Egyre több vita folyik arról, hogy a transz nőknek van-e helyük a női versenysportokban. Fizikai felépítésük miatt általában erősebbek és gyorsabbak, mint cisz-nő versenytársaik, akik emiatt háttérbe szorulhatnak. A témában sokan felszólaltak és több publikáció is született tudományos megközelítéssel.

A transz nők versenyzését múlt tavasszal kapta fel először a média, amikor Lia Thomas megnyerte a NCAA (Országos Felsőoktatási Atlétikai Szövetség) egyetemi úszóbajnokságát 500 méter vegyesúszásban.

A transznemű sportolóknak az Egyesült Államok szabályozása szerint hároméves hormonkezelésen kell átesniük, mielőtt versenyezhetnének, ezt azonban az NCAA figyelmen kívül hagyta

és engedte Thomasnak a részvételt, hiába volt még hátra hat hónapja a terápiából. Sokan felháborodtak az úszók közül, amit levélben is kifejeztek az NCAA felé, míg mások támogatták az úszót, kifejezve, hogy ennél fontosabb problémák is vannak a női versenysportban úgy, mint a szexuális zaklatás vagy a női vezetés hiánya.

Azóta számos hasonló eset történt nemcsak az Egyesült Államokban, de Európában is. Halba Diouf, francia futó május 7-én döntötte meg rekordját 200 méteres futásban egy megyei versenyen. A Francia Atlétikai Szövetség (FFA), a nemzetközi rendelkezéssel ellentétben, nem engedélyezte Dioufnak az országos megmérettetést, csak megyei szinten indulhatott. Marguerite Stern, francia írónő a Le Figaronak írt cikkében fejtette ki erős véleményét a témában: Diouf ellopta a dobogót azoktól a nőktől, akik évekig keményen dolgoztak a győzelemért.

Je ne sais plus quoi dire pour que mes tweets ne sautent pas. Juste lisez l’article. @Le_Figaro contrairement à @Twitter ne me censure pas. ��https://t.co/KlPbDd4qGx

— Marguerite Stern (@Margueritestern) May 11, 2023

A témában tudományos kutatások is születtek. Az amerikai Országos Egészségügyi Intézet (NIH) munkája alapján

a magasabb tesztoszteronszint miatt a transz nők legalább nyolc olyan fizikai és mentális tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek előnyt adhatnak nekik a sportban

akkor is, ha viszonylag korán elkezdik megváltoztatni ezt a hormonszintet. A születés előtt és után, illetve a pubertás kor végével kiválasztódó tesztoszteron a fő tényező, amely ezeket a fizikai különbségeket okozza. Tehát ösztrogénterápiával sem lehet átformálni a transznők fizikai felépítését olyan szinten, hogy az egyenlő legyen a biológiai nőkével. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a transz nők nagyobb izomtömeggel és csontsűrűséggel rendelkeznek, ami növeli az erőt, valamint nagyobb tüdővel és magasabb oxigénszinttel, ami segíti az állóképességet. Ezen felül jobbak a térlátásért felelős agyi kapcsolataik is. A kutatás összefoglalja, hogy míg néhány tényezőt, például az agressziót vagy az izomtömeget csökkentheti az ösztrogénterápia, a legtöbb férfiakra jellemző fizikai és mentális tulajdonság megmarad, illetve ösztrogénszintjük nem tudja elérni a cisz-nőkét.

Ezzel szemben a GenderGP nemzetközi szervezet írásában egy olyan publikációt mutatnak be, mely szerint a transz-előny nem létezik. Ezen tanulmány összegyűjti a 2011-2021 között kiadott értekezéseket, melyek kimondják, hogy a transznők nem rendelkeznek biológiai fölénnyel.

Tekintve, hogy a jelenlegi felosztás, mely női és férfi kategóriákra bontja a sportokat a férfi fizikum atlétikai fölénye miatt, nem ad elég teret az igazságos versenyzésnek, a transznemű sportolók helye megkérdőjelezhető marad. A versenysportok jövőjében akár külön transznemű kategóriát is bevezethetnek az esélyegyenlőség érdekében. A következő olimpia közeledtével mindenesetre izgalmas lesz nézni, hogy milyen eredmények születnek, bármilyen nemű is legyen a versenyző. Mindenesetre az jól látható, hogy a nemi sajátosságból adódó különbségek léteznek és hatással vannak a teljesítményre. Ez is az oka annak, hogy Texas állam – ahogyan korábban írtunk róla – megtiltotta azt, hogy transznemű versenyzők részt vegyenek a női sportversenyeken.

Szemlézte: Veres Kata

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon