A Conte-kormány lemondása bizonytalan helyzetbe sodorta az országot – adja hírül a Financial Times.

Olaszország az utóbbi évtizedekben nem éppen stabil végrehajtó hatalmáról volt híres: a köztársaság 1946-os megalakulása óta szinte minden évben új koalíciós kabinet születik. A működőképes kormányzás céljából létrejövő koalíciókban gyakoriak a politikai törésvonalak. Conte független politikusként 2018-ban foglalta el a miniszterelnöki széket, s azóta már két koalíciót is vezetett. Az első Matteo Salvini migránsellenes Liga pártjából és a populista 5 Csillag Mozgalom erőiből állt össze, míg a mostani egy ennél jóval színesebb, - a Financial Times szerint - EU-párti szövetség – vagy legalábbis az volt.

A jelenlegi káosz január első felében kezdődött, amikor is a koalíció legkisebb pártja, az Élő Olaszország Matteo Renzi vezetésével kilépett a kormányból. Ez pedig épp elegendő volt ahhoz, hogy megfossza a Conte-kabinetet a parlamenti többségtől. A cikkben leírtak szerint a szakítás elsősorban a járvány kezeléséhez volt köthető, mely egyébként így még nehezebbé válik a kormány számára.

Renzi lépése politikai bizonytalanságot teremt egy olyan időszakban, amikor határozottan kellene fellépni a tomboló világjárvány egészségügyi és gazdasági nehézségeivel szemben.

– állítja Miles Johnson szerző. S mint hozzáteszi, a mostani helyzetben az Európai Uniótól kapott helyreállítási források megfelelő elosztása is kérdésessé válik. Róma kapta egyébként a legtöbb EU-s pénzt a helyreállítási alapból, mintegy 200 milliárd eurót. A miniszterelnök támogatottsága részben ezért is mozog még mindig bőven 50 százalék fölött – világít rá a portál.

Conte azonban a sok nehézség ellenére megtarthatja pozícióját, ha sikerül újra működőképes koalíciót verbuválnia. Ehhez meg kell tartania a pártszövetség két nagy frakciójának támogatását, valamint meg kell nyernie egy ellenzéki erőét is. Ha ez nem sikerül, akkor egy új kormány alakulhat - új miniszterelnökkel; vagy végső esetben egy technokrata vezetésű, a jobboldali ellenzéket is magába foglaló egységes nemzeti koalíció jöhet létre azzal a felhatalmazással, hogy a vírushelyzetet kezelje – latolgatja az esélyeket a lap.

Hatalomra kerülésekor sokan kételkedtek Giuseppe Conte képességeiben – tudhatjuk meg a Politico szerzőjének, Hannah Robertsnek a visszaemlékezéséből –,

a kormányfő azonban az évek során bebizonyította, hogy pragmatikus megközelítésével és jó alkalmazkodóképességével – mely sokak szerint jogászmúltjának köszönhető – képes akaratát érvényesíteni.

Pár éve még egy jobboldali koalíció vezetője volt, melynek bukását követően ügyes lépésekkel tartotta meg hatalmát és lett végül a balra húzó szövetség elöljárója. Mint a szerző kiemeli, Conte a nemzetközi színtéren is kivívta magának az elismerést. Angela Merkel német kancellár és Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök nyílt támogatását egyaránt élvezi az olasz politikus. Ezzel kapcsolatban azért érdemes feltenni azt a kérdést, hogy vajon ez annak köszönhető-e, hogy az általa vezetett kabinet pénzügyi és politikai kérdésekben is könnyen alkalmazkodik a Brüsszelből és Berlinből diktált politikai irányokhoz? Mindensetre a következő hetekben a legfőbb diplomáciai feladata az lesz, hogy meggyőzze Brüsszelt országának stabilitásáról, és arról, hogy megfelelően el tudja osztani a Rómának járó hatalmas uniós pénzösszeget.

Frissítés: Időközben Segio Mattarella olasz államfő egy szakértői kormány létrehozását jelentette be, melyet az Európai Központi Bank elnöke, Mario Draghi vezet majd.

Szemlézte: Irlanda Balázs