Jugoszlávia felbomlását követően négy éven keresztül háború folyt az egykori tagköztársaságok között, amelyet 1999-ben a NATO bombázása követett. A térség azóta igyekezett gazdaságát helyrehozni, sebeit összevarrni. Nemrégiben viszont ismét etnikai konfliktusoktól lett hangos a helyi és a külföldi sajtó egyaránt. Vajon a nézeteltéréseknek sikerül véget vetni diplomáciai eszközökkel, vagy a történelem megismétli önmagát?
Az 1991 és 1995 között dúló komoly fegyveres konfliktus délszláv háború néven vonult be a történelembe. A háború következtében összesen több mint 4 millióan menekültek el az egykori tagköztársaságokból, 140 ezren pedig életüket vesztették. Az országoknak hatalmas károkkal – a szó szoros értelmében romokban álló országokkal és azok gazdaságaival – kellett megküzdeniük, majd talpra állniuk. Azóta elmondható, hogy az országokban béke honol.
Az akkori menekültek nagy része visszatért otthonába, illetve a belső etnikai erőszak is eltűnni látszott – egészen idén nyárig.
Szeptember végén Ursula von der Leyen balkáni diplomáciai körutat tartott, melynek elsődleges célja a Szerbia és Koszovó között fennálló feszültség enyhítése, illetve az EU esetleges bővítése volt. Von der Leyen aggodalmát fejezte ki a jelenlegi helyzettel kapcsolatosan, valamint a szerb és a koszovói fél tárgyalóasztalhoz való visszatérését szorgalmazta.
Ami a tárgyalásokat illeti, a két fél már 2011-ben megpróbált az EU segítségével konszenzusra jutni, a fő cél pedig a technikai problémák orvoslása volt, amelyek Koszovó függetlenségének kikiáltása, azaz 2008 óta fennálltak.
Sőt, a jelenlegi konfliktus is egy 2016-os brüsszeli egyezésre vezethető vissza, melynek egyik fontos kérdése a Koszovóban használatos rendszámtáblák ügye, illetve a személyi okmányok használata volt.
1999 óta az ENSZ Időszakos Adminisztratív Missziója, amely Koszovóban állomásozik, UNMIK jelzésű rendszámtáblákat adott ki. Miután az ország kikiáltotta függetlenségét, a már említett táblák gyártása párhuzamosan folyt az új koszovói táblákkal, egészen 2021-ig. Ami még jobban bonyolítja a helyzetet, az a szerb hatóságok által kiadott rendszámtáblák kérdése, ami tény, hogy Észak-Koszovóban elfogadott, ahol a szerb többség él, viszont a rendszámtáblák maguk illegálisak. Koszovóban hivatalosan kétféle neutrális jelzésű tábla van és volt érvényben: KS (Kosovo) és RKS (Republika Kosovo – Koszovói Köztársaság). Az elsőt 2020 szeptembere óta nem gyártják, a második esetén pedig, amennyiben Koszovóból Szerbiába utazunk, matricákkal el kell fedni a rajta lévő címert. Vannak ugyanakkor KM, PR, és UR jelzésű táblák is, amelyek merőben hasonlítanak a Szerbia által kiadott, szerbiai városokat jelzőkre: ezekkel a rendszámtáblákkal csak két határátkelőt, a brnjakit és a jarinjeit lehet igénybe venni az országból való kilépéskor.
A koszovói kormány döntése alapján az ilyen rendszámtáblával ellátott járművek október 31. után – amikor lejár az átregisztrálásra adott türelmi idő – nem közlekedhetnek az országban és nem is léphetik át a határt, az autók pedig nem minősülnek regisztráltnak.
Az átállási folyamat a tervezett augusztus 1. helyett egy hónappal később, szeptember 1-jén vette kezdetét, miután a helyi szerbek eltorlaszolták az utakat, hogy elégedetlenségüket fejezzék ki a döntéssel kapcsolatban. A megmozdulás szervezői a Srpska Lista nevű, Belgrád által jócskán pénzelt koszovói szerb párt támogatását élvezték.
Goran Rakić, a párt vezetője szerint a blokád „reakció volt, és nem akció.“ Mindezeken felül, az átregisztrálás miatt felgyújtottak több RKS rendszámtáblájú személygépkocsit is. Xhelal Svecla belügyminiszter szerint ez „nyílt felhívásnak minősül a Koszovói Köztársaság intézményei ellen.
A hatóságok eddig csak felszólították azokat, akik nem voltak hajlandóak járműveiket átregisztráltatni, a kormány döntése alapján viszont november 21-től 150 eurós pénzbírság is sújtja őket.
Erre válaszul a koszovói szerbek november elején, szerb himunsz, nacionalista dalok és „Ez itt Szerbia!” transzparensek közepette több száz fős demonstrációt szerveztek. Rakić szerint az üzenet, amit nemcsak Pristinának, hanem a nemzetközi közönségnek is címeztek, világos: követelték a szerb közösség elleni zaklatás és elnyomás végét.
Ezt követően a helyi szerbek kivonultak szinte mindegyik állami intézményből: 578 rendőr hagyta ott állását, rajtuk kívül pedig politikusok, miniszterek, bírók és ügyvédek is hasonlóképpen cselekedtek. Függetlenül attól, hogy az ilyen kivonulások nem példátlanok, hiszen már 2013-ban is lejátszódott hasonló, ennyire tömegesre mindezidáig nem került sor, ami pedig sokakat meg is lepett. Az EU erre válaszul felszólított mindenkit, aki korábbi pozícióját elhagyta, haladéktalanul térjen vissza. Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai képviselője pedig hangsúlyozta, az ilyen és ehhez hasonló egyoldalú akciók csak a feszültség fokozásához vezetnek, így mindkét fél tartózkodjon ezektől.
A megoldás erre a konfliktusra Belgrád, Pristina és a koszovói szerbek kezében van. A legfontosabb viszont kétségkívül a kommunikáció kezdeményezése lenne egy esetleges fegyveres konfliktus előkészítése előtt.
A legutóbbi háború tényleges befejezése óta huszonkét év telt el. Két évtized pedig lehet, hogy elegendő egy ország újjáépítésére, azonban a háború emlékei és az általa okozott sebek még jelen vannak és sokáig jelen is lesznek a még ma is ingatag Balkánon.
Szemlézte: Nyilas Sára
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
