2019 őszén, Ulrich George Klopfer halála után családtagjai megrázó hagyatékot találtak a korábban az indianiai abortuszklinikát vezető orvos otthonában. A férfi ugyanis 2200 abortált magzat maradványát tárolta garázsában.

Klopfer élete során több tízezer csecsemő megölésében asszisztált, mellyel Indiana államának legkeresettebb abortuszt végrehajtó orvosa lett. Valószínűsíthető, hogy azután sem hagyta abba „munkáját”, hogy 2015-ben orvosi engedélyét felfüggesztették, miután illegálisan terhességmegszakítást hajtott végre egy tíz és egy tizenhárom éves kislányon. Mint később kiderült, Klopfer nem csak otthonában tárolt csecsemő holttesteket. Kocsijában elrejtve családja további 165 kis magzati testrészt talált.

Idén az orvos elleni nyomozás válaszok nélkül lezárult, ugyanis Klopfer magával vitte sírjába sötét titkát az inditékairól, hogy miért tartotta meg az általa abortált magzatokat

– írja Alexandra Desanctis a National Review újságírója az Americans for United Life mozgalom Unsafe című jelentésben. A dokumentum beszámol arról, hogyan próbálja beállítani az abortuszipar a terhességmegszakítást úgy, hogy ha az törvényes keretek között történik, akkor az teljesen biztonságos. Az Unsafe viszont feltárja, milyen tragikus következményei lettek az abortusz legalizálásának.

Aggasztó módon az amerikai mainstream média alig számolt be a Klopfer ügyről. Miután az egykori orvos családja felfedezte Klopfer illegális tevékenységét a helyi újságok ugyan megírták a hírt, amelyre országszerte felfigyeltek.

A szerző szerint ugyanakkor azért, hogy ne vegye el az emberek kedvét az abortusz támogatásától, az ügyet szándékosan lekeverték egy hét leforgása alatt.

A hír nyilvánosságra kerülése után a New York Times Ross Douthat véleménycikkén kívül mindössze egy tömör jelentést tett közzé. Olyan újságíró sem nagyon akadt, aki kikérte volna a politikusok véleményét arról, hogy mit gondolnak az esetről – pedig érdekes lett volna meghallgatni, mit gondolnak azok a demokrata politikusok, akik az abortusz korlátlan elérhetőségét támogatják.

Valószínűleg az ügy nyomozása máig világszerte központi hír lenne, ha a Klopfer otthonában abortált babák maradványai helyett 2411 felnőtt ember holttestét tárolta volna.

Ebben az esetben az egykori orvost máig az amerikai történelem egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosaként emlegetnék és az üggyel kapcsolatos nyomozást sem zárták volna le válaszok nélkül.

Sok, abortusz esetében úgynevezett „választás-párti” (pro-choice) ember azonban inkább elfordította tekintetét és úgy tett mintha nem hallott volna az esetről, csak ne kelljen szembesülnie azzal, hogy az abortusz mindig egy kiüresedett anyaméhhel és egy meg nem született kisbabával végződik. Még akkor is, ha legálisan végzik el egy szép, tiszta klinikán és akkor is, ha embertelen módon, mint Klopfer, aki miután több ezer kisbaba fejlődését megállította, „eldobozolta” bizonyítékként a holttestüket.

Klopfer esete ismét felhívta a figyelmet arra, hogy habár rengeteget foglalkozunk az abortusz kérdésével, mégsem képes szembesülni a terhességmegszakítás brutális valóságával. Fontos megjegyezni, hogy az amerikai társadalom az abortusz témájában ma is ugyanolyan megosztott mint 1973-ban, amikor Legfelsőbb Bíróság legalizálta a terhességmegszakítást. A tömegmédia azonban továbbra is egységesen kiáll a „választás elsőbbsége” mellett és hirdeti, hogy az „Az én testem, én döntésem” érvelés felhatalmaz arra, hogy nők tömegei megállítsák a bennük fejlődő kiszolgáltatott kis életek növekedését.

A választás-párti média szándékosan eltereli a figyelmet az olyan esetekről, mint Klopferé, hiszen túlságosan reálisan mutatta be az abortusz következményét, ami nem más, mint életek tömeges meggyilkolása. A népszerű választás-párti híroldalakon arról is ritkán lehet olvasni, hogy a klinikai abortusz sem olyan „biztonságos”, mint ahogy azt bemutatják. Aligha számolnak be az olyan elrettentő esetekről, amikor a terhesség megszakítása a nő számára is súlyos mellékhatásokat okozott. Mindemellett számos olyan történetet is elhallgatnak, melyben anyukák mesélik el történetüket arról, hogyan döntöttek az utolsó pillanatban az élet mellett, miután meglátták az ultrahangot, vagy meghallották kis babájuk szívhangját. Ahogy egy szülész orvos mondta:

Soha senki nem mondta még nekem szülés után, hogy megbánta volna, hogy a kisbabája él.

A vírushelyzet miatt idén a Menet az Életért (March for Life) abortuszellenes felvonulást csak online formában tudták megrendezni. Az eseményen a többi között felhívták az új elnök, Joe Biden figyelmét, hogy tegyen eleget ígéretének: úgy egyesítse Amerikát, hogy közben nem feledkezik el a legkiszolgáltatottabb kisebbségről: a meg nem született csecsemőkről.

Míg Donald Trump első amerikai elnökként részt vett a 2020-as felvonuláson, addig az új elnök alig két héttel beiktatása után visszavonta Trump abortuszellenes törvényét.

A rendelet szerint minden állami támogatást megvontak az olyan civil szervezetektől, amelyek valamilyen formában támogatják a terhességmegszakítást. Joe Biden elnök ahelyett, hogy kifejezte volna, hogy számára is „minden élet számít”, az abortuszellenes törvényt egy nappal a felvonulás előtt, január 28.-án vonta vissza.

Szemlézte: Morvay Sáron