Alig néhány órával beiktatása után az Egyesült Államok új elnöke, Joe Biden „A nemi identitás vagy szexuális orientáció alapján történő megkülönböztetés megelőzése és leküzdése” című rendeletével kifejezte, hogy az LMBTQ-lobbi élére fog állni elnöksége alatt.

Amellett, hogy Biden kinevezte az amerikai történelem első transznemű egészségügyi miniszterhelyettesét, Rachel L. Levine-t, egyik halasztást nem tűrő elnöki rendeletét is kiadta, melyben kijelentette, hogy kötelező biztosítani a transznemű gyerekeknek, hogy iskoláikban az általuk preferált mosdókat, öltözőket használhassák. A törvény továbbá kimondja, hogy az iskoláknak azt is lehetővé kell tenniük, hogy szabadon eldönthessék a transznemű gyerekek, hogy a különböző sportágak edzésein és versenyein a lány, vagy a fiú csapathoz akarnak csatlakozni.

A rendeleten számos női sportoló felháborodott, mondván az igazságtalan és előnyben részesíti a nővé átoperáltatott férfiakat a versenyek során.

Vagyis a jogszabály - annak ellenére, hogy az elnök az egyenlőség nevében hozta meg - számos olyan női sportolót hátrányos helyzetbe hoz, aki egész eddigi életében azért küzdött, hogy győzhessen.

Ahogy arról Christine Rosen a Commentary Magazin újságírója beszámolt, a Fehér Ház szóvivőjének, Jen Psaki-nak is felvetették a problémát egy korábbi sajtótájékoztatón. Az újságírók megkérdezték tőle, hogy tervezi-e védelme alá venni a Biden-adminisztráció a hátrányos helyzetbe került fiatal női sportolókat is. Psaki először nem tudott válaszolni a kérdésre, majd a következő közhelyes választ adta:

Azért írta alá az elnök a rendeletet, mert meggyőződése szerint transz jogok egyenértékűek az emberi jogokkal.

A Commentary arra is felhívja a figyelmet, hogy még a Biden politikájával szimpatizáló New York Times is közzétett egy véleménycikket „Joe, lassíts az elnöki rendeletiddel” címmel, melyben arra figyelmeztetik az új elnököt, hogy jobb lenne, ha a továbbiakban már a Kongresszust is bevonná a törvényhozás folyamatába. Biden ugyanis beiktatása óta 29 rendeletet írt alá.

Az Egyesült Államok volt ENSZ nagykövete, Nikki Halley a National Review-ban publikált cikkében személyes példájával illusztrálta, hogy sok lánynak már iskolás korában minden álma az, hogy ő lehessen az iskola legjobb sportolója. Sokuk képes ezért mindent mást feladva a hét mindennapján gyakorolni. „Vajon ezeknek a fiatal lányoknak ezután is lesz lehetőségük arra, hogy a legjobb sportolók lehessenek iskolájukban, körzetükben, államukban? Aggódom, hogy sokaknak nem.

Az ilyen rendeletekkel az egész sportvilágban a versenyzést a nőkkel szemben a biológiai férfiak javára fordítják. – írta Halley.

A volt ENSZ nagykövet cikkében kifejti, milyen nagy erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy a sportolásban nők is esélyt kapjanak a férfiakkal szemben: az elmúlt 50 évben a feminizmus végül elérte, hogy több legyen a női csapatok száma az iskolákban, így négy százalékról negyven százalékra nőtt az oktatási intézményekben sportoló lányok aránya.

Nikki Halley hozzátette: „Természetesen mindenfajta jog és védelem megilleti a transznemű gyerekeket, de nem szabad elfeledkezni róla, hogy a biológiai nőknek és férfiaknak eltérő a fizikai felépítésük. Csak a tudomány figyelmen kívül hagyásával lehetne azt állítani, hogy nincsen természetes előnyük a férfi sportolóknak a női sportolókkal szemben. Habár a világ leggyorsabb női sprinterének kilenc olimpiai aranya van, mégis több száz középiskolás fiú is gyorsabb nála. Az olyan államokban, ahol transzneműek is versenyezhetnek lányokkal, utóbbiak mindig vesztenek a „volt” fiúk ellen. Ezektől a lányoktól ellopták a lehetőséget, hogy kitűnjenek.” – folytatta Halley cikkében.

Az egykori ENSZ nagykövet végül kiemelte, hogy ezzel a döntéssel negatív irányba mozdultak a női jogok és most kellene kiállniuk a harcos feministáknak – azonban legtöbbjük hallgat.

„Éppen olyan fontos a józan ész, mint az együttérzés. Nem azért küzdöttek az egyenlőségért nők nemzedékei, hogy végül esélyük se lehessen nyerni.” – zárta le írását Nikki Halley.

A Commentary Magazin egyébként arról is beszámolt, hogy a problémára reagálva a világhírű tenisz olimpikon Martina Navratilova több másik élsportolóval megalapította a „Nők Sportpolitikai Munkacsoportját” (Women’s Sports Policy Working Group), melyben megpróbálnak egy olyan tudományos alapú középutat találni, ahol úgy fogadják be a transznemű sportolókat, hogy közben a női és lánysportolók jogai sem csorbulnak. Navratilovát azonban ezért a jogos kezdeményezésért is transzfóbnak titulálták.

Miközben tehetséges fiatal női sportolók ezrei várják, hogy a bíróságok kifejezzék a rendelettel kapcsolatos álláspontjukat, sokuk elveszíti a lehetőségét annak, hogy tisztességes versenyeken vehessenek részt és kiemelkedő eredményeikért egyetemi ösztöndíjat kaphassanak. A klisés válasz, amely szerint „A transz jogok egyenrangúak az emberi jogokkal”, nem oldja meg azt az igazságtalanságot és egyenlőtlenséget, amellyel ezeknek a női sportolóknak szembe kell nézniük, ugyanakkor bemutatja, hogy a Biden-adminisztráció ebben a kérdésben fontosabbnak tartja a nők egyenlőségénél a transz jogok kiteljesítését.

A transzneműeket előnyben részesítő rendeletet azonban nem minden államban fogadták el. Arról, hogyan állt ellen törvényjavaslatnak az egyik amerikai állam, Missisipi és hogyan tervez több állam is kiállni a női sportolók jogaiért, sorozatunk következő részében, ebben a cikkben olvashat.

Szemlézte: Morvay Sáron