Vajon hogyan is néz ki napjaink haladó szellemiségű munkahelye? A közösségi terekben minden nassolnivaló bio, minden csapatösszetartó alkalommal Pride felvonulást tartanak, amire minden egyes alkalmazott óriási lelkesedéssel készül? Rod Dreher, intézetünk vendégkutatója, a The American Conservatice magazin főszerkesztője két fiatal amerikai fehér férfival beszélgetett, akik az írót a Live Not By Lies című könyve miatt keresték fel.

Forrás: The American Conservative

Mindkét keresztény konzervatív fiatal ugyanannál a nagy amerikai médiavállalatnál dolgozott. Egyikük pár hónapja felmondott, a másik férfi családi okok miatt nem teheti, így Dreher nem tárta a nyilvánosság elé a személyazonosságukat. „Rick” és „Charlie” arról számoltak be, hogy

ahogyan a munkahelyük egyre inkább kezdte érezni a ”haladó szellemiséget”, félniük kellett a konzervatív munkatársaknak.

Egy évvel ezelőtt történt, hogy egy magas rangú beosztott olyan dolgot posztolt, ami nem tetszett a vezetőségnek, így kirúgták. A többiek azóta inkább tartják a szájukat – ahogy Rick meséli. Ricknek jelentős felelőssége volt a cégen belül, egy marketing csapatban dolgozott. Szerette a munkáját, és szerette a társaságot.

George Floyd halála után azonban a vállalat megnyomta a pánik gombot

– fogalmaz Dreher. Rengeteg Zoom-beszélgetést folytattak a rasszokról, a fehér emberek azonban nem mertek felszólalni. A vezetőknek az volt a célja, hogy lehetőséget adjanak a fekete embereknek arra, hogy hangot adjanak csalódottságuknak és haragjuknak, és beszélhessenek rasszizmusról, vagy rasszizmusnak vélt tapasztalataikról. Rick azt mondta, némelyük valóban átélt ilyen atrocitást, azonban gyakran olyanokról számoltak be, amit minden más kollega is megtapasztalt, hiszen mindenkivel ugyanolyan rosszul bántak.

Rick csapata azon kezdett el gondolkozni, hogy az vajon mennyire lesz törvényes, ha az ügynökségeket azzal keresik meg, hogy igazgatói helyekre keresnek embereket, de csakis feketéket, vagy ha esetleg nincsenek, akkor nőket. Az identitáspolitikai alapon válogatott csapat meglehetősen negatív hatással van a végzett munka minőségére és hatékonyságára is. Volt amelyik felvételi értekezleten az egyik igazgató azt mondta, hogy a

fehér embereknek 400 évig jó dolguk volt, most azonban itt az ideje, hogy érezzék a szúrást és a fájdalmat.

Konzervatív keresztényként Rick elmondta, hogy nagyon kényelmetlenül érezte magát, amiért munkája során támogatnia kellett az LMBTQ mozgalmat. Egy ponton felkérték, hogy egy projektbe vegye bele a nem bináris gyerekeket. Úgy tett, ahogy mondták neki, de bűntudata volt. Ráadásul rájött, hogy nincs semmi hangja a cégen belül. Sőt, a keresztényeknek egyáltalán nincs hangjuk.

Míg ugyanis azt minden alkalommal megvizsgáltak, hogy például a feketékre vagy az LMBTQ+ mozgalom tagjaira nézve nem sértő-e az egyes tartalmak valamely része, addig a keresztényeket sosem vették figyelembe.

Charlie, aki még mindig a cégnél dolgozik, felidézte, hogy jelen volt, amikor a vállalat vezető tisztségviselője egy privát ülésen azt mondta, hogy mivel mindannyian barátok a jelenlévők közül, így nyugodtan elkezdhetik becsmérelni a konzervatívokat. Charlie szerint a főnöke úgy látja a világot, hogy az megoszlik jó emberek és rossz emberek között, és azok az emberek, akikkel együtt dolgoznak, csakis jó emberek, és a jó emberek nem lehetnek konzervatívok.

Rick már nem dolgozik a vállalatnál, mégis azt kívánja, bárcsak merészebb lett volna. Bárcsak megtámadta volna a munkatársak véleményét a fehérekről, a férfiakról, a konzervatívokról és a keresztényekről. Charlie is egyetértett vele, szerinte az egyházaknak is részt kell venniük ebben és el kell kezdeniük az emberek felkészítését, hiszen lesznek olyan gyülekezeti tagok, akik el fogják veszítik az állásukat, így el kell kezdeniük kiépíteni a biztonsági hálókat. Javasolja a lelkipásztoroknak, hogy olvassák el a Live Not By Lies-t, és értsék meg, mi is történik most és mi fog következni, hogy vigyázhassanak a saját nyájukra.

Szemlézte: Spiesz Bianka