2022. szeptember 22. 07:00 - Danube Institute

Az orosz elit aggodalommal figyeli Ukrajna katonai sikereit

Oroszország hipercentralizált rendszerében – legyen az cári, szovjet, vagy elnöki – a történelem során jelentős szerepet játszottak az elitek. Ezen csoportok jelentőségét jól mutatja például Hruscsov leváltása, vagy a Gorbacsov ellen elkövetett puccs a modern Oroszország létrejöttének hajnalán. A putyini rendszerben szintén nagyon fontos szerepet töltenek be az oligarchikus elitek, amelyeknek a „különleges katonai művelet” keretében bekövetkezett változásairól Tatiana Stanovaya (Carnegie Endowment) publikált a Foreign Policy-ben.

shutterstock_2128764227.jpg

Az Ukrajna ellen indított invázió nem csupán az orosz közvéleményt, de az eliteket is új, eddig nem tapasztalt helyzetbe hozta. A háború egyfajta bizonytalanságot jelent Oroszország életében, hiszen hosszas – tettetett – diplomáciai huzavona után, de mégis váratlanul jelentette be az orosz elnök előbb az úgynevezett donyecki és luhanszki „népköztársaságok” elismerését, majd az Ukrajna területe ellen indított átfogó inváziót.

A háború első heteiben – a hipercentralizált rendszert szemlélve kevéssé meglepően – az oligarchikus csoportok, valamint a politikai elitek beálltak a vezető személye és szemlélete mögé. Ez bizonyosan köszönhető az elnök társadalmi támogatottságának, amely 2021 vége és a háború kezdete között konzisztensen 70% körül mozgott.

putyin_diagr_1.png

Putyin elnök támogatottsága a Levada Központ adatai alapján

forrás: levada.ru

Emellett valószínűsíthetően az elnökhöz való hűség a túlélés kulcsa lehetett az invázió első napjait jellemző lobbanékony és törékeny politikai szituációban.

A lojalitás ellenére sokak mégsem „éltek túl”, hiszen például áprilisban nagy mértékű tisztogatásra került sor az FSZB soraiban, amely során 150 tisztet, köztük a szakszolgálat korábbi főnökét, Szergej Beseda tábornokot is letartóztatták. 

A Putyin körüli konszolidáció eredményeképp nem a háború sikere, csupán annak hossza és költségei voltak kérdésesek a hatalomhoz legközelebb állók számára. A fő irányvonal tehát az volt – ahogy Stanovaya is fogalmazott –, hogy „Oroszország nem veszítheti el a háborút, mert Ukrajna nem nyerheti meg azt.” Ukrajna szeptemberi ellentámadása, ahogy a harctéren, úgy az orosz elitek gondolkodásában is fordulatot hozott.

A hadművelet sikere eloszlatni látszik az orosz haderő verhetetlenségének illúzióját, amely – érthető módon – megrengette az elitek Putyin elnök vízióiba vetett bizalmát.

Ezen aggodalmat tovább fokozta, hogy az orosz elnököt a háború kezdete óta fokozott elzárkózás jellemzi, amely nem ad más lehetőséget a hatalomközeli csoportok számára, minthogy vakon kövessék Putyint. Ezt bizonyítja, hogy kevés információ szivárog ki az elnök környezetéből, ezek is többnyire ellentmondanak egymásnak. Ezen felül további aggodalomra adhat okot a kiszivárgó adatok inkonzisztenciája is, hiszen megmutatja, hogy a különböző kormányzati szervek tevékenysége nincs összehangolva.

A katonai sikertelenség, valamint az ezzel járó – kifejezetten veszélyes – bizonytalanság, Stanovaya szerint, két csoportra osztotta az orosz elitet.

Az egyik ilyen csoport továbbra is kiáll Putyin racionális döntéshozatali képességei mellett. Ebbe beletartoznak a technokraták, az elnöki kormányzat rangidős tisztviselői, a kabinet tagjai, valamint a nemzeti bank is.

A másik, előbbinél sokkal inkább veszélyes csoport a fegyveres erőkből (ideértve a nemzeti gárdát, a csecsen csapatokat, valamint Jevgenyij Prigozsin oligarcha zsoldosait például a Wagner csoportban), az Egységes Oroszország pártból, a rendszeren belüli ellenzékből, illetve a konzervatív többség hangadóinak számító közszereplőkből áll. Az ő véleményük szerint a Kreml nem képes racionálisan reagálni az újonnan kialakuló kihívásokra, így változásra van szükség.

A két legkarizmatikusabb álláspont mellett kialakulni látszik egy háborúpárti csoport is, amely kifejezett csalódottsággal vette tudomásul az ukrán ellentámadás sikerét. Annak ellenére, hogy ezen vélemény mögött nem áll valós politikai erő, az elitek percepcióját jelentősen befolyásolhatja, amely veszélyt jelenthet a döntéshozatal racionalitására.

Mindezek ellenére, ahogy Stanovaya is említi, ez az ellenállás nem egyenlő egy Putyin ellenes álláspont kialakulásával. Emellett azonban az oroszoknak egy erős kezű vezetőre van szükségük, aki nem biztos, hogy továbbra is jelen van Vlagyimir Putyin személyében – annak ellenére, hogy jelenleg nincs alternatíva az elnöki poszt betöltését illetően.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Szenes Eszter

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása