Angola 1975-ös függetlensége óta szocialista vezetés alatt áll, amelyet a Szovjetunió és Kuba kezdettől fogva támogatott, nagy baloldali bástyát tartva fenn Dél-Afrikában. Azonban a kormány támogatása egyre csökken, mint azt a legutóbbi választás eredményei is mutatták. Vajon véget ér a dél-afrikai szocialista kaland a következő években?

Angola fő politikai konfliktusa 1975 óta a szocialista MPLA (Népi Mozgalom Angola Felszabadulásáért) és a centristább, nyugatbarátabb UNITA (Nemzeti Unió Angola Totális Függetlenségéért) között folyik. Az említett évben hagyta el a kis Portugália hatalmas tengerentúli gyarmatát, ahol azonnal ki is robbant a polgárháború. A szocialista MPLA gyorsan csatasorba állította maga mögé Fidel Castrót, majd a Szovjetuniót is, míg az UNITA mögé az apartheid Dél-Afrika, és kisebb mértékben az Egyesült Államok állt. 1988-ig a hidegháború egyik hadszíntere volt az ország, Dél-Afrika és Kuba direkt is megütköztek Angola bozótvidékein, hogy eldöntsék a hatalmas kiterjedésű ország sorsát.

1988-ban végül mindkét hatalom kivonult – azonban a bújtatott kubai támogatás megmaradt a szocialista kormány mögött;

sőt, a nagy fordulatot (az apartheid rendszer eltörlését) végrehajtó Dél-Afrika is egyre inkább a kormányt kezdte támogatni. 2002-ben lezárult a polgárháború, miután az UNITA karizmatikus vezetőjével, Jonas Savimbival végeztek az angolai kormányerők. Az autoriter szocialista rezsim nyert, s azóta is markában tartja Dél-Afrika legkomolyabb olajkincsét.

Szaúd-Arábia és Angola olajkitermelése (barrel/nap)

Forrás: Worldometer: Szaúd-Arábia és Angola olajkitermelése

Egy, a Nyugattal szemben szkeptikus, Kubával jó kapcsolatot fenntartó, s inkább az eurázsiai hatalmakhoz húzó kormány stabilizálta helyzetét. Azonban az MPLA elkövette azt a hibát, hogy

elbízta magát, s rendkívül mélyre süllyedt a korrupció mocsarába a hosszú évtizedek alatt, a szocialista imázsától függetlenül.

Egy fegyelmezett párt híján és a beözönlő olajmilliárdok fényében nem is csoda ez. Azonban ezt nem lehet a végtelenségig folytatni, még hogyha láthatóan semmilyen külső erő sem hat abba az irányba, hogy a kormány megváltozzon. A 2002-es polgárháborús győzelem annyiban nem volt teljes, hogy az UNITA, a vesztes fél egy fegyvertelen politikai pártként megmaradhatott. Az MPLA folyamatosan nyert a választásokon, azonban lassan, de biztosan gyengül. 2008-ban még 81%-kal győzött, az augusztus 25-i választásokon ugyanakkor éppen csak megszerezte a többséget 51%-kal, miközben az ellenzék hevesen vitatja a választási eredményeket.

Kérdéses, hogy Afrika egyik legnagyobb olajtermelő országa képes lesz-e a valahai szovjet báb vezetést megbuktatni nyílt választásokon, vagy pedig erőszakhullám tör ki.

Angola ritkán lakott ország, kicsivel több mint 30 millió lakossal, de méretére nézve egész Nyugat-Európának megfelel. Egy ekkora területen kitörő káosz erőteljesen destabilizálhatja a kontinenst. Ha ez be is következik, a néhai szocialista álmok egészen biztosan ebben a káoszban fogják végezni, ismét bizonyítva a létező, vagy létezett szovjet rendszerek kudarcát.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon