Németország újra aktívan vesz részt a nemzetközi politika alakításában. Az ukrajnai háborúban vállalt szerepe mellett (lőszerszállítás) Berlin Kínával is egyre több konfliktust vállal. Gondolhatunk a német autóipar védelme érdekében kivetett európai vámokra, illetve a legutóbbi incidensre, amikor két német hadihajó haladt át a Tajvan-szoroson. Kína provokációnak nevezte az eseményeket, míg Berlin azzal védekezett, hogy nemzetközi vizeken haladtak át hajói, így azok nem sértettek nemzetközi jogot. Feltehető a kérdés, mi változtatott a németek álláspontján? Cikkünkben megpróbálunk választ adni a történtekre.
Először érdemes visszatekintenünk a „két Kína” viszonyára. Tajvan (Kínai Köztársaság) és Kína (Kínai Népköztársaság) kapcsolata sosem volt egyszerű. A kínai polgárháború gyakorlatilag mai napig nem zárult le, mondhatni a felek ideiglenesen ásták el a csatabárdot. Az államszocialista Kínai Népköztársaság, a nemzetközi szereplők nagy részének elismerését bírja, Tajvannal ellentétben.
A csaknem 1,4 milliárd lakossal bíró Kínai Népköztársaság egyértelmű előnyben van. Egyes elemzők szerint Peking szándéka az, hogy megszerezze Tajvan szigetét. A szigetország rendkívül értékes nemcsak a chipgyártást tekintve (technológia), hanem a térség vizeinek ellenőrzése miatt is.
Hong Kong autonómiájának lassú „megszüntetése” miatt a térség államai egyre inkább gyanakodva tekintenek Kínára. És ez nemcsak Ausztráliára, Japánra igaz, hanem Európára is. A britek a „Globális Britannia” jegyében már korábban az amerikaiak oldalára álltak, amely szövetség értelemszerűen Kína ellenében jött létre. Az AUKUS csak egy a sok közül, ugyanis India is kész együttműködni az angolszászokkal Kína ellenében.
Sokáig kérdéses volt az, hogy Európa nemzetállamai, hogyan reagálnak a „kínai polgárháború” befejezetlen epizódjára.
A rendkívül sok szálon futó európai-kínai kapcsolatok miatt az unió országai nem is feltétlenül álltak egyből az amerikaiak oldalára. Macron kemény megszólalásai („agyhalott NATO”), illetve a németek „keleti nyitása” egyértelműen erre mutattak rá.
Azonban az ukrajnai háború mindent megváltoztatott. Németország a háborút megelőzően nem mert fegyveres konfliktusokban „meghatározó” szerepet vállalni. Igaz, itt érdemes hozzátenni, hogy nem is nagyon tudott volna „aktív” szereplőként megjelenni, ugyanis a hidegháborút követően a Bundeswehr képességeit jelentősen leszerelték (12-ről 4 hadosztályra!). 2022-től kezdődően a német politika változtatott korábbi „álmatag” állapotán. A fegyverkezés mellett Németország egyre inkább igazodik a nyugati szövetség „mainstream” vonalához.
The PRC objected to the transit of German warships through the Taiwan Strait on September 13. The PRC claims jurisdiction over the entire Strait and denies the existence of “international waters” in the Strait. 1/4 https://t.co/4RQ318Mzi6 pic.twitter.com/hAoLOReQlb
— Institute for the Study of War (@TheStudyofWar) September 20, 2024
A német haditengerészet megjelenése a Tajvani-szorosnál egyértelműen erre a trendre mutat rá. Nyilvánvalóan Németország nem számít meghatározó játékosnak a Távol-Keleten, hiszen a „Deutsche Marine” nem rendelkezik azokkal a képességekkel, mint az angolszász hatalmak. Azonban a lépés rámutat arra, hogy egy esetleges kínai-tajvani konfliktus kirobbanása esetén Németország melyik oldalt választaná. Ezzel pedig rá is kanyarodunk arra, ami valójában a célja lehet egy ilyen műveletnek. Ez pedig nem más, mint az elrettentés. Az, hogy néhány német hadihajó elhalad Tajvan és Kína között, az egy dolog. Azonban az már egy másik, hogy ezt megteszik a britek, franciák, japánok, ausztrálok, indiaiak és ami a legfontosabb, hogy az amerikaiak is.
Várható, hogy tovább romlanak az európai-kínai kapcsolatok annak ellenére is, hogy Németország számára Kína már a 2000-es évek eleje óta kiemelt partner.
Berlin szemében ugyanakkor Peking két kihívásban jelenik meg. Az egyik a rendkívüli kínai versenyfölény Európában. Vagyis Kína hatalmas munkaerővel és elképesztő állami támogatásokkal képes termelni az európai piacokra (elektromos autók példája). A másik pedig a Kínában gyártó európai cégek elleni adminisztratív eljárások lehetősége, amely értelemszerűen negatívan hat a német vállalatok működésére. Az amerikai-kínai kereskedelmi háború és a Tajvan körül kialakult rendkívül bizalmatlan légkör pedig arra mutat rá, hogy Németország várhatóan új piacokat, globális ellátókat fog keresni. Ez azonban nem egyszerű feladat, hiszen Kínát „lecserélni” nem nagyon lehet másra. Ennek ellenére Berlinnek fel kell készülni arra, ha Washington és Peking között még jobban elmérgesedne a jelenleg sem éppen baráti viszony.
Írta: Szabó Bence
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
