Június 18-án mutatták be Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikáját, amire Russell Ronald Reno reagált a First Things oldalán megjelent cikkében. Reno véleménye szerint ez az enciklika a legerősebb modernségellenes üzenetet hordozó egyházi dokumentum IX. Pius 1864-es Syllabusa óta, amely kora tévedéseinek jegyzékbe foglalását tartalmazza.
Reno szerint Ferenc pápa enciklikájában tudomány-, technológia- és progresszivizmus-ellenes kijelentéseket tesz, a problémák gyökerének azt tekinti, hogy nem ismerjük el Istent, mint Teremtőt. Ehelyett az emberiség úgy tekint magára, mint aki leigázhatja és uralhatja a világot, amelyben a természet és minden más élőlény pusztán az emberi szükségletek és vágyak kiszolgálása végett létezik. Reno szerint a modernség szülte a tudományos kultúra kifejlődését, amely mára globálissá vált és mindenfajta világszintű konszenzus alapjául szolgálhat. Ferenc pápa szerint azonban a tudományos és kísérletező módszer maga problémát jelent, mert a birtoklás, uralom és transzformáció technikáját alkalmazza.
A pápa úgy látja: a tudomány nem elmélkedik a természet igazságain, pusztán elemez, méréseket végez és előkészíti az emberiség uralmát. A technológia pedig még ennél is rosszabb, amely mindent uralni akar, tagadva a teremtést és Istent. Ferenc pápa nem tagadja, hogy a tudomány és a technológia hasznos fejlesztéseket hoznak létre, kulcsfontosságú gyógyszereket alkotnak és segíthetnek a globális felmelegedés elleni küzdelemben is, mégis destruktívak, hiszen mindent a maguk vaslogikája alá hajtanak. Velük szembeni gyanakvását a modernség más dimenzióira is kivetíti: a Nyugat által teremtett világrend, a gazdasági globalizáció és a politikai kultúrára a tudomány mellett szintén anomáliák. Ferenc pápa szerint a jelenlegi világrend pusztítja a környezetet, elnyomja a tömegeket és elvakít a teremtés szépségeivel szemben.
Reno úgy vélekedik: az enciklikával Ferenc pápa teljesen hátat fordított a katolikus egyház II. Vatikáni Zsinat óta közvetített üzenetének. II. János Pál és XVI. Benedek pápa az általuk tett kritikai megjegyzések mellett mindig is hangsúlyozták, hogy szükség van a modernitás pozitív eredményei mellett kiálló morális és vallásos alapzat létrehozására. Ezzel ellentétben Ferenc pápa nem említi, hogyan hozhatná helyre a tudomány tévedéseit és milyen úton kellene fejlődnie a továbbiakban; illetve nem határozza meg, hogyan kéne reagálnunk a környezeti kihívásokra vagy hogy milyen módon kellene a globális kapitalizmust megreformálni. Az általa felvázolt válaszok pusztán a megbánás, a mély változások és a merész kulturális forradalom. Reno véleménye szerint, ha Ferenc pápa továbbra is ezt az utat folytatja, a katolikus egyház visszatér régi, támadó pozíciójába a modernitással szemben. Bár már nem a XIX. sz. elején hangoztatott problémákra épít, hanem inkább a szegények helyzete, a környezeti katasztrófák és az ezekkel szemben közömbös, öntelt tehetősebb társadalmi osztályok aggasztják, a következtetése ugyanaz: istentelen bűnként tekint a modernitásra.
Azonban a modernitás maga is megváltozott. Egyre többen kritizálják a Nyugatot, az optimizmus apadni látszik, így Ferenc pápa pesszimizmusa megértő fülekre találhat. A korábbi magabiztos humanizmust felválthatja egy pesszimista, poszt-humanista nyugati nézet. Ferenc pápa támogatja a nyugati világ és a modernitás kritikáját, mivel úgy látja, ez alapjául szolgálhat a bűnbánatnak és az Istenhez való visszatérésnek.
Reno maga inkább a II. János Pál és XVI. Benedek által képviselt nézettel ért egyet. Véleménye szerint a globális felmelegedés veszélyeivel szemben szükség van arra a morális erőre, tudományos integritásra, gazdasági vitalitásra és politikai legitimációra, amit a nyugati modernség nyújthat. Ugyanezek segíthetnek a szegénység kezelésében és a fejlesztések megindításában. Az elítélő kommentárok helyett inkább az egyház tanácsaira és útmutatására lenne szükség ezeknek a gondoknak kezelése során. Reno szerint az etikai problémák kezelése esetén a gyökeres átalakítás veszélyes játék lehet.
Rózsa Kitti
