A szakszervezetek és a Brexit is megnehezítheti Írország új kormányfőjének munkáját. Június 2-án Enda Kenny, az eddigi Taoiseach – amely az ír kormányfőt jelenti – lemondott posztjáról, ezt követően választották meg Leo Varadkar- a Fine Gael párt élére, egyben Írország új miniszterelnökét. Az egyre éleződő Brexit körüli viták és Varadkar nem túl barátságos kapcsolata a szakszervezetekkel még sok fejtörést okozhat az új Taoiseach-nak. Írország új miniszterelnökének kihívásait Cormac McQuinn és Anna Marie Walsh, az Irish Independent munkatársai mutatták be.

Leo Varadkar fő célkitűzése, hogy csökkentse a Brexit miatti gazdasági nehézségeket. A tőkeberuházások növelésében és az adók csökkentésében látja az új miniszterelnök a lehetőséget arra, hogy minimalizálja a veszteséget, amelyet az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépése fog okozni – hívja fel a figyelmet Cormac McQuinn. Az első hetei sűrűnek ígérkeznek Varadkarnak, ugyanis a brit előrehozott választás után kerül sor Varadkar hivatalos beiktatására, amelyet egy várhatóan heves hangvételű Európai Tanács ülés fog követni. A tanácsi ülésen pedig az Unió 27 tagállama a Brexit tárgyalásainak menetét fogja megvitatni.

A Fine Gael választási hajrájában Varadkar egy 10 éves, tőkeberuházásokra vonatkozó tervet mutatott be. Kifejtette, hogy az ír infrastruktúra jócskán elmarad más európai ország színvonalától, ezáltal utak és vasútvonalak építésébe, valamint az egészségügybe és az oktatásba kell invesztálni. Az infrastruktúrába való beruházás Varadkar szerint létfontosságú, hiszen ezáltal össze lehet kapcsolni a szárazföldi Európát Írországgal, így csökkenthető a Brexit okozta kár.

Az adók terén az új kormányfő a 70 ezer eurós éves jövedelemmel rendelkezők marginális adókulcsát 52 %-ról 50%-ra csökkentené, ezáltal növekedhet Írország versenyképessége. Írország megnövekedett tőkeberuházásait pedig Írország GDP-hez viszonyított adósságának növelésével kívánja finanszírozni, így a jelenlegi 45 %-os szintről 55 %-ra emelné Varadkar Írország GDP-hez mért adósságát, amely még ezáltal is a 60 %-os Európai Unió által megfogalmazott követelmény alatt maradna.

McQuinn továbbá kiemeli az új kormányfő Észak-Írország felé tett kívánalmait, miszerint a Brexit ellenére „különleges bánásmódot” érdemelne északi szomszédja. Varadkar egyfajta „láthatatlan vagy nem létező gazdasági határt” képzel el a két Írország között, eközben a lehető legtöbb uniós programba bevonva Észak-Írországot. Kifejtette továbbá, hogy az egyesült királyságbéli választásokat követően egy politikailag egységesülő Észak-Írországot kíván látni.

Varadkarnak továbbá a szakszervezetek sztrájkjaival is meg kell küzdenie, kérdéses, hogy a sztrájkok korlátozására vonatkozó terveit véghez tudja-e vinni.

Szemlézte: Pastrovics Martin