Nyilvánosságra hozták az új-zélandi zászlóreferendum hivatalos eredményét. A részvételi arány viszonylag magas volt, a lakosság 67.8 százaléka adta le voksát. Végül az utolsó szavazatok befolyása sem változtathatott a fejlemények kimenetelén: 56.6 százalékos győzelemmel marad a 114 éve lobogó, Union Jack-es régi zászló.

Az előzetes közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a Kyle Lockwood által tervezett páfrányos lobogó felé billen a mérleg nyelve, de végül a váltást propagáló John Key miniszterelnök is tudomásul vette a nép akaratát. Azt mondta, a referendum eredménye nem fog nyomot hagyni az ő karrierjében. „Sosem néztem erre a kérdésre úgy, mint az örökségem egy részére. (…) Nem tudom megmondani, ki volt Kanada vezetője, amikor a zászlójuk megváltoztatása mellett döntöttek. A legtöbb kanadai sem tudja valószínűleg. Sok dolog van, amit szeretnék, ha a nevemhez kötnének…de a zászló nem lesz azok között.”

Sokan azzal vádolták a miniszterelnököt, hogy feleslegesen költségekbe verte az országot a 26 millió dolláros projekttel, elterelve a figyelmet a jelenleg sokkal fontosabb kérdésekről. Key nyíltan propagálta a páfrányos opciót, és ezért sokan úgy vélték, „beszennyezi” a szavazást és „megosztja az országot” ezzel a viselkedéssel − többek között a Zöld Párt vezetője, Metiria Turei is. „Sok új-zélandi támogatja a zászlóváltást, de inkább az eredetire szavazott, mert a miniszterelnök beavatkozása a kampányba biztosította őket arról, hogy nem kapnak valódi választási lehetőséget. Mr. Key elidegenítette az embereket azzal, hogy átpolitizálta a folyamatot és támadta azokat, akik nem szimpatizáltak a döntésével.” A Munkáspárt vezetője, Andrew Little „személyes keresztes hadjáratnak” nevezte a kampányt, véleménye szerint a miniszterelnök önzőségről és tiszteletlenségről tett tanúbizonyságot a lakosság felé.

Key arra a kérdésre, hogy megérte-e a referendum a sok fáradtságot és pénzt, igennel felelt. Szerinte egy olyan „hatalmas” vitát indított el az országban, ami a „nemzeti léttel” kapcsolatos és nagyon is fontos folyamat. A nép arról szavazhatott, ami kulcsfontosságú a nemzeti lét tekintetében, és megkapta a lehetőséget arra, hogy demonstrálja, mi mellett áll ki. A miniszterelnök most már támogatná a jelenlegi zászlót, mert Új-Zéland népe azt választotta és megmutatta a világnak, milyen büszke a hazájára. „Egyetlen kérésem az új-zélandiak felé, az lenne, hogy gyűljenek össze a zászló mögött, amit választott a többség. Használják, lobogtassák, legyenek rá büszkék és ünnepeljék azt, hogy egy remek ország vagyunk.” Emellett továbbra sem tekinti személyes vereségnek a kérdést, a polgárokat pedig biztosította arról, hogy a kérdés az ő ciklusa alatt nem kerül többet elő.

A Melbourne-ben született Lockwood, az új zászlóváltozat tervezője a hivatalos eredmények napvilágra kerüléséig nem akarta kommentálni az eseményeket. Korábban azt mondta, optimista a kimenetelt illetően, egészen az utolsó pillanatig. Most, veszteségét látva sincs elkeseredve, sőt, el van ragadtatva az eredményeket illetően. A várakozásait jóval felülmúlta a tervezete támogatottsága, melynek maximum 30 százalékot jósolt. Lockwood reménykedik abban, hogy egy jövőbeni választás során talán még felhasználják az ötletet.

A New Zealand First nevű populista párt vezetője, Winston Peters azon referendum-ellenzők táborát erősítette, akik szerint figyelemelterelő akció volt a népszavazás megtartása, olyan „tényleges és valódi” kérdésekről, mint az írott alkotmány, a parlamenti ciklus hossza és egyéb alkotmányossági problémák. Véleménye szerint fölösleges volt ilyen mértékben költségek be verni az országot.

Új-Zéland tehát maradt az 1902 óta létező eredeti lobogónál, amelyet a Dél Keresztje-csillagkép motívuma tesz különlegessé. Ezzel a kérdést egy időre befagyasztják, noha egyszer várhatóan újra előkerülhet majd, ahogy a köztársasággá válás kérdése is.

Mészár Kata