Mint arról korábban írtunk, Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök erőteljesebben igyekszik a BRICS keretein belül a Nyugattól független külpolitikát folytatni. Ennek újabb jele volt április 14-15 között a dél-amerikai ország vezetőjének pekingi látogatása, amelynek keretein belül a két ország megerősítette együttműködési szándékait gazdasági és politikai téren egyaránt.
Brazília és Kína elnöke számos egyezményt írt alá gazdasági együttműködésről a brazil elnök pekingi útja alatt. Ami azonban igazán fontos, két kijelentést tett Lula, amelyek a Nyugattal való nyílt szembefordulást jelentik. Az első Ukrajna kérdése.
Miközben Brazília korábban is kijelentette, hogy a mihamarabbi béketárgyalások pártján áll, Lula most külön kiemelte, hogy az Egyesült Államok „bátorítja az ukrajnai háborút”.
Ezzel kifejezte, hogy az oroszokat – az eredeti agresszort – már nem tekinti a valódi fő felelősnek a konfliktusban.
A másik nagyon radikális kijelentés az amerikai dollár tartalékvaluta-szerepére vonatkozott. Lula kifejezte, hogy nem látja indokoltnak, hogy az egyes országok közötti kereskedelmet ebben a pénznemben számolja el mindenki. Ezzel gesztust tett a kínaiaknak, akiknek fontos külpolitikai cél, hogy megrengessék a dollár tartalékvaluta-szerepét.
Brazília tipikus példája azoknak az államoknak, amelyek a Nyugat ukrajnai lekötöttségét igyekeznek kihasználni. Ez a fajta viselkedés - figyelmeztet Mathias Spektor a Foreign Affairs hasábjain - alapvetően nem szigorúan a Nyugat ellen irányul, csak a saját állami mozgásterük növelését várják ezek az államok. Az 1990-es és 2000-es évek egypólusú világrendje sok államnak nem tetszett a harmadik világban:
a Nyugat önkényesen, saját kénye-kedve szerint alakította a világot és generált több súlyos konfliktust, mint az iraki és az afganisztáni. Ennek megfelelően próbálják ezek az államok, közöttük Brazília is, elkerülni a Nyugat mindenek fölött való megerősödését.
Ezért most igyekeznek a gyengébb hatalmak, mint Oroszország döntő vereségét és megaláztatását elkerülni. Ettől függetlenül nem fordulnak a Nyugat ellen: India és Indonézia is jó kapcsolatokat tart fenn, míg Lulának az első külföldi útja Washingtonba vezetett.
Ez a manőverező magatartás azonban ahhoz vezethet, hogy egy-egy geopolitikai krízisben egyértelmű szövetséges nélkül maradnak ezek az államok, illetve hogy egy kritikus pillanatban a nagyhatalmak majd megpróbálják kihasználni nehéz helyzetüket. Lula kormányzata, miközben a választások előtt élvezte a Biden-kormány ideológiai támogatását, most kiváltotta Washington haragját lépéseivel, és valószínűleg nem várhat túlságosan barátságos viszonyt a jelenlegi amerikai kormányzattól. Igaz, ami a gyenge pontokat illeti, Brazíliát a nagyfokú belső problémák ellenére nem fenyegeti jelenleg komoly geopolitikai vagy belpolitikai krízis, így viszonylag bizalommal várhatja a következő éveket, valószínűleg nem fog Amerikára szorulni kritikus helyzetekben. Washington pedig máris tett néhány pozitív lépést, mint az Amazonas környezetvédelmére való forráskiutalást, valószínűleg belátva, hogy barátságtalan politikával nem érhet el nagy eredményeket a dél-amerikai országban.
U.S. President Joe Biden just increased his support pledge for Brazil's sovereign Amazon Fund tenfold, to $500 million, signaling that the 3-day tempest in a teapot over Lula's sensible comments on Russia, NATO and Ukraine has subsided, at least for now. pic.twitter.com/Y5wUByXnvH
— BrianMier (@BrianMteleSUR) April 20, 2023
Brazília közeledése Kínához és Oroszországhoz tehát egy meglehetősen jól kiszámított, a Nyugat ellensúlyozására törekvő külpolitikai vállalkozás.
Továbbra is fontos kérdés azonban, hogy Brazíliának lesz-e ereje ezt végigvinni. Jelenlegi irányával például minden jel szerint lehetetlen lesz a „Quad Plusz” csendes-óceáni Kína-ellenes, Amerika-vezette blokkhoz való csatlakozása, amelynek a szintén „el nem kötelezett” India máris tagja. Ez nyilvánvalóan veszteség Brazíliának, amelyet ki kell egyensúlyoznia. A hamarosan az EU-val aláírandó MERCOSUR-EU szabadkereskedelmi szerződés még erősítheti Brazília pozícióját. A lehetséges csatlakozás az „Egy Övezet, Egy Út” kínai gazdaságfejlesztési szövetséghez szintén hasznos lehet, de kockázatos a lehetséges amerikai válasz fényében. A következő időszakban Brazíliának tehát erőt kell gyűjtenie, s megteremtenie a gyakorlati lehetőségeket a független külpolitika folytatásához az elvi nyilatkozatok után. Ez pontosan az a fázis, ahol megannyi latin-amerikai állam elbukott az elmúlt két évszázad során.
Szemlézte: Farkas Dániel
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
