A közös agrárpolitikai támogatások megszűnésével krízishelyzetben találhatja magát az Egyesült Királyság, mivel erőteljesen függ ezektől a pénzügyi segélyektől. Azonban pont ez kihívás lehet a szükséges változtatások kiváltó oka, amelyre annyira szüksége van az agrárszektorának – állítja a Guardiannak írt cikkében Josh Monbiot.
Egyre valószínűtlenebb a rendezett, békés kiválás: az Európai Unióból való távozás az Egyesült Királyság szempontjából leginkább egy kaotikus szakadáshoz lesz hasonlítható. Ez a káosz pedig különösen nagy veszélyeket tartogat az egyébként is sérülékeny brit mezőgazdaság és annak termelői számára.
A temérdek változás és újratárgyalandó szerződés kétes kimenetele mellett a legnagyobb problémát a termelők támogatásoktól való függősége és e pénzügyi segélyek megszűnése okozhatja. A támogatás összege a hektárban mért földterület nagyságától függ, tehát minél nagyobb a telek, annál nagyobb a kapott összeg. Mivel az Egyesült Királyság kormánya nem szabott keretet a maximálisan kapható uniós támogatásoknak, sem a felhasználás pontos céljainak, ezért a gazdag brit földbirtokosok komoly összegekhez jutnak csupán a tulajdonukat képező földek miatt, amelyen sok esetben csupán versenylovakat tenyésztenek vagy fácánvadászatokat rendeznek. A létező szabályozás csupán annyit határoz meg, hogy bevethető földterület legyen, azonban a tényleges felhasználást nem ellenőrzi. Ezáltal az egész unió területén bizonyított esetekben is kiirtanak a biológiai diverzitás szempontjából kulcsfontosságú területeket, melyek ezek ráadásul ezek után kihasználatlanul csupán közpénzigénylési okokból maradnak.
Az Egyesült Királyság szempontjából jellegzetes földfelhasználás a birkatenyésztés, amely szintén romboló hatással van a földterületek ökoszisztémájára. A Monbiot által végzett előzetes kutatások alapján a birkatartásra használt területek, melyek ez által sok évre bevethetetlenné teszik a földeket, nagyjából megegyeznek azoknak a telkeknek a méretével, amelyen ténylegesen földművelést végeznek. A birka- és juhhús-fogyasztás nagyjából 1,2%-át teszi ki a brit étrendnek (Monbiot itt nem veszi figyelembe az állattartás textiliparban való felhasználását). Az Egyesült Királyság a szerző szerint jelenleg egy gazdaságilag nem jövedelmező, hosszútávon pusztító hatású folyamatot tart fenn európai uniós támogatásokból, amely a Brexit bekövetkeztével hamarosan megszűnik beáramlani.
Ezáltal a változtatás elkerülhetetlenné válik, a kérdés csak az, hogy merre tovább. Új-Zélandon a támogatások megszűnése után 1984-ben tönkrementek a kis- és középvállalkozások, a nagyvállalatokat pedig a kormány a környezetvédelmi előírások enyhítésével mentette meg a csődtől. Amennyiben ezt nem tartaná járható útnak az Egyesült Királyság, úgy megpróbálhatná pótolni az EU-s forrásokat, és fizethetné azt a költségvetésből. Ez az opció azonban elképesztően megterhelné a szigetország gazdaságát.
Monbiot szerint a támogatásokat valamilyen szinten tartani kell, azonban kiegészíti az új-zélandi eset megelőzésével: a kis- és középvállalkozások csődbemenetele előtt már a szabályozások szigorításában látja a megoldást. Amennyiben a támogatásokat az ökoszisztéma megvédéséhez való hozzájáruláshoz és az eddigi károk fokozatos megszüntetéséhez tudná kötni a kabinet, úgy lehetséges lenne az agrárszektor gazdaságilag és környezetvédelmileg kedvező átalakulása. Hogy a támogatásoktól így is esetlegesen eleső mezőgazdasági vállalkozások se menjenek rögtön csődbe, az áruikat felvásárló és többszörös áron értékesítő üzletláncok hatalmának megnyirbálásán keresztül vezet az út. Hiszen ha nem csupán az eladásból származó bevétel 9%-a jutna el a tényleges termelőkhöz, akkor gazdaságosabban és környezettudatosabban is tudnák művelni földjeiket; ez eredményezné az Egyesült Királyság új, fenntartható agrárszektorának kiépülését − írja a Guardian.
Szemlézte: Molnár Gergő
