A Foreign Affairs mutatta be, hogy Irán évek óta fejleszti haditengerészetét, ami egyre fontosabb küldetéseket kellett végrehajtson a gázai övezetben kitört katonai konfliktus óta. A fejlesztésekben Kína és Oroszország kulcsszerepet játszanak, és már az is kezd világossá válni, hogy miként tudja Irán felhasználni flottáját. A pár nappal ezelőtti húszi támadás pedig rámutatott arra, hogy az USA és szövetségesei komolyan kell vegyék a fenyegetést.

A teheráni politikai és katonai vezetés az iraki-iráni háború tapasztalataiból azt a következtetést vonta le, hogy a katonai konfliktusokat távol kell tartani az ország határaitól. Habár Irán földrajzi adottságai szinte páncélként védik területeit, a szinte bejárhatatlan hegységek és sivatagok a szárazföldi erőkivetítést is megnehezítik. Ráadásul a határmenti vidékeken többnyire olyan etnikai kisebbségek élnek, akikben nem feltétlenül bíznak meg a perzsa-identitású politikusok. Továbbá az iraki-iráni háborúban hatékonyan használták az iraki-kurdisztánból toborzott milíciákat, akikkel érdek-alapon működtek együtt. Ez ágyazott meg annak az ötletnek, hogy Teherán proxykat támogasson, akik fölött nem gyakorol totális kontrollt, viszont képes mozgósítani őket saját érdekeinek érvényesítésében. Ezek a proxyik is többnyire szárazföldi hadműveleteket hajtottak eddig végre, viszont ellátásuk egyre nagyobb mértékben tengeri útvonalakon történt.

Az irániak rájöttek arra, hogy hajókat könnyebben tudnak álcázni és elrejteni, mint hosszú szárazföldi útvonalakat, amelyek ki vannak szolgáltatva az izraeli hírszerzésnek.

Másrészt pedig a húszik segítségével a Hormuz és Báb el-Mandeb tengerszorosnál is nyomást képesek gyakorolhatnak ellenfeleikre.

Iran has expanded its operational capabilities & strengthened its influence in the #MiddleEast via its regional proxies, thus being able to operate far from its borders by direct & indirect means.
The map below shows Iran's regional proxies.

Read more: https://t.co/QoZElq4hLo pic.twitter.com/kMeQQFKXrm

— Washington Institute (@WashInstitute) January 3, 2023

Közben a The Telegraph beszámolója szerint az Iráni Forradalmi Gárda egyik elitegysége teherszállító hajókon fegyvereket juttatott el a Hezbollahhoz. Hivatalosan Bandar Abbas-ból európai kikötők felé szállítottak rakományt, viszont ezek a hajók megálltak a szíriai Latakia kikötőben, ahol fegyvereket rakodtak ki, hogy azokkal a Hezbollah lőni tudjon izraeli területre. Továbbá „szellemhajókat” is rendszeresen vetnek be: olyan hajókat, amelyek kikapcsolják nyomkövető rendszereiket és megváltoztatják nevüket, hogy elkerüljék a felderítést – hogy olajat csempésszenek Szíriába, Bassár el-Aszad rezsimjének. A Behshad elnevezésű hajó pedig hírszerzéssel és felderítéssel támogatta a húszik nemzetközi hajózás elleni támadásait.

Ezek az akciók jól tükrözik, hogy kevés pénzzel komoly károkat lehet okozni még a legfejlettebb hadseregeknek és gazdaságoknak is.

Az aszimmetrikus hadviselés egyik legnagyobb erőssége, hogy olyan méretű katonai kiadásokra kényszeríti az ellenfelet, amit hosszú távon nem lehet vagy igen nehéz fenntartani. Jó példa erre az áprilisi Izrael ellen indított drón- és rakétatámadás. A védekező fél több, mint egy milliárd dollárt költött, míg Irán ugyanennek az összegnek csupán a töredékét.

Iráni katonai kiadások aránya a bruttó hazai termékhez (GDP) 2012-től 2022-ig

Forrás: Világbank

Az USA számára külön aggodalomra adhat okot az, hogy az orosz, kínai és iráni haditengerészet között egyre szorosabb az együttműködés. 2024 márciusában tartották az Ománi-öbölben az ötödik közös hadgyakorlatukat, aminek hivatalos céljai a kalózkodás megfékezése és a kereskedelmi utak biztosítása voltak. Az együttműködés természetesen az Irán által alkalmazott technológiák fejlesztésében is látszik, hiszen az ukrán offenzivát követően Teherán és Moszkva egyre inkább egymásra vannak utalva ezen a téren. Irán orosz technológiával gyártott rakétagránátokat (RPG-k), repülőgép-alkatrészeket, pilóta nélküli légi járműveket (UAV), rakétavetőket, rakétaindító rendszereket (MLRS) és légvédelmi szállítóeszközöket kíván beszerezni, amiért cserébe drónokat küld az orosz hadseregnek.

Katonai kiadások 2023-ban, milliárd iráni tománban számolva

Forrás: Emirates Policy Center

Habár a három állam külön-külön egyelőre nem jelent globális szinten kihívást az USA számára, közösen olyan helyzetbe kényszeríthetik Washingtont, hogy megossza erőit. Egy többé-kevésbé uniformizált technológiai háttér és stratégiai gondolkodás pedig ezt a törekvést sokkal egyszerűbbé teheti. Éppen ezért amerikai döntéshozók és katonai szakértők annak a módját próbálják megtalálni, hogy diplomáciai úton miként lehet egy többfrontos kihívással megbirkózni. Ehhez alapul szolgálhat Otto von Bismarck és Klemens von Metternich külpolitikai stratégiája, hiszen mindketten arra törekedtek, hogy az őket körülvevő ellenséges szomszédokat kijátsszák egymás ellen, vagy legalább fenntartsák az erőegyensúlyt. A XIX. században mind a német mind pedig a Habsburg Birodalom komoly hadsereggel rendelkezett, de azzal is számolniuk kellett, hogy ha erőszakot kívánnak alkalmazni egyik szomszédjuk ellen, a többiek megelőző hadműveleteket indítanak ellenük.

Szemlézte: Vencz Balázs

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon