A Csendes-óceán türkizkék vizei alatt rejtőző polimetallikus gumók új reményt hozhatnak a klímaváltozás által fenyegetett Cook-szigetek számára. A mélytengeri bányászat ígérete gazdasági fellendülést és jobb életkörülményeket kínálhat, ám komoly környezeti kockázatokkal és etikai dilemmákkal jár.

A tudósok által polimetallikus gumónak nevezett képződmény évezredek alatt jött létre, amikor az ásványok felhalmozódtak a tengerfenéken. A kobaltot, nikkelt és mangánt tartalmazó ősi képződmények ma már értékesnek számítanak: a fémek olyan akkumulátorokba kerülnek, amelyek a modern életben az elektromos autóktól kezdve a mobiltelefonokig mindenféle energiát biztosítanak. 

Azonban ezek feszültségek forrásaivá váltak az alacsonyan fekvő csendes-óceáni szigeteken, amelyek az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett nemzetek közé tartoznak.

A tengerszint emelkedésével az óceán továbbra is a legnagyobb fenyegetést jelenti az itteni lakosoknak, miközben egyben a legnagyobb erőforrásuk is. Itt halásznak és ide vonzza a turistákat a türkizkék víz, melyek a fő bevételt jelentik a Cook-szigeteknek.

A gumók bányászata Mark Brown miniszterelnök projektje, aki úgy véli, hogy ez át tudná alakítani a Csendes-óceán déli részén fekvő 15 vulkanikus szigetből álló országot. A remény az, hogy az ezekből a fémekből származó jövedelem nagyobb jóléthez vezethet, mint azt a szigetlakók valaha is elképzelték. Csakhogy a mélytengeri bányászat ígéretének komoly környezeti ára is lehet.

A támogatók szerint e gumók begyűjtése segítené a világot a fosszilis tüzelőanyagokról való átállásban. Úgy vélik továbbá, hogy ez kevésbé agresszív, mint a szárazföldi bányászat.

A kritikusok azonban azzal érvelnek, hogy még sok minden nem ismert a bolygó egyik utolsó érintetlen területének kitermelésének hatásairól. Szerintük szüneteltetni kellene a mélytengeri bányászatot mindaddig, amíg több kutatás nem készül a tengeri élővilágra és az óceáni ökoszisztémára gyakorolt hatásokról.

A tengerfenék bányászata nem könnyű és nem is olcsó folyamat. De ahogy bizonyos fémek, például a nikkel ára 2008-ban az egekbe szökött, egyre vonzóbbá vált. Emellett a Covid alatt lelassuló turizmusból fakadó pénzhiány, illetve az éghajlatváltozás okozta gondok következtében az ország gyorsan rájött, hogy szüksége van egy új erőforrásra.

A Cook-szigetek tengerfenéki ásványi anyagokkal foglalkozó hatóságának becslései szerint 12 milliárd tonna polimetallikus gumó található a vizeikben.

Egyesek szerint a tengerfenék bányászata pénzügyileg nem életképes. Mivel a technológia olyan gyorsan fejlődik, lehet, hogy mire beindul, ezekre a fémekre már nem is lesz kereslet. Ennek ellenére vannak érdeklődők. A Cook-szigetek 2022-ben három engedélyt adott ki vállalatoknak, hogy megkezdjék a mélytengeri bányászat lehetőségének feltárását. Most tudósokkal együtt dolgoznak a környezeti hatások kutatásán.

Bár egyre többen követelik a mélytengeri bányászat elhalasztását, amíg a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság nem készít szabályozást, ez csak a nemzetközi vizekre vonatkozik. A Cook-szigetek még mindig hatalmas tartalékokkal rendelkezik a saját nemzeti vizein, így ettől függetlenül megkezdheti a bányászatot. Azonban sokan a helyiek közül is ellenzik, azt követelve, hogy fektessenek több energiát a potenciális veszélyek kutatásába.

Mark Brown miniszterelnök – történetesen az idegenforgalmi miniszter és a tengerfenék ásványkincseinek minisztere is – világossá tette, hogy azt szeretné, ha a Cook-szigetek vezető szerepet játszana ebben az iparágban.

„Ez lehetőséget biztosít arra, hogy gyermekeink a világ bármelyik egyetemén tanulhassanak anélkül, hogy diákhitelt kellene felvenniük” - mondja Brown, akinek az az elképzelése, hogy Norvégia példáját követve létrehoz egy szuverén vagyonalapot.

Ez lehetővé teszi számunkra, hogy olyan típusú egészségügyi ellátást biztosítsunk, mint amilyenért a mieinknek Új-Zélandra vagy Ausztráliába kell utazniuk. Lehetővé teszi a fiataljaink számára, hogy teljes életet élhessenek itt, az országunkban, anélkül, hogy más országokba kellene menniük, hogy egy olyan iparágban űzzék a mesterségüket, amely itt nem létezik.”

– mondta. A kérdés nem csak a Cook-szigeten van jelen. A nemzetközi vizeken a Clarion-Clipperton-övezet nem tartozik egyetlen ország joghatósága alá sem. Az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján a Nemzetközi Tengerfenékhatóság 17 kutatási szerződést adott ki. Több ország, köztük az Egyesült Királyság és Franciaország azonban óvatosságát fejezte ki, és a tengeri ökoszisztémák védelme és a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a mélytengeri bányászat moratóriumát vagy betiltását támogatja. 

A kritikusok szerint a zaj zavarhatja a tengeri emlősöket, például a bálnákat és a delfineket, míg a legújabb kutatások szerint a tengerfenéken lévő berendezések által felvert, potenciálisan mérgező vegyületeket tartalmazó üledékfelhők szétszóródhatnak, károsítva a vízközeli ökoszisztémákat. A tudósok arra is figyelmeztetnek, hogy a mélytengeri bányászat megzavarhatja az óceánban tárolt szén-dioxid mennyiségét, ami hozzájárulhat az éghajlati válsághoz.

Szemlézte: Veres Kata

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon