A mexikóiak tömeges bevándorlása az Egyesült Államokba a 20. század elején kezdett jelentősebb méreteket ölteni, amikor az amerikai gazdaság gyors iparosodása és mezőgazdasági fellendülése egyre több munkaerőt igényelt. Az azóta eltelt évtizedekben a bevándorlás folyamata számos gazdasági, politikai és társadalmi változáson ment keresztül, amelyek különböző időszakokban más-más kihívásokat és lehetőségeket teremtettek.
Az Egyesült Államok délnyugati részén az ipar és a mezőgazdaság fellendülése miatt egyre nagyobb szükség volt olcsó munkaerőre. Az első világháború növelte a mexikói munkások iránti keresletet, akik elsősorban az agrárszektorban és az építőiparban találtak munkát. Az 1910-ben kitört mexikói forradalom és az abból fakadó instabilitás szintén arra ösztönözte a mexikóiakat, hogy az Egyesült Államokba vándoroljanak a jobb életkörülmények reményében.
Az 1920-as években az USA korlátozó bevándorlási törvényei, amelyek főként az európai bevándorlók számát csökkentették, lehetővé tették a mexikói munkaerő fokozott beáramlását. Ugyanakkor
az 1929-es nagy gazdasági világválság alatt az amerikai gazdaság összeomlása miatt a mexikói bevándorlók jelentős részét visszaküldték hazájukba, és sokan elvesztették munkájukat.
A második világháború idején az Egyesült Államok ismét munkaerőhiánnyal küzdött, hiszen a legtöbb modern háború során az ipari és mezőgazdasági termelés növelése létfontosságú, miközben a katonai szolgálat, a gazdasági átrendeződés és a demográfiai változások csökkentik a rendelkezésre álló munkaerőt. Ezért az amerikai és mexikói kormány 1942-ben létrehozta a Bracero-programot, amely egy munkaerő-toborzási megállapodás volt 1964-ig. A "bracero" spanyol szó jelentése "karjával dolgozó ember" vagy "kézi munkás", utalva a fizikai munkát végzőkre. Tehát a program célja az volt, hogy az amerikai munkaerőhiányt enyhítse mexikói munkásokkal. Az évek során több mint 4,5 millió mexikói dolgozott az Államokban a kezdeményezésnek köszönhetően. Bár a program jelentős gazdasági előnyökkel járt, komoly visszaélések és kizsákmányolások is jellemezték. A bracero-munkások gyakran alacsony bérekért, rossz körülmények között dolgoztak, és kevés jogi védelemben részesültek.
A 1980-as években az Egyesült Államok gazdasági növekedése és a mexikói gazdasági válságok egyaránt hozzájárultak az illegális bevándorlás növekedéséhez. Válaszként a Kongresszus elfogadta az Immigration Reform and Control Act-et (IRCA), amely egy átfogó bevándorlási törvény volt. Ronald Reagan elnöksége ezzel igyekezett kezelni az egyre nagyobb méreteket öltő illegális bevándorlás problémáját. A rendeletnek fontos eleme volt egy amnesztia-program, amely több mint 3 millió illegális bevándorló számára tette lehetővé, hogy legalizálja a státuszát, és állandó tartózkodási engedélyt (zöldkártyát) kapjon. Emellett jelentős forrásokat különítettek el a határvédelem fejlesztésére. Az intézkedések célja az volt, hogy megakadályozzák az illegális határátlépéseket, különösen a Mexikóval közös déli határon. Ebben az időszakban az USA gazdaságának bizonyos szektorai – például a mezőgazdaság, az építőipar és a vendéglátóipar – egyre nagyobb mértékben támaszkodtak a mexikói munkaerőre. Az illegális bevándorlás pedig egyre inkább politikai viták középpontjába került, ezért az IRCA többoldalú megközelítést alkalmazott.
Ez volt az egyik legjelentősebb bevándorlási reform az Egyesült Államok történetében, mivel egyszerre szigorította az illegális bevándorlást és lehetőséget biztosított bizonyos bevándorlók számára.
Fontos mérföldkőnek tekinthető Mexikó és az Államok kapcsolatában a NAFTA (North American Free Trade Agreement), vagyis az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, ami egy olyan gazdasági megállapodás, amelyet az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között kötöttek meg és 1994. január 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény célja az volt, hogy megkönnyítse az áruk és szolgáltatások szabad áramlását a három ország között, csökkentse a kereskedelmi korlátokat, valamint elősegítse a gazdasági integrációt és a növekedést Észak-Amerikában. Jelentős hatással volt Mexikóra gazdasági, társadalmi és politikai szempontból egyaránt. A NAFTA vonzóbbá tette Mexikót a külföldi befektetők számára, különösen az alacsony gyártási költségek és az Egyesült Államok közelsége miatt. Ez hozzájárult az ipari termelés növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez, különösen a maquiladora szektorban, amely az amerikai vállalatoknak termelt.
Fordulópontot jelentett a 2001. szeptember 11-i terrortámadás, mert ezt követően az Egyesült Államok kormánya jelentősen megerősítette határvédelmét és bevándorlási ellenőrzéseit.
A tragikus események rávilágítottak a biztonsági hiányosságokra, ezért szigorúbb beutazási szabályokat, fejlettebb technológiát és nagyobb határőri létszámot vezetettek be annak érdekében, hogy megakadályozzák a terroristák és illegális bevándorlók bejutását az országba. A 9/11-es támadások után 2002-ben létrejött a Belbiztonsági Minisztérium (DHS – Department of Homeland Security), amely átvette a határvédelem és bevándorlás-ellenőrzés feladatait. A DHS alá tartozik többek között a Vám- és Határvédelem (CBP), a Bevándorlási és Vámhatóság (ICE) és az Állampolgársági és Bevándorlási Szolgálat (USCIS). Szigorították a diák- és munkavízumok ellenőrzését, mivel néhány 9/11-es terrorista diákvízummal lépett be az országba. Bevezették a US-VISIT (United States Visitor and Immigrant Status Indicator Technology) rendszert, ami kötelezővé tette a biometrikus adatok (ujjlenyomatok, arcképek) gyűjtését az USA-ba érkező külföldiektől. Ezekkel az intézkedésekkel összehangoltabbá és hatékonyabbá vált a bevándorlási és biztonsági rendszer.
A migrationpolicy.org szerkesztésében megjelent ábra szerint így alakult az évtizedek során a mexikói bevándorlók száma az Egyesült Államokban.
Forrás: U.S. Census Bureau’s 2010 and 2023 American Community Surveys (ACS), and Campbell J. Gibson and Kay Jung, "Historical Census Statistics on the Foreign-Born Population of the United States: 1850-2000" (Working Paper no. 81, U.S. Census Bureau, Washington, DC, February 2006)
Az elmúlt években Joe Biden és Donald Trump bevándorláspolitikája nagyban eltért.
A republikánusok Biden politikáját túl puhának tartják, azzal érvelve, hogy az adminisztráció humánusabb irányvonala ösztönzi az illegális bevándorlást. Biden új legális bevándorlási programokat indított és 2021-ben 125.000 főre emelte az éves menekültkvótát, ezért az elnöksége alatt rekordszámú határátlépés történt. Kritikusai szerint
a Biden-kormányzat nem volt felkészülve arra, hogy hatékonyan kezelje a déli határra nehezedő nyomást, illetve a lazább retorikájú bevándorlási szabályokkal arra bátorította a közép-amerikai és mexikói migránsokat, hogy tömegesen próbáljanak meg az Egyesült Államokba jutni.
Progresszívek és a bevándorlás-párti csoportok szerint ugyanakkor Biden nem tett eleget a szigorúbb határintézkedések visszafordítására és kettős üzenete volt a politikájának. Miközben hangsúlyozta a filantróp elképzeléseit és a menedékjogi rendszer reformálását ígérte, több Trump alatti szigorítást fenntartott, például a Title 42 egészségügyi rendelkezést. Ez a szabály lehetővé tette a bevándorlók gyors kitoloncolását a COVID-19 járványra hivatkozva, amit sokan bíráltak az emberi jogok megsértése miatt, de 2022-ben egy bírósági döntés után a Trumphoz köthető "Remain in Mexico" programot is - ideiglenesen -, de visszaállította.
Az ismét megválasztott Donald Trumpnak egyértelmű üzenete van a bevándorlással kapcsolatban: kormányzata kemény fellépést ígér, következetesen az illegális bevándorlókkal szemben „zéró tolerancia” politikát hirdetve, beleértve a gyorsított kitoloncolásokat és a jogi kiskapuk bezárását, illetve a vízumkorlátozásokat. A hivatalba lépése óta Amerika-szerte a Bevándorlási és Vámhivatal (ICE) és a társhatóságok emberei több ezer érvényes tartózkodási engedély nélküli bevándorlót toloncoltak ki. Az „America First” irányvonal szerint,
a következő években az amerikai állampolgárokat részesítik előnyben a munkaerőpiacon, mert Trump szerint a túl sok bevándorló kiszorítja az amerikai munkavállalókat és csökkenti a béreket.
A republikánus elnök szükségállapotot hírdetett és újra hatályba lépett a "Remain in Mexico" program, amely arra kötelezi a menedékkérőket, hogy Mexikóban várakozzanak az ügyük elbírálásáig. Ezzel enyhítve az amerikai menekültügyi rendszer leterheltségét, továbbá megakadályozza a „catch and release” jelenséget, vagyis hogy a bevándorlók szabadon mozoghassanak az USA-ban eljárásuk ideje alatt. Mindemellett katonákkal fokozottan megerősíti a határvonalat.
Összességében a mexikói bevándorlás az elmúlt évszázadban folyamatosan változott a gazdasági szükségletek, politikai döntések és társadalmi viszonyok függvényében, és valószínű, hogy a jövőben is meghatározó tényező marad az Egyesült Államok és Mexikó kapcsolatában.
Szemlézte: Tóth Zsombor
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
