Kontinensünk rövid távú kilátásai nem túl fényesek az energiaellátást illetően, ugyanakkor a Reuters elemzői szerint az Északi Áramlat 2 még enyhíthet a hosszú tél jelentette kihívásokon.

Az Európai Unió hatalmi státusza egyre gyakrabban képzi vita tárgyát, ahogy gazdaságilag továbbra is meghatározó tényezőként, ugyanakkor a politika-katonai dimenzióban megoldhatatlannak tűnő kohéziós problémákkal küzdve, a közös fellépés képessége nélkül evickél az Egyesült Államok és a felemelkedő keleti hatalmak között. Egy viszont biztos: energianagyhatalomnak összességében semmiképp sem tekinthető az öreg kontinens, hiszen az országok nagy része a legfontosabb energiahordozókból importra szorul, amely bizonyos mértékű kiszolgáltatottságot is előidéz.

Az európai földgáz- és villamosenergia-piacokon az árak egyébként is felszállóágban voltak, amikor ennek tetejébe még a szél is lecsendesült az általában viharos Északi-tengeren

– írja Joe Wallace a Wall Street Journal hasábjain. A Skandinávia, Nagy-Britannia és a kontinens törzsének észak-nyugati része között elterülő vízterület egyre nagyobb szerepet tölt be a megújuló energiatermelésben (amellett, hogy évtizedek óta a fosszilis tüzelőanyagoknak is igen jelentős lelőhelye), amely az érintett országok jövőbeli terveiben is tetten érhető. Az Egyesült Királyság például komoly szerepet szánna a partmenti szélfarmoknak a klímasemlegessé válás útján, a norvég politikában pedig épp a napokban következett be egy baloldali-zöld fordulat.

A Reuters szerzői megemlítik, hogy az EU villamosenergia-piacának referenciaértéke megduplázódott az év folyamán. Ők

pár napja egy 97,25 euró/MWh-s adatot közöltek, az ár viszont azóta a 100 euró/MWh-t is átlépte.

Elmondásuk szerint a rohamos emelkedés egyszerre több faktornak köszönhető: egyrészt az újraéledő (és szintén importra szoruló) ázsiai óriásgazdaságok alaposan felverték a szén és a gáz árát. Ezenkívül az EU-tagállamokban szén-dioxid-kvótát is kötelesek venni a kibocsátók, amelynek tonnánkénti költsége szintén megduplázódott az elmúlt évben, immáron 60 euró körül mozog. Nőtt az olaj világpiaci ára is, a már említett megújuló energiaforrások váratlan kiesése pedig tovább nehezítette a helyzetet.

A megújuló energiaforrások pillanatnyi, lokális válsága kapcsán a Wall Street Journal szerzője egy olyan problémára mutat rá, amely felett a klímavédelem élharcosai gyakran szemet hunynak. Cikkében javarészt az Egyesült Királyságra helyezi a hangsúlyt, s közli, hogy tavaly az ország áramellátásának körülbelül negyedét – örömteli módon – szélenergiából fedezte. Most azonban, hogy a szélre nem lehet számítani, a National Grid nevű nemzeti áramszolgáltató arra kérte fel az Electricité de France-t, hogy indítsa újra nottinghamshire-i szénerőművét a lakossági igények kielégítése érdekében.

A jövőben viszont erre már nem lesz lehetőség, hiszen a brit kormány 2024-ig minden széntüzelésű erőművet bezárat.

A Reuters szerzői szerint az európai piacok számára a továbbra is nagy számban üzemelő francia atomerőművek és az utóbbi években heves uniós, sőt transzatlanti vitákat kiváltó Északi Áramlat 2 gázvezeték adhat némi okot a reménykedésre. Utóbbi ugyan nemrégiben teljesen elkészült, az első szállítmány dátuma még kérdőjeles, mivel az Európai Unió szigorú szabályokhoz kötötte a csővezetékek üzemeltetését, hogy megakadályozza egy nagy cég (általában és jelen esetben is a Gazprom) monopolhelyzetét. A hírügynökség elemzői szerint az engedélyezési folyamat akár még hónapokig is eltarthat, miközben vészesen közeleg a tél. Ráadásul Németországnak és a régiónak most tényleg

nagy szüksége lenne az Oroszországból érkező földgáz megduplázására, hiszen jelenleg a kontinens tartalékai csupán a teljes kapacitás 70%-át teszik ki, míg tavaly ilyenkor ez az arány 93% volt.

Záróakkordként ismét érdemes visszapillantani a WSJ cikkére. Joe Wallace szerző röviden kifejti ugyanis, hogy a villamosenergia, a gáz és a szén piaca képes kényes kölcsönhatásba lépni, melynek következtében az áremelkedések egymást erősíthetik.

Az így kialakuló ördögi kör pedig akár a gazdaság egészére is negatív hatással lehet, ha nem kezelik megfelelően.

Nem véletlen, hogy a hónap folyamán az Európai Központi Bank elnöke részben az energiapiacokat okolta az erősödő inflációért.

Szemlézte: Irlanda Balázs