Az elmúlt hónapokban Európában egymás után érkeztek olyan hírek, amelyek joggal keltenek aggodalmat a demokráciák állapotát illetően. Németországban az AfD betiltásáról szóló vita ismét fellángolt, miután a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) éveken át tartó vizsgálat után „bizonyítottan szélsőséges” szervezetnek minősítette és alkotmányellenes tevékenységgel vádolta meg a pártot. A döntés azonnal belpolitikai vihart kavart, hiszen a februári szövetségi választásokon az AfD a második helyen végzett 20,8%-os eredménnyel, megelőzve a balközép SPD-t.
A német BfV több mint ezeroldalas jelentése szerint az AfD nemcsak bevándorlásellenes, hanem alkotmányellenes eszméket is terjeszt, ami alááshatja a jogállamiságot. A német hatóságok az AfD etnikai alapú kirekesztő retorikája miatt hozták meg történelmi döntésüket, amely lehetővé teszi a párt könnyebb megfigyelését titkosszolgálati eszközök bevetésével. Mindez annak fényében még inkább aggályos, hogy a politikai csoport az idei szövetségi választásokon dominált nem csak egy, de öt keletnémet tartományban, ezzel rekordmagas, 34%-os eredményt elérve a régióban.
Romániában a Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét, miután Călin Georgescu győzelmét orosz befolyásolással és szabálytalanságokkal magyarázták. Az új választásokon George Simion, az AUR nacionalista párt vezetője került az élre, de a közbizalom megrendült. Egy felmérés szerint a román választók 47%-a véli úgy, hogy az igazságszolgáltatás döntése aláásta a demokráciába vetett bizalmukat.
Franciaországban Marine Le Pent, a Nemzeti Tömörülés vezetőjét öt évre eltiltották a közhivatal viselésétől, miután bűnösnek találták az Európai parlamenti forrásokkal kapcsolatos visszaélésekben. Az ügy politikai boszorkányüldözésként került be a köztudatba, ami párizsi utcai demonstrációkhoz vezetett, és a francia belpolitikai térképet is átrajzolta. Franciaországban a Le Pen elleni ítélet után az emberek 42%-a gondolja úgy, hogy a döntés politikai indíttatású volt.
A politikai pluralizmus és a véleményszabadság alapvető értékek, de vajon indokolt-e ezek korlátozása a szélsőséges nézetek elleni küzdelemben?
Spanyolországban 2019-ben a katalán függetlenségi vezetők bebörtönzése miatt robbantak ki tüntetések, Törökországban pedig a HDP kurdbarát párt betiltásának kísérlete okozott belpolitikai feszültséget.
Ezek az esetek rávilágítanak arra, hogy a polgári, liberális rendszerek önvédelmi mechanizmusai gyakran nem csökkentik, hanem fokozzák a társadalmi feszültségeket.
A demokratikus intézményeknek képesnek kell lenniük a szélsőséges nézetek elleni fellépésre, ugyanakkor biztosítaniuk kell a politikai verseny és a véleményszabadság érvényesülését.
Az online tér is forrong: Marco Rubio amerikai külügyminiszter az X-en azt írta: „(..) ez nem demokrácia, hanem zsarnokság (…)
Germany just gave its spy agency new powers to surveil the opposition. That’s not democracy—it’s tyranny in disguise.
— Secretary Marco Rubio (@SecRubio) May 2, 2025
What is truly extremist is not the popular AfD—which took second in the recent election—but rather the establishment’s deadly open border immigration policies…
Ezek az események világosan mutatják, hogy a demokrácia nem önjáró gépezet, hanem élő rendszer, amely a társadalmi bizalomra épül. Ha a politikai elit túl gyakran nyúl a tiltás, kizárás, betiltás eszközéhez, azzal nemcsak a szélsőségeket gyengíti, hanem a demokratikus vita alapjait is megrendíti. Az alkotmányos berendezkedés ereje nem az ellenségek elnémításában, hanem a viták mederben tartásában és a meggyőzés erejében rejlik. A teljes kizárás csak akkor igazolható, ha arányos, átlátható és jogilag megkérdőjelezhetetlen.
Szemlézte: Ihász Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
