Belgium és azon belül is Brüsszel több mint 127 diplomáciai kirendeltséggel rendelkezik, a világon a legtöbbel. Az Európai Unió, a NATO és számtalan más nemzetközi szervezet központjaként így nem csoda, hogy kedvelt célpontja az ország a nemzetközi hírszerzéseknek és kémeknek. „De a belga főváros iránti nagy érdeklődés ellenére mind a belga, mind az uniós hatóságok szerint nehéz megbüntetniük a kémkedéssel elfogottakat, és a szabályok szigorítására tett kísérletek sorra kudarcot vallottak” − írja Barbara Moens a Politico európai hasábjain.

A kijelentésére megerősítésképpen több példát is hoz a szerző. Elsőként két korábbi uniós hivatalos munkatársat említ. Ők − a rendőrségi nyomozás szerint − információkat szolgáltattak ki Kínának. Tettükkel valószínűleg nem egyedül vannak: egy korábbi bizottsági tisztviselőt, a német Gerhard Sabathilt is ezzel gyanúsítják. Sabathil neve mellett az exdiplomata, a brit Fraser Cameron neve is felmerült. Mindkettőjük azonban tagadja az ellenük felhozott vádakat, s a szerző kiemeli, hogy kérdéses még a hatósági vádemelés is: „Ez (a vádemelés) különösen nehéz Belgiumban, mivel a kémkedés nem minősül bűncselekménynek”.

A belga törvények alapján csak az tekinthető bűncselekménynek, ha egy személy kulcsfontosságú, nemzeti érdekű információkat szivárogtat ki vagy ad át ellenséges, idegen hatalomnak. E szabályozás egészen az 1930-as évektől van érvényben, változatlanul. A szabályozással kapcsolatos nemtetszésüket többen is kifejezték már az évek alatt. Legutóbb a brüsszeli főállamügyész, Johan Delmulle szólalt fel ellene 2018-ban: „A kémkedés Belgiumban és különösen Brüsszelben nem valami virtuális dolog, hanem nagyon is konkrét. A kémkedés bűntetteivel kapcsolatos jogi arzenálunk elavult − egyes bekezdések a második világháború előtti időkre nyúlnak vissza −, és azt a mai társadalomhoz és valósághoz kell igazítani”.

A törvények és szabályozások miatt a belga és európai kémelhárításoknak új, kreatív ötletekkel kell előállniuk. Az egyik ilyen megoldásuk, hogy a hírszerzést végző személyt a média középpontjába állítják. Ezzel azt tudják elérni, hogy az adott személy ne kapjon újabb információkat és ezáltal meg tudják szakítani a külföldi hírszerzési láncolatokat.

Ezt a taktikát alkalmazták a fentebb említett Sabathil és Cameron esetében is: „A belga állambiztonság sok éven át dolgozott ezen az aktán a brit hírszerző szolgálatok munkatársaival” − mondta a belga állambiztonsági szóvivő. „Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy Fraser Cameron kémtevékenységével egyértelmű fenyegetést jelent az európai intézmények számára. Kinyilatkoztatásának egyértelmű jelzésnek kell lennie arról, hogy bárki, aki Brüsszelben kémkedik, előbb-utóbb megjelenik a titkosszolgálat radarján, és nem folytathatja büntetlenül tevékenységét.” A hírszerzők másik lehetősége, az hogy a kémkedéssel gyanúsított személyek ellen más bűncselekmények alapján emelnek vádat. Ilyen lehetőségek például a telekommunikációs jogszabályok megsértése, bérek ellopása vagy épp a hamisítás.

Az utóbbi vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a korábbi belga diplomatát Oswald Gantois-t, aki Oroszországnak adott át információkat. Különböző bérek eltulajdonításával pedig 2018-ban ítéltek el egy kínai állampolgárt, aki a gyanúk szerint a kínai hírszerzésnek dolgozott.

A nemzeti hírszerzések által sürgetett új, modern törvény azonban ismét kilátásba került. A jelenlegi szövetségi igazságügyi miniszter Koen Greens (Flamand Kereszténydemokrata Párt) azon dolgozik, hogy ez most valóban meg is valósuljon − írja a szerző. Az új törvénytervezet amellett hogy bűncselekménnyé nyilvánítaná a kémkedést kiterjedne az ipari-és tudományos hírszerzésre is.

A belga hatóságok és törvényhozók azonban gyakran kiemelik, hogy az Európai Uniós intézményeknek is lépniük kell az ügyben. Az Európai Parlament részéről a kínai kapcsolatokért felelős delegáció vezetője, a német Reinhard Bütikofer mondatait emeli ki a szerző: „Az óvatosság ellenére a kínai fél nyilvánvalóan érdekelt abban, hogy minél több információhoz jusson. Megpróbálják felhasználni a könyvük összes trükkjét, és esetleg még néhány másikat”.

Szemlézte Lukács Zoltán Marcell