2022. október 20. 07:00 - Danube Institute

Moszkva helyére pályázik Ankara Közép-Ázsiában

Oroszország ukrajnai lekötöttsége és legfrissebb kudarcai óta erősödnek a régóta őrizgetett török ambíciók Közép-Ázsia török érdekszférába vonására, legalábbis erről ír a The Diplomat. Kína és Oroszország persze kihagyhatatlan a játszmából.

shutterstock_2212347539.jpg

Törökország közép-ázsiai ambíciói nagy múltra tekintenek vissza. A hanyatló Oszmán Birodalom romjain számos török nacionalista érezte úgy, hogy a nemzeti válság megoldása a középkori őshaza, Közép-Ázsia rokon népeivel való kapcsolatfelvételben rejlik. Az első világháború végén meg is tették az első inváziós kísérletet, s később az Oszmán Birodalom egyik vezetője, Enver pasa is Közép-Ázsiában lelte halálát, a szovjetek ellen küzdő felkelők oldalán.

Később a szovjet uralom ázsiai megszilárdulása gyakorlatilag lehetetlenné tett mindenféle komoly restaurációs kísérletet a nagy türk sztyeppék felé Ankarából. 1991 után a kép viszont teljesen megváltozott, ismét lehetett valós államközi kapcsolatokat fenntartani Ankara és Közép-Ázsia között. Vlagyimir Putyin oroszországi hatalomra jutása után Moszkva közép-ázsiai ellenőrzése ismét megerősödött. Most azonban

újra vákuumhelyzet lépett fel, miközben az orosz hadsereg kétségbeesetten próbálja ukrajnai hódításait megtartani, s lehetőségei érdekszférájának többi részén erősen beszűkültek.

Törökország jelenleg a 2009-ben megalakított Türk Államok Szervezetén (közismerten: Türk Tanács) keresztül igyekszik nagyobb befolyást szerezni a területen. A szervezet Törökországon kívül Azerbajdzsánból, Kazahsztánból, Üzbegisztánból, Kirgizisztánból áll, valamint megfigyelőként vesz részt benne hazánk és Türkmenisztán. A törökök igyekeznek az együttműködés államait kétoldalúan is magukhoz kötni. A háború kitörése után, 2022 márciusában kötötték meg az üzbég-török partnerségi egyezményt, amelyben a kereskedelmi forgalom 10 milliárd dollárosra növelését tűzték ki célul. Májusban Ankarában írta alá Tokajev kazah elnök a török-kazah stratégiai együttműködési megállapodást, október 12-én pedig Erdogan török elnök viszonozta a látogatást Asztanában, amelynek keretein belül ismét jelezték szándékukat a komolyabb együttműködésre.

A terület többi államával is igyekszik Ankara egyre jobb kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni, nem utolsósorban népszerű fegyverexportjának kiterjesztésével. A közép-ázsiai államoknak ez

erősíti a saját védelmi képességeit, de egyúttal gyengíti is szálaikat Oroszországgal,

hiszen szovjet örökségüknek megfelelően haderőik is szinte kizárólag szovjet típusú felszerelésekkel rendelkeztek eddig, ezt töri meg most a török fegyverimport.

Törökország igyekszik a közép-ázsiai energiaexportot is fellendíteni. Az egyik legfontosabb terv erre a Transz-Kaszpi Csővezeték, amely türkmén gázmezők termelését juttatná Törökországba. Az azeri import mellett ez nagymértékben segítené Törökország energiabiztonságát. Ez azonban csak középtávon reális: a törökök egyelőre erősen kötődnek Oroszországhoz ezen a téren. Ezt jól példázza a nemrégiben aláírt, a Török Áramlat gázmennyiségének növeléséről szóló egyezmény.

Ankara másik nagy lehetősége Közép-Ázsiában az, hogy befolyás-szerzésével megnövelheti fontosságát az új szuperhatalom, Kína szemében is.

A tervezett Kína-Kazahsztán-Üzbegisztán vasút meghosszabbításával Törökország lehetne a végpontja az Új Selyemút egyik fontos új projektjének. Ennek a vasútnak az építése akár már jövő nyáron elkezdődhet. A törökök bejelentették, hogy rendes tagjai kívánnak lenni a Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, Kína új gazdasági tömbjének is. Mindez a Közép-Ázsiában megvalósuló török-kínai együttműködés erősödését is jelenti.

Törökországnak szüksége is van az új lehetőségekre, hiszen gazdasága óriási recessziót és inflációt szenved el éppen,

s a Nyugattal is vegyesek a kapcsolatai. Az ukrán háborúban elfoglalt Nyugat-barát pozíciója segíti a korábbi rossz viszony javítását, azonban ez messze van a tökéletestől. Oroszország meggyengülése segít abban Ankarának, hogy saját hatalmi szférát építsen, s ezáltal minél önállóbb külpolitikát folytathasson.

Az orosz szálak sem szakadnak meg természetesen: rövid távon mindenképpen szüksége van Moszkvára Ankarának, s fordítva is. Mind a két ország nehéz gazdasági helyzetének javulását várja az együttműködéstől, amely a törököknek egyelőre érvényesül is. A jövő megmondja, hogy ez az együttműködés Közép-Ázsia esetében is kompromisszumot szül majd, vagy pedig egy hamarosan megromló barátság utolsó fejezetei ezek.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

komment
süti beállítások módosítása