A pápaválasztás küszöbén nem csupán az egyház, hanem a társadalmi párbeszéd is fordulóponthoz érkezett. Miközben a világ lélegzetvisszafojtva várja, ki követi Ferenc pápát, a Z generáció váratlan és erőteljes érdeklődése a konklávé iránt új kérdéseket vet fel a katolikus egyház jövőjével kapcsolatban: vajon a digitális világ fiataljai tényleg képesek hatást gyakorolni a Vatikán irányvonalára? A következő pápa személye immár nem csak teológiai, hanem politikai és kulturális súllyal is bír majd.
A katolikus egyház évszázadokra visszanyúló történelmében kevés olyan meghatározó pillanat van, mint a konklávé. A Z generáció hirtelen jött elkötelezettsége pedig jelentős változást hoz abban, ahogyan a fiatalok a vallásról vélekednek: a Z generáció tagjai számára az egyház és a pápaság politikai és kulturális kérdéssé vált.
A digitális rengetegben - amit ma már tagadhatatlanul a Z generáció ural - a múlt évtized „elhagyandó szokásaként” kezelt vallás ma újra a trendként bukkan fel. A pápa sajnálatos halálát követő konklávét ma már nem csak az egyházi közeg tartja szem előtt, mint eddig. Az esemény, ami sokáig a szűkebb vallási köröket érintő témaként volt jelen, a reflektor fényétől távol, ma megmagyarázhatatlan népszerűségnek örvend az interneten, a Z generáció köreiben.
Vagy talán a fiatalok hirtelen érdeklődése a vallási, azon belül katolikus tradíciókat követő esemény felé nem is annyira megalapozatlan? Meddig nyúlik a Konklávé hírnevének árnyéka?
Az internet felhasználók körében elterjedt a véleménynyilvánítás, nemcsak a pápa haláláról és az ő személyének mély megítéléséről, hanem komoly eszmecserék folynak a potenciális bíboros jelöltekről is. Mérlegelve az egyének előnyeit és hátrányait és ezzel sorrendbe helyezve, hogy ki, mennyire lenne alkalmas a feladatra.
Olyan nyilvánosságra tettek szert ezek a személyek, a mémek és megjegyzések tengerében amire eddig még nem került sor. De nem csak a bíborosok szerepkörének jelentősége változott meg. Ezzel az új világszintű érdeklődéssel, maga a pápa szerepe is meglehetősen megnőtt, a fiatal és a nem vallásos közegekben.
Persze ez nem meglepő, ha megfigyeljük Ferenc pápa munkásságának utolsó éveit és intenzív érdeklődését a fiatalok és a nagy tömegeket érintő témák felé. A 2015-ös „Laudato Si'” enciklikájában erőteljes felhívást tett közzé az éghajlatváltozással kapcsolatban. Elítélte a politikai vezetőket a tétlenségük és erkölcsi önelégültségük miatt. Egy bizonytalan jövő előtt álló generáció számára az ő erkölcsi tisztasága és tettvágya betöltötte azt az űrt, amelyet a kormányok hagytak maguk után, a fiatalok szemében sokszor hiteltelen megmozdulásaikkal. Hasonlóan járt el a gázai konfliktus ügyében is. Miközben a világ vezetői a katonai támogatás és az eszkaláció kérdéseit vitatták, Ferenc pápa már a békét hirdetve tűzszünetre szólított fel.
The situation in #Gaza is desperate. Please let everything possible be done to avoid a humanitarian catastrophe. The possible widening of the conflict is disturbing. Let the weapons be silenced; let the cry for peace be heard from the poor, from the people, from the children!
— Apostolica Sedes Vacans (@Pontifex) October 18, 2023
Mindez elősegítette a Z generáció fokozott érdeklődését a pápa eltávozása, valamint az azt követő konklávé iránt. Ferenc Pápa az eddigieknél progresszívabb örökségét követve, a Z generáció nagy figyelmet fordít arra, hogy ki is lesz az, aki folytatni tudja ezt a munkát.
A Z generáció újonnan fellángolt érdeklődése azonban nemcsak a vallási identitásról szól, hanem a hatalmi dinamikáról is. Mivel az egyház egyre inkább növeli k a társadalom alakításában betöltött szerepét, a konklávé tétje messze túlmutat azon, hogy ki foglalja el a pápai trónt.
A Vatikánnak a következő generációhoz fűződő kapcsolata a tét. Felmerül a kérdés, hogy mennyire kifizetődő az egyháznak a fiatalok és a hozzájuk kötődő trendek melletti elköteleződés? Vajon, nem fog-e egy esetleges hanyatlást eredményezni egy szorosabb barátság a progresszív Z generációval?
Az online diskurzusokat vizsgálva három jelölt tűnik ki a Z generáció kedvenceiként: Matteo Maria Zuppi bíboros, Bologna érseke, aki progresszív álláspontjáról és Ferenc pápához hasonló értékeiről ismert. Nyíltan fogadta az LMBTQ+ személyeket, támogatta az azonos nemű párok megáldását, és utalt az azonos neműek házasságának szélesebb körű elismerésére a kereszténység keretei között. Álláspontja éles kritikát váltott ki a konzervatív frakciókból, viszont pozitív visszhangot nyert a fiatalabb és progresszívebb közönség körében. A másik kedvenc Luis Antonio Tagle bíboros a Fülöp-szigeteki Manilából. Az LMBTQ+ emberek kirekesztése és az elvált és újraházasodott személyek áldozásból való kizárása ellen felszólalva sokan az ázsiai egyház progresszív zászlóvivőjének tartják.
Annak ellenére, hogy a szavazásra jogosult bíborosok csaknem 70 százalékát maga Ferenc pápa nevezte ki, ez nem elégséges ahhoz, hogy garantálja az elképzeléséhez igazodó jövőt. Ráadásul több befutó, köztük Raymond Burke amerikai bíboros szilárdan az egyház konzervatív szárnyához tartozik, őket pedig világok választják el Ferenc pápától, és még távolabb állnak a fiatalabb generációk értékeitől és érdeklődésétől.
Ugyan nincs hivatalos lista a pápai jelöltekről, a sokak által vitatott bíborosok többségét Ferenc pápa nevezte ki.
Forrás: A Vatikáni Sajtóiroda
With over three-quarters of the 135 Cardinal electors appointed by Pope Francis, who reshaped the College of Cardinals, the upcoming Conclave opening on 7 May will be less euro-centric than it has ever been before.https://t.co/HqRhMXutnh
— Vatican News (@VaticanNews) April 29, 2025
A fiatal generáció hajlamos minden nagyobb eseményt – ebben az esetben egy nagy hatalommal rendelkező személy választását - nem csak mindenkit érintő társadalmi, de politikai témaként is kezelni. Ettől függetlenül fontos, hogy az egyház a Szentírásban gyökerező és erősen erkölcsi alapokon álló hagyományos szerepe ne ferdüljön el a fiatalokkal való esetleges barátság kialakításának érdekében.
Szemlézte: Mátyás Zoé
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
