A bioüzemanyagok már régóta részei a világ energiaellátásának és számos országban használják őket a hagyományos üzemanyagokkal keverve. A nem fosszilis forrásból származó hajtóannyagokat már több, mint száz éve ismeri az emberiség, mégsem sikerült eddig gazdaságos és teljeskörű alternatívát szolgáltatniuk a hagyományos társaikkal szemben. Ugyanakkor, egy friss jelentés szerint a szerepük növekedni fog.
A vezető olaj- és gázipari vállalatok fokozzák befektetéseiket a bioüzemanyag-szektorba, különösen a fenntartható repülési üzemanyagok (sustainable aviation fuel, SAF) terén, és várhatóan 2030-ra 43 projekt indul el – áll a Rystad energiaipari tanácsadó cég jelentésében. A dokumentum szerint olyan iparági óriások, mint az ExxonMobil, a Chevron, a BP, a Shell, a TotalEnergies és az Eni befektetései naponta 286 000 hordónyit adhatnak hozzá a világ kapacitásaihoz.
Oil majors are pivoting to biofuels. By 2030, they aim to have 43 projects in action, with nearly 90% of production focusing on hydrotreated vegetable oil (HVO) and sustainable aviation fuel (SAF).
— Rystad Energy Oil Markets (@RystadEnergyOil) November 20, 2024
Read more: https://t.co/Pv0gykBSai#BioEnergy #HVO #SAF #Rystadenergy pic.twitter.com/giMGUfsUeW
A SAF-t hulladékból és maradékanyagokból, például használt sütőolajból vagy biomasszából állítják elő, és égésekor ugyanannyi szén-dioxidot bocsát ki, mint a kerozin. Azonban kevésbé szennyező, szemben az újonnan kitermelt olajjal, amely további üvegházhatású gázokat szabadít fel. Ez azért is fontos, mert például a légi közlekedés az energiafogyasztással kapcsolatos globális szén-dioxid-kibocsátás közel 2%-áért felelős.
Ahogy az energiai átmenet halad előre, ezek a bioüzemanyagok gyakorlati, rövid távú megoldást kínálnak a kibocsátás csökkentésére, anélkül, hogy jelentős változtatásokat kellene végrehajtani a jelenlegi infrastruktúrában”
– állapította meg Lars Klesse, a Rystad bioenergia-kutatási elemzője.
A nagyok közül a BP vezeti a sort, melynek a napi 130 000 hordót is eléri a 2030-ra bejelentett kapacitása. Az olyan stratégiai felvásárlások, mint a BP esetében a Bunge Bioenergia, illetve a Chevron esetében a Renewable Energy Group átvétele, megerősítették az olajipari nagyvállalatok pozícióját ezen a területen.
A magasabb előállítási költségek ellenére a fenntartható repülési üzemanyagok egyre inkább elterjedtnek bizonyulnak. Ennek oka, hogy a fejlett világban mind szigorúbb környezetvédelmi normáknak kell megfeleljenek a repülőgépek. Az Európai Unióban például 2025-re minimum 2%-os SAF-arány van előírva, míg az USA-ban a repülés teljes üzemanyag igényét szeretnék kielégíteni fenntartható üzemanyagokkal 2050-ig.
A közúti forgalom esetében például már meglehetősen régóta alkalmaznak bioüzemanyagokat, mint az etanol, vagy a biodízel. A világ termelése ezen a téren már hosszú ideje növekvő tendenciát mutat. 2016 és 2022 között az IEA információi szerint körülbelül 33%-kal nőtt a világ etanol- és biodízel termelése.
A bioüzemanyagokat a huszadik század első felében kezdték el nagy mennyiségben előállítani és használni. Ennek kifejezetten a második világháború idején volt látványos hatása, amikor a kőolaj hozzáférhetősége korlátozott volt. A második világháborús Japánban például kimondottan nagy szerep jutott neki, ugyanis a szövetségesek gyakorlatilag elvágták Japánt a fosszilis olajtól. A világháború végével a kőolaj ismét elérhetővé és megfizethetővé vált, emiatt a bioüzemanyagok kvázi feledésbe merültek – egészen az 1970-es évekig.
Az olajválságok rámutattak az olajimportáló országok számára arra a tényre, hogy olajfüggőségük révén elképesztően sebezhetőek, emiatt – számos más intézkedés mellett – leporolták a bioüzemanyag-gyártás ötletét és azóta is igyekeznek minél nagyobb hányadát az energiaigénynek ilyen forrásból fedezni. Tehát amellett, hogy környezetkímélőek
a bioüzemanyagok energiabiztonsági szempontokat is szolgálnak, melyek az ukrajnai háború óta Európában látványosan felértékelődtek. Nem véletlen tehát, hogy az EU is bioüzemanyag-fogyasztást sürgető döntéseket hoz.
A tendencia vélhetően fennmarad, bár elképzelhető, hogy a bioüzemanyagok új generációja, a jelenlegi infrastruktúrával abszolút kompatibilis és a fosszilis üzemanyagokat teljeskörűen helyettesíteni képes, megújuló dízel és benzin lesznek a figyelem középpontjában. Ezek ugyanúgy biomasszából kerülnek előállításra, viszont minőségükben megfelelnek a hagyományos üzemanyagoknak, sőt, egyes tulajdonságaik még jobbak is. Európában a Neste a legnagyobb megújuló-üzemanyaggyártó, mely rendelkezik finomítóval Hollandiában és Finnországban, továbbá Szingapúrban. Véleményem szerint a jövőben ezek az üzemanyagok jelenthetik Európa számára a közlekedés zöldítésének kulcsát.
Szemlézte: Lakatos Gergely
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
