A hosszú távon kizárólag megújuló energiára építő országok jelenleg emelkedő árakkal és széndioxid-kibocsátással küzdenek – világít rá a Foreign Policy hasábjain Ted Nordhaus.

2021 harmadik negyedévének egyik legforróbb témájává vált az Európa-szerte elszabaduló energiaárak problémaköre. Ebben az írásunkban már kiveséztük a jelenséget kiváltó okokat és a jövőbeli kilátásokat, ám a Foreign Policy webes felületén azóta megjelent egy igencsak tanulságos cikk, amellyel szintén érdemes egy kicsit bővebben foglalkozni. Ted Nordhaus szerző az atomerőművek bezárása ellen érvel, szerinte ugyanis a jelenlegi krízist

éppen azok a fejlett országok és régiók sínylik meg a legjobban, amelyek lemondtak a nukleáris energia felhasználásáról, és mindent egy lapra tettek fel a megújuló források szerepének növeléséért.

Mint felidézi, utóbbiak fő támogatói korábban azt ígérték, hogy a szél- és napenergia egy olyan zöld jövővel kecsegtet, ahol az energiaárak a méréshez is túl alacsonyak lesznek. A szép elképzelés azonban eddig nem vált valóra, hiszen jelenleg a megújuló energiahordozók felhasználásában élen álló régiók egekbe szökő árakkal, áramkimaradásokkal (vagy annak fenyegetésével), nem mellesleg pedig növekvő széndioxid-kibocsátással küzdenek.

Mindez persze közel sem azt jelenti, hogy a megújuló energia felhasználásával lenne a probléma – annak szükségességét és létjogosultságát aligha vitatja bárki is. Az viszont már más kérdés, hogy az adott infrastrukturális és technikai keretek között, valamint az időjárási körülmények változásának ismeretében a döntéshozók hogyan értékelik a szél-, a nap- és a vízenergia ellátásban betöltött szerepét, s ami még fontosabb, milyen összetételben kívánják pótolni azokat nem megújuló forrásokkal.

Az atomerőművek rendszerben tartása kulcsfontosságú lehet, hiszen az ott történő áramtermelés tulajdonképpen kibocsátásmentes, tehát zöldnek mondható.

Az elmúlt évtizedek katasztrófái – amiből egy ilyen veszélyes üzemnél elég egy-kettő is ahhoz, hogy a társadalom biztonságérzetét negatívan befolyásolja – ugyanakkor mindenképp hátrányt jelentenek, noha az erőműveket most sorra bezáró államokban eddig megbízhatóan és biztonságosan működtették a reaktorokat.

Németország és Kalifornia ékes példái a szerző által felvetett jelenségnek. Utóbbi ugyan nem független ország, ám gazdasági és energetikai jelentősége miatt mindenképp vizsgálható külön, hiszen a világon az ötödik legmagasabb GDP-vel büszkélkedhet, Németországtól egyébként épp csak egy kicsivel lemaradva. A két gazdasági óriás területén erős zöldpolitika érvényesül, dübörög a környezetvédelmi aktivizmus, amely az atomerőműveket sem kíméli: az egy évtizede történt fukusimai baleset óta sorra zárják be a reaktorokat.

A nukleáris energia kivezetése ugyanakkor komoly következményekkel is jár. Noha a megújuló források egyre nagyobb szerepet töltenek be az áramtermelésben, mellettük (és adott esetben mögöttük tartalékban) továbbra is szükség van nem megújuló energiahordozókra. Nordhaus szerint bebizonyosodott, hogy ínséges időkben – legyen szó egy sima kereslet-kínálati megingásról, vagy akár egy olyan komplex krízisről, mint ami most sújt bizonyos európai országokat – az atomerőművek leépítése fájóan visszaüthet.

Az utóbbi időben Németországban és Kaliforniában is csak légszennyező megoldások (szén- és gázerőművek használata) fokozásával voltak képesek biztosítani a lakosság ellátását.

Arról nem is beszélve, hogy kontinensünk első számú hatalma ezzel geopolitikai szempontból is kiszolgáltatottabbá tette magát, hiszen földgázszükségleteit legfőképpen Oroszország elégíti ki – jövő évtől vélhetően már két vezetéken keresztül.

A szerző impulzusai szerint Európában és az Egyesült Államokban a zöld aktivisták egyes csoportjainak ellenérzése ráadásul nemcsak az atomerőművekig terjed, a nukleáris energiával kapcsolatos új technológiák – amelyek még hatékonyabb és biztonságosabb termelést tennének lehetővé – sem hozzák őket különösebben lázba. Az elmúlt napokban egyébként napvilágot látott egy olyan hír, mely szerint Franciaország vezetésével 10 uniós tagállam (köztük Magyarország is) arra kérte az Európai Bizottságot, hogy minősítse a nukleáris energiát zöld forrássá, megnyitva a kaput a szektort érintő pénzügyi támogatások előtt. Igen valószínűnek tűnik, hogy Brüsszel végül erre el is szánja magát – közölte a Euronews. 

Szemlézte: Irlanda Balázs