Az izraeli legfelsőbb bíróság megtárgyalt egy beadványt az alaptörvény módosítása ügyében, amelyet Benjamin Netanjahu miniszterelnök és kormánykoalíciója márciusban fogadott el. A módosítás a miniszterelnök hivatalából való elmozdításának okait a fizikai vagy szellemi alkalmatlanságra korlátozza, ami Netanjahunak kedvez. Izrael jelenlegi miniszterelnökét ugyanis érdekellentét miatt távolíthatták volna el hivatalából, mivel bírósági változtatásokra törekszik, miközben perben áll.

Az ötórás tárgyalás a Legfelsőbb Bíróság ítélete nélkül ért véget, és az ügy lezárásának időpontja továbbra is bizonytalan. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, Esther Hayut azonban azt mondta, hogy "egyértelmű", hogy a márciusban elfogadott törvény Netanjahu javára készült - jelentette a Times of Israel.

A Legfelsőbb Bíróság elé szeptember 12-én egy még nagyobb ügy kerül. Izrael történetében először fordul elő, hogy a teljes, 15 fős bírói testület összeül, hogy meghallgasson egy másik alaptörvény-módosítás elleni fellebbezést, amellyel a Legfelsőbb Bíróság saját hatáskörét korlátozná.

A július 24-én ratifikált jogszabály megakadályozza, hogy a Legfelsőbb Bíróság "ésszerűtlenségre" hivatkozva megvétózza a kormányzati döntéseket. A módosítás kritikusai attól tartanak, hogy ez a magas szintű korrupciónak fog kedvezni. Bár a történet fekete-fehérnek tűnhet, nem biztos, hogy minden az, aminek látszik.

Gadi Taub, ismert izraeli történész, író, forgatókönyvíró és politikai kommentátor, a Danube Institute egykori vendégkutatója érdekes véleménycikket jelentetett meg a Tablet című zsidó világlapban.

Taub szerint az izraeli demokráciát nem Netanjahu kormánya fenyegeti, az igazi veszélyt az jelenti, hogy a bíróság "jogot" formál a miniszterelnök leváltására, érvénytelenítve a törvényes választási eredményeket és háttérbe szorítva Izrael demokratikus intézményeit.

Az ellenzéki mozgalom ideológusai és politikai vezetői szándékosan használják a "demokrácia" kifejezést, és nyíltan beismerik, hogy lenézik a választójoggal rendelkező polgárokat és a tömegeket. Közben az IDF, vagyis az Izraeli Védelmi Erők lázadó tartalékosai egyre több híradásban nyilatkoztak arról, hogy nem hajlandóak szolgálatra jelentkezni, hacsak a reformot nem halasztják el. Emiatt Izrael harckészültségéről szóló találgatások töltötték meg a hírfolyamot, a média inkább a "demokráciáért harcoló hős tartalékos mártírokként tüntette fel őket, nem pedig olyan fenyegető katonatisztekként, akik Izrael biztonságát kockáztatják, ha a parlamenti többség nem enged.

Taub hozzátette, hogy "a normális nyelvben ezt nem nevezzük "demokráciának". Mi katonai puccsnak hívjuk."

The current Israeli government had to pass the judicial reform. It is INCREDIBLY mild: it merely says that the judiciary cannot simply declare a law "unconstitutional" in a land with no written constitution on the basis of it being "unreasonable."

Imagine the Supreme Court in…

— Ben Shapiro (@benshapiro) July 24, 2023

Az "ésszerűségi" vita célja, hogy az izraeli demokráciát felszabadítsa a jogászok uralma alól, amely a bírákat és a jogi tanácsadókat a végrehajtó és a törvényhozó hatalom fölé helyezte. Ezt az oligarchikus berendezkedést a régi baloldali elit hozta létre, miután 1977-ben elvesztette a hatalmat.

Izrael bírósága és kormánya korlátlan hatalommal bír bármely nyugati államban, hatalmának ellenőrzése vagy ellensúlyozása nélkül.

Hivatalba lépésekor Netanjahu személyes összeférhetetlenségi döntéssel szembesült, amely megakadályozta, hogy a per során beavatkozzon a jogrendszerbe. Ez a döntés abszurd, mivel a reform nem kapcsolódik egy büntetőeljáráshoz, a miniszterelnök pedig a végrehajtó hatalom feje.

Összefoglalva, egyrészt ott van Izrael Legfelsőbb Bírósága, amelynek saját érdekei fűződnek az ország jövőbeli jogalkotásának és politikai hatalmának alakításához. A másik oldalon ott van az izraeli kormány, amely fenyegetve érzi magát a Legfelsőbb Bíróság tevékenységétől, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az irányítás egyenletesen oszoljon meg a hatalmi ágak között. A történet tanulsága az, hogy nem lehet mindent egy jó és egy rossz oldalra leegyszerűsíteni, valahányszor az egyik fél demokráciát kiáltva próbálja igazolni az ügyét.

Szemlézte: Chirico Valentin

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon