2022. november 6-án kezdődött meg az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 27. éves ülése, azaz a COP27-csúcs Egyiptomban.
A világ vezetői - a kormányzati, valamint a magánszektor szintjén egyaránt - azért gyűltek össze, hogy új, innovatív megoldásokat találjanak a klímahelyzet orvosolására, amelynek hatásai egyre jobban érzékelhetők nap, mint nap. A Foreign Affairs szerzői arra mutattak rá a csúcs kezdete előtt, hogy a környezetvédelemben univerzális megoldások helyett egyedi intézkedésekre kell helyezni a hangsúlyt.
The UN climate conference #COP27 is about to kick off in Sharm el-Sheikh, Egypt.
— United Nations (@UN) November 6, 2022
Every government, every business, every investor, every institution - EVERYBODY must commit to much faster, bolder #ClimateAction to protect our planet & our future. https://t.co/BqKEwGHBIB pic.twitter.com/qLn3thlr2G
Ahogy az idei év nyara, illetve a kora ősz időjárása is alátámasztotta, a klímaváltozás egyre komolyabb hatással van a mindennapi életre. Elég arra gondolni, hogy 2022 júliusában hogyan olvadt meg a londoni Luton replőtér kifutópályája, vagy hogy mekkora pusztítást okozott az Ian hurrikán Floridában és Dél-Karolinában. Egyértelmű, hogy a globális felmelegedés okozta időjárásváltozás új szintre lépett, amely minden eddiginél erősebb fellépést követel a döntéshozóktól.
A hasonló csúcstalálkozókon való konszenzusos döntéshozatal azonban jelentősen megnehezítheti a hatékony intézkedések előmozdítását, hiszen 197 ország érdekeinek összeegyeztetése korántsem könnyű feladat. A Foreign Affairs szakértői szerint azonban nem szükséges teljes konszenzus a leghatásosabb elhatározásokhoz. Tekintve, hogy az általános szabályok az összes fél számára elfogadhatóak, de senki nem tekinti azokat pozitívnak,
minden ágazatnak szüksége van a saját, rá szabott stratégia kialakítására. Ez megköveteli a kormányzati és a magánszektor szereplőinek – akár határokon átívelő - együttműködését, valamint az ágazatok innovációra való nyitottságát is.
A 2015-ös párizsi megállapodás során már tapasztalhattuk a globális klímapolitika rugalmassá válását, ha csak minimális mértékben is. A COP26-csúcs során, Glasgowban kezdődött meg az a munka, amely ezen flexibilis hozzáállást igyekezett kiterjeszteni a megújuló energiába való beruházások támogatásával. Ezen a csúcstalálkozón már az összes érintett szektor képviselői részt vettek, ami kifejezetten előremutató megoldásokhoz vezetett. Például a főként mezőgazdasággal foglalkozó államok határoztak olyan rendszerek létrehozásáról, amelyek fokozzák az átláthatóságot és követhetővé teszik a fakitermelést, valamint segítik a technológiai innovációk implementációját.
Az említett újítások gyakorlatban való megvalósítása azonban kihívást jelenthet, hiszen ezek alkalmazását hosszas tesztelési fázis előzi meg, ami pénzügyi kockázatot jelenthet a magánszektor szereplői számára. Ezen esetben szükség van az állam beavatkozására, hiszen az különböző támogatásokkal, pénzügyi háttér biztosításával segíthet a fejlesztésben.
A technológia fejlődésével később a kormányzat szerepe is átalakul, hiszen az innovációk felügyelete után azok alkalmazását kell támogatnia.
Ezt jól példázza az autóipar, hiszen a technológiai fejlesztés szakasza után annak elterjedését az állam törvényhozással segítheti, amely hozzájárul a károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez, illetve megszüntetéséhez.
Hasonlóan fontos a korábban is említett mezőgazdasági szektor reformja, hiszen a metánkibocsátás csökkentésének feladata mellett támogathatja a légköri széndioxid szintjének mérséklését is. Természetesen ez is az előbbiekhez hasonló kihívásokkal teli terület, hiszen a világ teljes népességének körülbelül ¼-e él mezőgazdasági tevékenységből. A szerzők szerint ebben az esetben is érdemes lenne alkalmazni a lokális, iparági reformokat. Ezek különösen hatékonyak lehetnek például az etikus halászat, vagy éppen a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjából.
A klímaváltozás elleni küzdelem keretében a nemzetközi közösségnek kétségkívül újra kell gondolnia a diplomácia szerepét az együttműködés kialakításában.
Bár a különböző geopolitikai pólusok, illetve a fejlett és a fejlődő országok érdekeinek összeegyeztetése nehéz feladat, a klímapolitika lokális, illetve iparági szintre emelése kezdőlökést adhat az univerzális megállapodások létrehozásához.
Szemlézte: Szenes Eszter
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon
