkozatban „halottnak” nevezte azt, az iráni-amerikai megegyezés a jelenlegi helyzetben távolinak és valószínűtlennek tűnik. Ezt fokozza az ország kínai, valamint orosz kapcsolatainak fellendülése. Annak ellenére, hogy az Iráni Iszlám Köztársaságot továbbra is küszöbországként tartjuk számon, az esetleges nukleáris proliferáció mégis beláthatatlan regionális és globális kockázatokkal járhat, így annak megelőzése kulcsfontosságú a térség szempontjából. John Ghazvinian a University of Pennsylvania Közel-Kelet Központjának igazgatója a Bulletin of Atomic Scientists oldalán elemezte az iráni nukleáris törekvések jövőjét a jelen geopolitikai folyamatainak fényében.
Az orosz invázió kezdete óta az ukrajnai nukleáris eszkaláció kérdése folyamatosan jelen van a nemzetközi diskurzusban, annak ellenére, hogy az atomfegyverek alkalmazásának esélye – ahogy azt intézetünk riportja is megállapította – csekély. Az európai döntéshozói körökben azonban felütötte fejét az aggodalom, hogy amennyiben az Oroszországi Föderáció akár minimális mértékben is alkalmazna hasonló eszközöket – és ez megtorlás nélkül maradna – akkor egyes küszöbországok, így Irán is, a következményektől kevésbé tartva tehetne szert atomfegyverekre.
Ghazvinian szerint azonban az iráni szándékok megértéséhez évtizedekkel korábbra kell visszanyúlni, hiszen Teheránban nem újkeletű a nukleáris fegyverek problémája. Az 1950-es években Mohammed Reza Pahlavi sah például az amerikaiakkal való szoros együttműködés ellenére rendelte el a nukleáris program elindítását, hiszen ebben látta az ország technológiai fejlődésének és regionális presztízsének megmaradását.
Ennek ellenére az állami vezetők a mai napig nem hoztak döntést az iráni atombomba létrehozásáról, attól függetlenül, hogy a szükséges technológiák rendelkezésre állnak. Ez nagyobb részben a rezsim elitjének politikai-, kisebb részben pedig vallási elhatározásának köszönhető.
Az irániak önmegtartóztatása azonban – Ghzavinian megállapításai szerint – veszélyben lehet, főként Washingtonnak köszönhetően. Miután Trump elnök felmondta a JCPOA szerződést, és maximális nyomásgyakorlást rendelt el Iránnal szemben, Teheránnak kevés veszítenivalója maradt. Az elmúlt hónapok kevéssé mutatták az amerikaiak diplomáciai elkötelezettségét az iráni nukleáris kérdés megoldásával kapcsolatban, ezzel párhuzamosan pedig Teheránt belső instabilitás rázta meg a Mahsa Amini halála miatt kirobbant tüntetések következtében, ami további nyugattól való távolodást eredményezett. Ennek következtében a radikális elitek körében újra megerősödtek a nukleáris proliferációt sürgető hangok.
Ezen radikális hangok azonban – Ghazvinian szerint – ezúttal sem fognak eredményre jutni, feltéve, ha továbbra is a 84 éves Ali Hámenei marad Irán legfelsőbb vezetője az elkövetkezendő időszakban.
Hámenei júniusban egyértelműen kiállt az amerikaiakkal való nukleáris megállapodás mellett, hangsúlyozva, hogy álláspontja szerint az atomfegyverek iszlámellenesek.
Az idős legfelsőbb vezető halála esetén azonban egy katonai központú rezsim – Ghazvinian szerint – nagyban növelné a proliferáció kockázatát.
Bár az orosz-ukrán háború fényében jelentős geopolitikai átalakulásnak vagyunk tanúi, ami egyúttal kihat a Közel-Keletre is – ideértve a szaúdi-iráni enyhülést, vagy éppen a Moszkva és Teherán között megfigyelhető együttműködést – egyelőre az irániak nukleáris fegyverekkel kapcsolatos politikája konzisztensnek tűnik. Ennek ellenére az amerikai-iráni megállapodás rendezése továbbra is kulcsfontosságú, hiszen bármilyen hirtelen változás Teheránban proliferációval fenyegethet.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
