2023. június 23. 07:00 - Danube Institute

Japán, mint a regionális biztonság leendő kulcsszereplője

A Kínából érkező egyre növekvő fenyegetés, valamint az Észak-Koreával és Oroszországgal kapcsolatos aggodalmak fényében Japán felismerte, hogy meg kell erősítenie védelmi képességeit. Az ország eddig kizárólag az Egyesült Államokra támaszkodott, ha védelemről volt szó, azonban a következő sorok már sokkal inkább egy öntudatra ébredt Japán stratégiai változását és a regionális biztonsági ügyekben betöltött növekvő befolyását mutatja be – ahogyan arról a The Diplomat és a France24 is értekezett.

shutterstock_1090023119.jpg

Japán független védelmi rendszerek kiépítésére való törekvését elsősorban a regionális környezet változó dinamikája, különösen Kína Tajvannal szembeni egyre ellenségesebb politikája vezérelte. A Kína expanziójáról szóló katonai forgatókönyvből adódó potenciális kockázatok - melyek könnyen a szomszédos Japán szuverenitására is veszélyt jelenthetnek - az ország éberségének növeléséhez vezettek. A légi és tengeri képességek bővítésére és fejlesztésére, a stratégiai lokációval rendelkező katonai bázisok megerősítésére, valamint a rakéták elleni csapásmérő képességének javítására való összpontosítás jól példázza Japán elkötelezettségét saját elrettentő és reagáló képességeinek biztosítása mellett.

Japán biztonsági átalakulását az Egyesült Államok változó kilátásai és Tokióra, mint partnerre való támaszkodása is befolyásolta. Japán még a Trump-adminisztráció idején felmerült aggodalmak után kezdte csökkenteni az Egyesült Államoktól való függőségét saját csapásmérő képességeinek megszerzésével és védelmi partnerségeinek diverzifikálásával.

Japán stratégiai együttműködései túlmutatnak az Egyesült Államokon, mivel aktívan igyekszik erősíteni a védelmi kapcsolatokat más regionális szövetségesekkel és hasonló gondolkodású demokráciákkal.

Az olyan országokkal való szorosabb együttműködés, mint Ausztrália, a Fülöp-szigetek, Dél-Korea és egyes európai nemzetek, köztük az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország és Németország, az egyre érezhetőbb Japán paradigmaváltást mutatja a biztonsági hálózatának bővítése iránt. E partnerségek célja, hogy közösen kezeljék a regionális stabilitást fenyegető növekvő veszélyeket, és választ találjanak a regionális kihívásokra.

Japán új politikája hangsúlyozza a japán védelmi- termelési és -technológiai szektor fellendítésének fontosságát, egyidejűleg pedig bővítené az Egyesült Államokkal és más biztonsági partnerekkel való felszerelési és technológiai együttműködést. A japán kormány áttekinti a védelmi felszerelések exportjára vonatkozó elveit annak érdekében, hogy megkönnyítse a tankok, rakéták és más katonai felszerelések exportját a szövetségesei számára. 

Abe Sindzó volt miniszterelnök kormányzása alatt Japán több olyan politikai kezdeményezést indított el, amelyek az országot stratégiai pozícióba helyezték az indiai- és csendes-óceáni térségben. A "szabad és nyílt indiai ás csendes-óceáni térség" (FOIP) koncepció elindítása és a négyoldalú biztonsági együttműködés, a Quadrilateral Security Dialogue (Quad) létrehozása megerősítette Japán azon szándékát, hogy aktívan alakítsa a regionális biztonsági struktúrát. Kishida Fumio miniszterelnök ezt a pályát folytatva, konkrét erőfeszítéseket tesz a FOIP koncepciójának kiterjesztésére.

Japán célja ugyanis nem más mint, hogy ellensúlyozza Kína befolyását a fejlődő nemzetekre, és előmozdítsa a jogállamiságon alapuló szabad és nyitott nemzetközi rendet.

Biztonsági törekvései mellett Japán a Kínától való gazdasági függőség csökkentését is fontosnak tartja. A kibertér védelme, a gazdasági stabilitás és az egyéb technológiák mind olyan aggodalomra okot adó szektorok, amelyekben Japán igyekszik diverzifikálni gazdasági partnerségeit és csökkenteni a Kína által jelentett potenciális fenyegetésekkel szembeni sebezhetőséget. Ez az elmozdulás azt jelzi, hogy Japán Kína-politikáját egyre inkább a biztonsági és védelmi prioritások alakítják, nem pedig a hagyományos gazdasági és kereskedelmi célok.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a pólusváltás nemcsak az európai politikai és az ukrajnai hadszíntéren folyik, hanem ugyanígy a Távol-Kelet évtizedes rendje is felbomlani a látszik. Az indulatok és az érdekek már láthatóak, azonban az eszközök tekintetében még valamivel kifinomultabbak annál, amit az atlanti fősodorban láthatunk.

Szemlézte: Szepessy Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása