Az utóbbi időben Oroszország egyre inkább visszatér a konzervatív irányzathoz. A Nyugat nem nézi jó szemmel ezt a változást: sokan az orosz elnököt hibáztatják, amiért Oroszországot eltéríti a hagyományos, nyugati értékeket valló úttól. Pedig korántsem ilyen egyszerű a helyzet: Paul Grenier az American Conservative-ben az orosz konzervativizmus sokszínűségét járja körül.

Ahhoz, hogy megérthessük az orosz konzervatív gondolkodás gyökereit, messzebbre kell nyúlnunk Putyin intézkedéseinél. A szerző egy kalinyingrádi konferencia tapasztalatait felhasználva jut el az orosz konzervativizmus jelenlegi irányzataihoz. A résztvevők között mindenki egyetértett abban, hogy Oroszországot nagymértékben az határozza meg, milyen kapcsolata van éppen Európával.

Liberális konzervativizmus

A konferencián a konzervatív irányzatok liberális ágát kevesen képviselték. Egyikük volt Oleg Matvejcsev filozófiaprofesszor, aki szerint a jogrendszer és a demokrácia csak akkor követendő, ha az állami szuverenitást nem veszélyezteti. A gazdasághoz szükséges a jogrend, de a feltételeket és az intézményeket az államnak kell megteremtenie, a piacot is beleértve. Szerinte, még ha a korrupció át is hatja az intézményeket, egy rossz rendszer még mindig jobb, mintha semmi sem lenne. A közjó nem állhat az egyének és a magánszektor képviselőinek akaratából: az egyéni akarat összegzése néha pont az állam érdekével kerül ellentétbe, így a közjót a mindenkori állam képviseli.

Baloldali konzervativizmus

A baloldali konzervatívokat Dr. Alexander Sipkov, az egyház-állam kapcsolatok szakértője képviselte. Ő, bár elég kritikus a liberális kapitalizmussal szemben, elismeri, hogy biztosítani kell a gazdasági pártatlanságot. Azt is vitatja, hogy a jelenlegi orosz konzervativizmus csak a családi értékek megőrzésén nyugodna. Schipkov úgy gondolja, az összes orosznak egy közös erkölcsi értékrendet kellene kialakítania. Igazság szerint − mutat rá Grenier − ilyen már létezik Oroszországban: az ortodox egyház. Sipkov szerint azonban idővel ennek is átveszi majd egy újabb intézmény a helyét.

„Kreatív” konzervativizmus

Mikhail Remizov, az orosz Nemzeti Stratégiai Intézet vezetője szerint a konzervativizmus kreatív jellege abban rejlik, hogy képes egy adott nép megszabadítani magát a múlt és a hagyományok terheitől. Rugalmasan tud alakulni a jelenkori helyzethez és mindig megújul.

Számos olyan irányzattal találkozott is Grenier, amelyek legalábbis szerinte szélsőséget képviseltek. Ilyennek látja ő például Hannah Arendt tézise, amely szerint a náci Németország és Sztálin kommunizmusa között van némi átfedés. A konferencián azonban inkább a középen elhelyezkedő, kreatív, innovatív és viszonylag szabadabb szellemű résztvevők voltak többségben.

A Nyugat számára csábító, hogy elvből veszélyesként kezelje az orosz konzervativizmust. Pedig az orosz irányzat − mondja Grenier − magában hordoz számos olyan elemet, amelyből a Nyugat is tanulhatna: például a képességet és a tettvágyat, hogy alkalmazkodni tudjanak a világ növekvő ellentmondásaihoz. A legnagyobb kérdés az orosz nép számára az, hogy hogyan tudják a nyugati modernitást adaptálni úgy, hogy megőrzik saját hagyományaikat, átemelve a számukra értékes elemeket a liberalizmus elveiből.

Pallagi Petra