A külföldön az Iszlám Állam által elkövetett terrorcselekmények ugrásszerű növekedése magyarázható azzal, hogy a Kalifátus vesztésre áll − írja a National Review szerzője, Philip H. Devoe.
A szerző szerint az IS jelenlegi helyzete rokonítható az al-Kaida 2001 utáni helyzetével: a szervezetek területeket veszítenek otthon, ezért „kénytelenek apró sejtekbe szervezni a tagjaikat, akiket aztán meg kell győzni róla, hogy nem kell Szíriába vagy Irakba menniük a dzsihádhoz, hanem azt a tengerentúlon és véghez tudják vinni. Ez vezet a „magányos farkas”-típusú merénylők megjelenéséhez, akik felváltják az addigi szervezettebb, képzett csapatok által végrehajtott támadásokat. Megfigyelhető volt, hogy a hadi szerencse megfordulásának kezdetén az IS újfajta marketingkampányba fogott.
A terrorszervezet nagy álma, a saját állam (Kalifátus) létrehozása egyre valószínűtlenebbé válik. „Ha relevánsak akarnak maradni, úgy nagy visszhangot kiváltó támadásokat kell végrehajtaniuk” – így nyilatkozott Daniel Byman Közel-Kelet szakértő a Szenátus Külügyi Bizottsága előtt. 2016-ban, mikor az IS elveszítette a stratégiai fontosságú szír Dabik városát, kénytelen volt beszüntetni a „dzsihád hivatalos lapját”, a város nevét viselő Dabiq, magazint, mert ez az olvasókat a kudarcra emlékeztette volna. Az újság neve Rumiyah-ra változott, de nem csak a név, hanem a tartalom is átalakult. Amíg a Dabiq egy toborzóújság volt, és arra biztatta a külföldön élő „igaz muszlimokat”, hogy menjenek Szíriába és Irakba harcolni, a Rumiyah már „véletlenszerű, az anyaországokban elkövetett egyéni dzsihádokra hívja fel az olvasókat” – írja Devoe.
Persze nem minden szimpatizáns képes bombát vagy időzített pokolgépet összeállítani, esetleg gépkarabélyt szerezni a városi mészárlásokhoz – ehhez kellenek a kisbuszok, kamionok és a nehéz, platós autók: az IS új fegyverzete. „Amíg a keresztesek folytatják kegyetlen hódításukat az Iszlám földjén, folyton emlékeztetve lesznek a fájdalmas valóságra, hogy válaszként járműveinkkel fognak találkozni, amik felhajtanak forgalmas járdákra, belecsapódnak a tömegekbe, összetörve a csontokat és levágva a végtagokat” – írja a Rumiyah a „Csak Terror Taktikák” elnevezésű, havonta megjelenő cikksorozatában.
Az elkövetők általában követik az újság által előírt pontokat. A legfontosabb az elmaradhatatlan hűségnyilvánítás az Iszlám Állam felé – ennek leggyakoribb példája az, hogy az elkövető egyszerűen teleír néhány tucat lapot olyan szövegekkel, hogy „Az Iszlám Állam győzni fog!” Az előírásokban szerepel, hogy „az Allah ellenségei közötti lehető legnagyobb vérontást véghezviteléhez a merénylő nem szállhat ki a járműből egészen addig, amíg az már fizikailag alkalmatlanná válik bármilyen mozgásra; csak utána folytathatja a mészárlást gyalog”. Ehhez nem árt egy kés vagy egy lőfegyver.
A dzsihád felhasználói kézikönyve természetesen keveri a gyakorlati utasításokat a hitéletiekkel: „a sikeres merénylet egyik előfeltétele az Allahra való emlékezés, és annak a komoly eltökélése, hogy a támadás csakis az Ő dicsőségére történik”. Bár a Rumiyah terrortippek-rovatában vannak egyszerű taktikák arra vonatkozólag, hogy hogyan lehet fegyvert szerezni fegyverboltosoktól, vagy akár a járművet faltörő kosként használva fegyvert szerezni szakboltokból, eddig egyetlen terrorista sem próbálta meg követni ezeket az utasításokat.
A Westminster-hídon a tömegbe hajtó Khalid Masood és a legutóbb New Yorkban támadó üzbég Szajfullo Szajpov betű szerint követték a dzsihadista magazin utasításait. Felmerül a kérdés: hogyan lehet megakadályozni a gázolásos támadásokat? Devoe szerint erre nincs egyszerű módszer. „Az IS elpusztítása a fronton hosszú távon segíteni fog, de az ideológiák nem halnak olyan könnyen, mint az emberek” – figyelmeztet. A magányos elkövetők egy nagy testvériség részei, akiket igazából a radikális eszmék tartanak össze, nem pedig egy szervezet.
„Emlékezzünk, hogy Szajpov azután talált rá az iszlámra, hogy az Egyesült Államokba ment” – írja Devoe. A radikalizálódás felé vezető spirál a Rumiyah és az egyéb IS propaganda által annak ellenére folytatódott, hogy voltak jóakaratú hangok az életében. Egy imám, akit Szajpov Floridából ismert, azt nyilatkozta a riportereknek: észrevette, hogy Szajpov félreértelmezi a hitet és megpróbálta őt visszaterelni a helyes mederbe. „Sok szempontból” – írja Devoe – „ez az egyik legfélelmetesebb dolog a radikális iszlámban: még az IS pusztulásával és a Közel-Kelet esetetleges felszabadításával is élni fog tovább az eszme”.
Szemlézte: Szegőfi Ákos