2018. október 04. 08:01 - Danube Institute

Nem csoda, hogy Európa problémákkal küzd

eu_birodalom.jpg

A hidegháború utáni Európa párkapcsolati problémákkal küzd, és Amerikának a békéltető szerepét kell felvennie, a konzervatív értékek megőrzése érdekében is – állítja James Jay Carafano a National Interest lapjain.

Nem csoda, hogy Európa belső problémákkal küzd. Az öreg kontinensnek minden oka megvan a haragra. A hidegháború után demokratizálódó kelet-európai országokat egyre súlyosabb kritika érte Nyugatról, ami a populisták térnyeréséhez vezetett, tovább mélyítve a szakadékot.

Az európai szuperállam megálmodói szintén csalódottak, hiszen minden várakozás ellenére az összeurópai projekt megakadt eurózóna válságán, és tovább nehezítette a helyzetet Oroszország hódítása Krímben, a Brexit és a migrációs válság. Mindeközben a transzatlanti kapcsolatokat is megrengette egy új jelenség: Donald Trump, akinek számos lépése (mint a Putyinnal való találkozó vagy a NATO-val való elégedetlenség kifejezése) aggodalomra adott okot.

A jelenlegi európai helyzet a párkapcsolati nehézségek legdühösebb szakaszára emlékeztet: kölcsönös vádaskodás mérgezi a levegőt. Ám a legnagyobb nehézségek ellenére sem gondolkodnak váláson, és hamarosan át fognak lépni a következő szakaszba, amelyben a harag után a tárgyalásoké lehet a főszerep. Erre adnak esélyt a jövő májusi európai parlamenti választások, amely után az előrejelzések szerint új pártstruktúra fog kialakulni a parlamentben, várhatóan egy erősebb nacionalista-euroszkeptikus szárnnyal. Az új helyzet pedig dialógusra kényszerítheti a most szóba is alig álló feleket.

Az Egyesült Államok érdeke egy erős Európa. A probléma természetesen az, hogy az USA maga is el van foglalva a saját pártpolitikájával. Ahelyett azonban, hogy az európai helyzetet a Trump-hívők és a Trump-ellenesek dichotómiája alapján szemlélnénk, egy fegyverszünetet kellene kötnünk az európai ügyekkel kapcsolatban, kevésbé terheltté téve ezzel a transzatlanti kapcsolatokat. Íme néhány lépés, amellyel az Újvilág segíthetne a régin.

1. Ne próbáljuk meg felbontani az Uniót. A legnagyobb valószínűség szerint a Brexit egy egyszeri eset volt, ami gazdaságilag érte meg Nagy-Britanniának, az európai populisták pedig nem akarnak kilépni az EU-ból. Amit ezek a politikusok akarnak, egy olyan EU, ami tiszteletben tartja a nemzeti hatásköröket, és felhagy azzal, hogy úgy viselkedik, mint egy szuperállam. Végső esetben néhány állam akár el is hagyhatja az EU-t, és ez rendben van. Az ő felelősségük eldönteni, hogy mi a legjobb az országuknak. Az EU jövőjét végső soron annak kell eldöntenie, hogy milyen jól szolgálja az állampolgárai érdekeit. Egy felelős Amerika feladata, hogy ne írja elő Európának, hogy rendezze belügyeit.

2. Ne higgyük azt, hogy minden populista egyforma. Amerikának már az is nehéz, hogy megértse saját konzervatív mozgalmát és hogy mi fog minket össze. Az európai konzervatívok ennél is sokszínűbbek – gyakorlatilag csak az az igény tartja őket össze, hogy kevesebb anyáskodást várnak Brüsszeltől. Az amerikaiak nem kezelhetik úgy az európai populista mozgalmat, mintha az az itteni helyzet ikertestvére volna.

3. Hozzunk létre párbeszédet az európai és amerikai konzervatívok között. Létezik egy közös magja az amerikai és a közép- illetve dél-európai konzervatívoknak, akik hasonlóan szemlélik a jelen kihívásait. Az európai konzervatívok meg akarják őrizni a nemzeti önrendelkezésüket, miközben továbbra is támogatják a közös európai békeprojektet. Belső vitáik visszatükrözik a valódi feszültségeket az európai gondolkodásban.

Hasonló huzavona létezik az Egyesült Államokban is – meg akarjuk őrizni nemzeti identitásunkat és szuverenitásunkat, miközben felismerjük, hogy fel kell lépnünk a baráti országokkal szövetségben a nemzetközi porondon, hogy megőrizhessük szabadságunkat.

Az európai és amerikai konzervatívokban sosem lesz annyi közös, hogy politikai mozgalmat alkothatnának együtt. De ahhoz eléggé hasonló gondolkodásúak, hogy felismerjék a párbeszéd és a bizalom értékét, amely oly fontos a transzatlanti kapcsolatokban. Különösképpen, a transzatlanti konzervatív párbeszédnek meg kell határoznia és ki kell állnia azok mellett az értékek mellett, amelyek a nyugati civilizációt értékessé és megőrzendővé teszik. Hosszú távon ez a párbeszéd akár a jelen diskurzusát is átalakíthatja, lehűtve a mostani indulatokat.

Szemlézte: Bálint Janka

komment
süti beállítások módosítása