2022. március 01. 16:00 - Danube Institute

Állandó a kínai légierő fenyegetése Tajvan térségében

A Távol-Kelet egyik konfliktusa lassan eszkalálódik, ahogy a Kínai Népköztársaság légiereje megállás nélkül zaklatja a tajvani légvédelmet, hogy hosszú távon kifárassza azt - figyelmeztet a RAND elemzőcég.

tajvankina_nyito_1.jpg

A kínai polgárháború igazából sohasem ért véget. Mióta 1949-ben Mao Ce-tung Vörös Hadserege kiszorította Csang Kaj-sek erőit a hatalmas ország szárazföldi területeiről Tajvanra kényszerítve őket, állandó a fegyveres feszültség a sziget és a szárazföld közötti tengerszakaszon. A legutóbbi évek fejleménye a kínai erők heves légitevékenysége.

Folyamatosan és tömegesen sértik meg Tajvan légterét a kínai szárazföldről felszálló repülőgépek.

Legutóbb 2022. január 23-án repült a sziget közvetlen közelébe a kínai légierő 39 repülőgépe. Természetesen nincs szó támadásról: egyszerűen csak fitogtatják erejüket jelezve, hogy bármikor képesek megsérteni a kicsi, vitatott státuszú terület integritását. 2021 folyamán a 2020-ashoz képest kétszer annyi határsértést észleltek a tajvani radarok, ez jelzi a növekvő intenzitást.


Derek Grossmann, a RAND elemzőcég munkatársa szerint a kínai repülőgépek mozgásának egyik fontos oka, hogy igyekeznek a Tajvannal való együttműködéstől elriasztani Amerikát. Kis létszámú amerikai kiképző tartózkodik a szigeten és informálisan Washington garantálja Tajvan védelmét. Az elemző szerint Peking manőverei kontraproduktívak, hiszen Amerika az ilyen típusú manőverekkel szemben kifejezetten meg fogja makacsolni magát, hiszen

immár nemcsak Tajvan megvédéséről, hanem súlyos stratégiai arcvesztésről is szó lehet, ha nem csinál semmit.

Ilyen események után meghátrálni egyet jelent azzal, hogy a minimális erőszakkal való fenyegetéstől is visszariad egy szuperhatalom.

Azonban lehetséges az a magyarázat is, hogy Kína jelzései nem feltétlenül szólnak Amerikának. A Wall Street Journal szerint Kína jelenleg kifejezetten érdekelt abban, hogy az Egyesült Államokkal jó kapcsolatokat tartson fenn. Még természetes szövetségesével, Oroszországgal is szembeszállt a müncheni biztonságpolitikai konferencián hangsúlyozva, hogy Ukrajna területi szuverenitását is tiszteletben kell tartani. Ha ezt a folyamatot összevetjük a tajvani feszültséggel, elképzelhetőnek tűnik, hogy

Kína valamelyest igyekszik megnyugtatni az Egyesült Államokat afelől, hogy nem akarja a nemzetközi rendszert totálisan felborítani.

Hogy mindeközben megvalósíthassa olyan korlátozott céljait, mint az ország újraegyesítése. Persze kérdéses, hogy egy ekkora, a regionális egyensúlyt totálisan felbolygató folyamatot eltűrne-e Washington. Ez valószínűleg csak akkor lenne lehetséges, ha úgy tűnne, hogy az erőviszonyok már teljesen eltolódtak Peking javára.

A kínai berepüléseknek egy másik, hosszabb távú jelentősége is van, hiszen felkészülés is lehet egy esetleges kedvező helyzetben megindított invázióra. Azzal, hogy Kína nagy létszámú repülőrajokat mozgat folyamatosan Tajvan légterében, választásra kényszeríti a tajvani légierőt: érdemes repülőket a levegőbe emelni minden egyes betörésnél? Ha így tesz, a kis légihadsereget teljesen kimeríti hosszú távon. De ha nem tesz így – mint ahogy az a legutóbbi alkalommal megtörtént – elképzelhető, hogy egy igazi légitámadás esetén elkésik a reakcióval. Ezzel a taktikával Kína folyamatosan bizonytalanságban tartja a szigetet, várva a megfelelő alkalomra. Vajon mikor látja úgy Peking, hogy ez elérkezett számára? És milyen következményekkel jár majd ez?

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!

süti beállítások módosítása