A nyugati civilizáció évezredes fennállása során önálló narratívát és egyedi értékeket alakított ki magának. Ez a megközelítés az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább kiszorult a közbeszédből, az illiberális autokraták megerősödését maga után vonva. De joggal féltjük–e a nyugati civilizációt tőlük? David Brooks, a New York Times újságírója szerint bőven van ok az aggodalomra.

Szókratésztól kedve Erasmuson, Montesquieu-n és Rousseau-n át számtalan jelentős személyiség segítette a nyugati társadalmakat az előrehaladásban. Mostanában azonban az általuk lefektetett értékek többnyire figyelmen kívül maradnak, míg a politika és a közélet egyre inkább az autoriter „erős emberek” felé fordul.

A nyugati civilizációs narratívának évezredes történelmi gyökerei vannak kultúránkban. Jelentősége megkérdőjelezhetetlen, hiszen ez idő alatt olyan alapvető értékeket fektetett le a nyugati társadalmakban, mint a józan párbeszéd fontossága vagy éppen a tulajdonjog védelme. További erénye, hogy közös gondolkodást, célokat, keretet és küldetést adott teljesen különböző embereknek.

Azonban az elmúlt évtizedekben mintha valami elszakadt volna: az egyetemeken sokan elvesztették a hitüket a nyugati civilizáció megközelítésében, és egyre kevésbé tanították azt. A szerző szerint, ha mégis szóba kerül a téma, mára már sokan csak „az elnyomás történeteként” értékelik a nyugati civilizáció kérdéskörét.

De milyen következményekkel járt ez a változás? Megerősödtek és sok helyen hatalomra kerültek a narratíva ellenzői és tagadói. Az olyan vezetőkkel pedig mint Erdogan, Trump, Putyin, vagy éppen Hszi Csin–ping elérkezett az „erős emberek” kora.

Vegyük például Törökországot – a népszavazás után az elnök lebonthatja a demokratikus intézményeket, diktatórikus hatalomra cserélve azokat. Brooks szerint úgy tűnik, Erdogan ezzel egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy nem fog Törökország csatlakozni az Európai Unióhoz, melynek egyébként sincsen már meg az a jelentős vonzereje, mint korábban.

Trump Amerikája egy másik trendet mutat meg: egyre több helyen veszik át családi klánok az irányítást. Nem kevésbé aggasztó a helyzet Kínában vagy Oroszországban sem, ahol az autoriter rezsimektől sokkal veszélyesebb, diktatórikus személyi kultuszok kezdtek kinőni – állítja a cikk.

További kérdéseket vet fel az európai centrista pártok összeomlása. Brooks szerint „évtizedek óta a mérsékelt bal- és jobboldali pártok testesítették meg a demokratikus kapitalizmus nyugati civilizáció által képviselt változatát”. Ezek a pártok azonban Európa-szerte összeomlottak, úgy mint a brit vagy a holland munkáspártok a közelmúltban.

A liberális demokrácia értékei is válságban vannak az Egyesült Államokban. A Journal of Democracy kutatása egy aggasztó tendenciára hívja fel a figyelmet: azoknak az amerikai fiataloknak az aránya, akiknek fontos, hogy demokráciában éljenek, az 1930-as években jellemző 91%-ról mára 57%-ra esett vissza.

A mostani helyzetben már alig van olyan, aki megvédené a nyugati civilizáció narratíváját, melyet sokan méltatlanul már elnyomóként és reakciósként jellemeznek. Azok számára viszont, akiknek mindez elnyomó, és reakciós, érdemes lenne rálátniuk arra világra, ami a nyugati civilizáció kora után következhet – figyelmeztet zárszavában Brooks.

Szemlézte: Illés Gergő