A szóban forgó tervezet bűncselekménynek nyilvánítaná az LMBTQ+ mozgalom tagjai elleni erőszakot és gyűlöletbeszédet. A katolikus keresztény egyház fejének azonban elege lett az LMBTQ+ lobbiból, és felszólalt a javaslat ellen – olvashatjuk a Politico magazin oldalán.

A két oldalban egyetlen a közös: a szivárvány. Csakhogy míg a keresztények Noéig eredeztetik vissza, és Isten ígéretének jelképeként tekintenek rá, miszerint többé nem pusztítja el az emberiséget özönvíz által (1Móz, 9,13), addig a mai embereknek sajnos már gyakrabban jut róla eszébe a Pride és a homoszexualitás, pedig csak a hetvenes évek óta használják zászlóikra festve.

Az úgynevezett Zan-törvényjavaslatot – amelyet Alessandro Zan, a balközép Demokrata Párt képviselőjéről neveztek el, aki előterjesztette a jogszabálytervezetet – novemberben a Parlament alsóházában elfogadták, de a Szenátusban blokkolták, mert többen úgy tartották, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága ellen szólna.

Az ellenzők jogosan attól tartanak, hogy a törvényjavaslat megkövetelné az iskoláktól, hogy tanítsák a nemek elméletét, és kriminalizálják azokat, akik pártolják a katolikus tanítást olyan témákban, mint a meleg házasság.

A Vatikán a történelem során eddig puha hatalmat használt az olasz politika befolyásolására, különösen olyan társadalmi kérdésekben, mint a civil partnerségi viszonyok, de most itt van az első alkalom, hogy a Vatikán hivatalosan kifogásoljon egy jogszabálytervezetet.

Ezáltal nehéz helyzetbe hozták Mario Draghi miniszterelnököt, akinek jó kapcsolatai vannak a Vatikánnal. Draghi szerdán azt mondta a Szenátusnak, hogy a törvény a parlament hatáskörébe tartozik. Nyilatkozatában szembefordult a Vatikánnal, azt mondta, hogy Olaszország világi állam, nem pedig vallási állam. Szerinte a Parlament magától értetődően szabadon tárgyalhat és hozhat törvényeket.

Róma eddig „le volt maradva” a többi nyugat-európai országtól hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos jogszabályok terén, most azonban úgy döntött, „felzárkózik”... és teljesen elfordul a nemzet gyökerét adó kereszténységtől. Kedden csatlakozott ahhoz a másik 15 EU-államhoz, amelyek kiadtak egy olyan nyilatkozatot, amelyben elítélik Magyarország legutóbbi LMBTQ+ ellenesnek titulált jogszabályait, és intézkedésre szólították fel az Európai Bizottságot.

Az olasz polgárok azonban nem érzik úgy, hogy feltétlenül szembe kellene menniük az eddigi értékeikkel. Az Európai Bizottság 2019-es felmérése szerint az olaszok csupán 68 százaléka mondta, hogy a homoszexuálisoknak egyenlő jogokkal kell rendelkezniük, ezzel szemben Svédországban 98, Németországban pedig az állampolgárok 88 százaléka.

A Vatikán június 17-én aggodalmát fejezte ki a nota verbale néven ismert hivatalos diplomáciai közleményben, és hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat megkockáztatja a Lateráni Paktum feltételeinek megsértését, amely az olasz egyesülés során létrehozta a Vatikánvárosi Államot, és amely védi a katolikusok véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadságát.

A magát elfogadónak bélyegző baloldali politikusok azonnal fellázadtak Vatikán állam és a kereszténység ellen és elkezdtek vádaskodni.

Vlagyimir Luxuria, transznemű aktivista és volt parlamenti képviselő a Vatikán lépését „az állam szekularitása elleni veszélyes támadásnak” nevezte, figyelmeztetve: „mi demokrácia vagyunk, nem teokrácia”.

Matteo Salvini, a jobboldali Északi Liga vezetője ugyanakkor üdvözölte a Vatikán fellépését. Salvini a megegyezésre törekszik a felek között, így egy alternatív törvényt javasolt, amely a homofóbiát az erőszakos bűncselekmények súlyosbító tényezőjévé tenné, de nem biztosítana semmilyen védelmet a transzneműek számára.

Raffaele Marchetti, a római Luiss Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerint a mostani helyzet felszínre hozta azokat a feszültségeket, amelyek már régen „a szőnyeg alá lettek söpörve”. Szerinte Olaszország és a Vatikán bonyolult kapcsolatát általában elfelejtik az emberek. Nem lehet megszüntetni azt a szerződést, amely a 19. században két államot egyesített és minden tekintetben szabályozza a kapcsolatukat. A Zan-törvényjavaslat elfogadása következményekkel járna, mivel a korábbi szerződések felülvizsgálatát kényszerítené ki. A professzor kétli, hogy a Parlament képes lenne szembenézni ezzel.

A vita egyik lehetséges kimenetele az, hogy a Zan-törvénytervezet egyes elemeit eltávolítják, mint például az iskolák kötelező részvételét a homofóbia elleni kezdeményezésekben, és ha mindkét fél megfelelőnek tartja, akkor elfogadják a javaslatot. Ha azonban nem lesz kompromisszumkészség a baloldal részéről, akkor komoly politikai és vallási feszültségek jelentkezhetnek Olaszországban.

Szemlézte: Spiesz Bianka