Az Egyesült Államok külügyminisztériuma nemrégiben több külföldi állampolgárt, köztük egy új-zélandit is felvett a globális terroristák listájára. Új-Zéland miniszterelnöke szerint azonban kormányának nincs szüksége olyan szankciókra a külföldi harcosok ellen, mint az Egyesült Államokban.
El Shafee Elsheikh, az ISIL kivégző-sejtjének egy tagja, Anjem Choudary radikális brit hitszónok, Sami Bouras, egy tunéziai származású svéd állampolgár, aki öngyilkos merényletek megtervezésében vesz részt, illetve Shane Dominic Crawford, az Iszlám Állam trinidadi harcosa és angol nyelvű propagandistája. Csak néhány új név az Egyesült Államok külügyminisztériumának listájáról, amelyen a „különleges minősítésű, globális terroristák” [Specially Designated Global Terrorist, SDGT] szerepelnek.
Az amerikai hatóságok olyan külföldi személyeket sorolnak ide, akik már elkövettek, vagy fennáll a veszélye annak, hogy véghezvisznek olyan terrortámadást, amely veszélyezteti az Egyesült Államok polgárait, az ország nemzetbiztonságát, külpolitikáját vagy gazdaságát. Az ezzel járó szankció értelmében amerikai állampolgárok nem léphetnek kapcsolatba a listán szereplő személyekkel, akiknek zárolás alá kerül minden Egyesült Államok-beli tulajdona.
Ebbe a kategóriába sorolták az új-zélandi Mark Taylort is, aki hazájában az „ügyetlen dzsihadista” néven vált ismertté. A negyvenkét éves férfi 2014 őszén utazott Szíriába, hogy a magát Iszlám Államnak (ISIL) nevező terrorszervezet soraiban harcoljon. Korántsem hízelgő becenevét azért kapta, mert a közösségi médiában véletlenül felfedte közel-keleti tartózkodási helyét. A férfi azonban egyértelműen veszélyes − interneten keresztül buzdított másokat terrortámadások elkövetésére Ausztrália és Új-Zéland területén, továbbá 2015-ben ő is feltűnt a szélsőségesek egy propagandavideójában. Habár Taylor korábban azt állította, Szíriában akar maradni, és el is égette új-zélandi útlevelét, ám az az eshetőség továbbra sem kizárt, hogy ideiglenes úti okmányokat igényeljen.
A wellingtoni amerikai nagykövetség szóvivője szerint ezért jogos, hogy rákerült az SDGT-személyekről szóló listára, mivel ez arra szolgál, hogy „korlátozza a terroristák erőforrásait, akik súlyos károkat okozhatnak. Mark John Taylor pedig nyíltan bátorított másokat ausztráliai és új-zélandi támadásokra. Az Egyesült Államoknak mindent meg kell tennie azért, hogy ilyen támadásokat megállítson”.
Bill English új-zélandi miniszterelnök szerint azonban ez a megjelölés nem sok változást jelent abban, hogy az új-zélandi hatóságok miként kezelik Taylor ügyét. A kormányfő úgy fogalmazott: „bízom abban, hogy Új-Zéland rendelkezik az eszközökkel, amelyekkel kezelni tudja a kihívást, amit a hazatérő külföldi harcosok jelenthetnek – anélkül, hogy olyan intézkedésekhez folyamodna, mint az Egyesült Államok”.
Három évvel ezelőtt, az ISIL felemelkedésekor olyan reformok léptek életbe, melyek nagyobb hatalmat adnak az új-zélandi kormány számára a terrorista-gyanús személyek megfigyelésére, illetve útleveleik felfüggesztésére. Új-Zéland terrorfenyegetettségi szintje jelenleg alacsony fokozatú, 2014-ben emelték fel a nagyon alacsony szintről, amikor az ISIL külföldi harcosai világszerte elkezdtek merényleteket végrehajtani. Nincsenek pontos adatok arról, hány új-zélandi csatlakozott az ISIL-hez, a szolgálatok szerint jóval kevesebb, mint amennyi szomszédjukból, Ausztráliából, ahonnan körülbelül 110 fő utazott Irakba és Szíriába. Ez azonban azért lehet aggályos számukra, mert egyes harcosok nemcsak ausztrál, hanem új-zélandi útlevéllel is rendelkeznek, így például megpróbálhatnak bejutni Új-Zélandra is, ha hazájukba nem sikerülne. Emiatt a két ország szorosan együttműködik az információmegosztásban.
Szemlézte: Szalai Réka
