A nemzetközi jogban a világűr a res communis omnium usus kategóriájába, azaz a mindenki által használható területek közé tartozik, ezzel szemben az elmúlt évtizedekben - az űrtevékenység költségei és kockázatai miatt – csupán néhány nagyhatalom volt képes a földön kívüli világ felfedezésére. Ez a tendencia azonban felborulni látszik, hiszen az elmúlt években számos magánvállalat és regionális hatalom jutott hozzá olyan technológiákhoz, amelyek által a világűr erőforrásainak felhasználása demokratikusabbá válhat. Sophie Goguichvili (Wilson Center) a Wilson Quarterly hasábjain elemezte az űrtevékenység új trendjeit, valamint az ezek hozta kilátásokat.
Az űr felfedezésének forradalma először a hidegháború alatt vált a geopolitikai játszmák jelentős tényezőjévé, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió versenyfutása folyamatosan újabb és újabb mérföldköveket hozott. A Szovjetunió felbomlása, valamint ezzel a bipoláris világrend megszűnése után, bár minimálisan, de diverzifikálódott az űrtevékenység, tekintve, hogy a felemelkedő Kína, valamint India is képes volt embert juttatni az űrbe. Ennek ellenére a földön kívül folytatott kutatások továbbra is a leggazdagabb államok kiváltságai maradtak.
Mára azonban elindult a világűr felfedezésének érdemi demokratizálódása, hiszen csaknem 10 ezer vállalat, valamint ötezer befektető van jelen a piacon.
A szereplők megsokszorozódása – Goguichvili szerint – az „űr reneszánszát” hozza el mind a gyártás és a kutatások előrehaladásának üteme, mind a gyakorlati alkalmazás szempontjából. Ennek indikátoraként start-upok is megjelentek az iparágban, hiszen az ehhez szükséges technológiák mára lényegesen megfizethetőbbé váltak. Ezt példázza az is, hogy az egyik legnagyobb űrtechnológiai óriás, a Lockheed Martin összeállt az Omnispace elnevezésű feltörekvő vállalkozással, hogy együtt fejlesszék ki az 5G biztosítására alkalmas műholdhálózatot.
A világűr iparának átalakulása számos kérdést felvet, azonban Goguichvili szerint egy dolog egyértelmű:
azok az államok, amelyek felismerik az űr kereskedelmi használatának előnyeit, valamint képesek ezeket hasznosítani, hosszútávú stratégiai előnyhöz jutnak.
Az elmúlt egy évben az űrkutatásba fektetett források az Egyesült Államok esetében 18%-kal nőttek, azonban közel sem ez az egyik legkiemelkedőbb adat, sőt ez elmarad a globális 19%-kos növekedéstől. Ezzel szemben Kína 23%-kal, míg India 36%-kal volt képes növelni az allokált források mértékét.
Bár a nem állami szereplőkhöz 10 milliárd dollár tartozik csupán az űripar 469 milliárd dolláros összértékéből, a magánszektor kutatás-fejlesztésbe való beruházásának növekedése (22%) jelentősen meghaladta az USA 10%-os adatát.
Ez a fejlődés – a magánszektor esetében – leginkább a műholdrendszerek terén mutatkozik meg, ami az utóbbi években elősegítette a kritikus infrastruktúraként számon tartott földi szolgáltatások, mint például a telekommunikáció vagy éppen az időjárás előrejelzés fejlődését. Ezt jól példázza, hogy a T-Mobile a SpaceX Starlinkjén keresztül igyekszik bővíteni a kapacitásait. A Starlink sikersztorija azonban nem áll meg a telekommunikációnál: az első műholdak 2019-es űrbe küldése után néhány évvel a cég már 3500 hasonló egységgel rendelkezik, amellyel például az ukrán lakosság internetelérését is biztosították, miután az orosz haderő az ország kritikus infrastruktúráját támadta.
Ukrainian mil drone operator said the kill-chain depends on linking drones to artillery units, often via videochat software
— Euromaidan Press (@EuromaidanPress) March 2, 2023
"W/o Starlink, such operations would be impossible, as cell networks in combat zones are often out of operation or unreliable."https://t.co/IAXFXyxP0J
A magánvállalatok tevékenységén felül azonban továbbra is nagy szerepet kapnak az állami finanszírozású projektek. Ilyen például az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatalának (NASA) Artemis Odyssey programja, amelynek végső célja, hogy a történelem során először ember léphessen a Mars felszínére. Az Artemis I 2022-ben pilóta nélkül sikeresen körberepülte a Holdat, az Artemis II célja ugyanez lesz, bár ezúttal asztronautákkal a fedélzetén.
A projekt rövidtávú célkitűzése, hogy 2025-re az Egyesült Államok – az Artemis III keretében – újra embert küldjön a Holdra.
Tekintve, hogy az űripar valóban újra reneszánszát éli, elképzelhető, hogy a világűr – a hidegháború után újra - a nagyhatalmi versengés hadszínterévé válik, azonban ezúttal több állami és nem állami szereplővel, valamint számos új kihívással.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
