Dániában a krænkelses-kultúra, vagy másnéven „hópehely-kultúra” egy alig létező kifejezésből rövid idő alatt egy nagyon is valóságos, sok helyen használt szófordulattá vált.

Az emberek köztudottan különbözően ítélnek meg egy-egy helyzetet. Amit az egyik viccesnek, a másik sértőnek talál. Nem lehet, hogy ezek a dolgok természetes velejárói annak, hogy az embereknek eltér a véleményük? És miért félünk annyira a megbántódástól? – teszi fel a kérdést a dán Kristen Louise Pedersen, aki korábban Új-Zélandon élt.

A Monty Pythonból ismert John Cleese híres mondatát idézve, Pedersen megjegyzi: „Ha akarok, akár naponta megsértődhetek, de nem várhatom el senkitől, hogy ebben megakadályozzon. Nem tudunk egyszerre szórakozni és politikailag korrektnek lenni.”

Cikkében Cleese a túlzott politikai korrektségre figyelmeztet, mivel a „polkorrektség” minden egészséges kritikát kegyetlen sértéssé változtat.

„Mikor Új-Zélandon éltem, hozzá kellett szoknom a „tesó”, vagy „bébi” megszólításokhoz. Nem akartak szexisták lenni vagy lekezelni azok, akik így szólítottak, csupán követték a helyi kulturális szokásokat. Miért is képzelnénk bele többet?” – fogalmaz Pedersen.

Pedersen kiemeli: ahelyett, hogy arra fókuszálunk, hogyan viselkednek mások, nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk a saját reakcióinkra. Az embernek tudnia kell uralkodnia a saját negatív érzelmei felett ahelyett, hogy azt várná el a környezetétől, hogy alkalmazkodjon az ő érzékenységéhez. Nem tudjuk kontrollálni, mi fog történni velünk, azt viszont igen, hogyan reagálunk rá – teszi hozzá.

Egy világban, ahol különböző nemzetiségek, kultúrák, vallások találkoznak, egy kevésbé érzékeny és toleránsabb attitűd kialakítására kell törekednünk.

Pedersen szerint el kell tudni fogadni azt a tényt, hogy nem lehet mindenről jogszabályt alkotni, bizonyos dolgokat meg kell tudni oldani társadalmi közmegegyezéssel, informálisan – ami, ironizál a szerző, a dánoknak biztosan nem lesz egyszerű. Az élet bizonyos megnyilvánulásait nem lehet kész sablonokba szorítani. – fogalmaz Pedersen.

„Végső soron megsértődhetünk, de azt ne felejtsük, hogy mi döntünk úgy, hogy megbántódunk. Ahogy a jógázó bölcsen mondja: minden veled indul – kezdd ott!”

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia