Egy évvel azután, hogy Amerika kivonult Afganisztánból, már kevesen emlékeznek arra a 13 amerikai katonára, akik az életükkel fizettek az elsietett és kevéssé megszervezett kivonulásért – emlékeztet bennünket a National Review hasábjain egy katona, aki szolgált Afganisztánban.

A veterán aggodalommal ír az amerikai társadalom rövidtávú emlékezetéről és gyorsan múló lelkiismeret-furdalásáról. Csak néhány hónappal azután, hogy a média hangos volt az afganisztáni kivonulástól, Hálaadásra az amerikai társadalom már meg is feledkezett arról, hogy mi is történt – egy évvel a kivonulás után, pedig már azt sem tudjuk, hogy éppen mi is zajlik Afganisztánban. Az új geopolitikai kihívások miatt azonban a veterán arra ösztönzi az amerikaiakat, hogy nagyobb tudatossággal gondoljanak országuk külpolitikájára és az afganisztáni helyzetre is.

A kivonulást rengeteg amerikai veterán (akik magas pozíciót értek el a politikában civilként) ellenezte és elsietettnek írta le.

Az ezen az állásponton állók között volt a texasi republikánus képviselő, Dan Crenshaw is. A veterán politikustól származó kritika nemcsak az amerikai társadalom aluszékonyságát illette – hanem a nagypolitika döntését is, hogy visszadobja az országot a 9/11 előtti állapotba, amelyben nem áll készen egy esetleges terrortámadás elhárítására Afganisztánból.

Withdrawing troops rapidly might make some people feel better, but it won’t be good for American security. We will be right back in the same place as pre-9/11. No deterrence, no situational awareness, vulnerable to emboldened terrorists.https://t.co/yWAmzaN3rr

— Rep. Dan Crenshaw (@RepDanCrenshaw) November 17, 2020

 Míg az amerikaiak a döntésük következményein gondolkoznak, a tálibok tovább építik a rezsimjüket Afganisztánban. Mióta egy éve bevonultak Kabulba (augusztus 15-én) az országban a háború nagyjából véget ért

a tálibok sikeresen az irányításuk és elnyomásuk alá helyezték az országot.

Bár a táliboknak a legitimációja nem szilárd és belső szakadásokkal is küszködnek, egyelőre az uralmuk stabil – bár talán nem sokáig – jósolja a Foreign Policy. 

Elemzésük szerint a tálib vezetés nehézkesen változik át felkelőből vezetőképes kormányzó erővé. Bár továbbra is azt a retorikát erőlteti, hogy felszabadította Afganisztánt, véget vetett a külföldi elnyomásnak és békét hozott az országba, a humanitárius problémákat nem sikerült megoldania; mindamellett, hogy a terroristákhoz kötődő kapcsolatait sem vágta el.

Mióta a tálibok hatalom vannak nem sok nemzetközi segélyt kap az ország – pedig korábban az állami költségek 75%-át külföldi forrásból fedezték

– a pénzhiány így milliók éhezéséhez vezetett. Továbbá van egy terrorista csoport a Islamic State-Khorasan, amely ellenzi a táliban hatalomátvételt és tavaly augusztus óta több civilek ellen elkövetett terror akció is a számlájára írható. Ráadásul a nők kemény elnyomása sem segítette sem azt, hogy nemzetközileg elismerést nyerjenek a tálibok, sem pedig azt, hogy otthon legitimnek tekintsék őket. A rezsim nemzetközi elismerésének elmaradásához (és 7 millió USD visszatartásához Amerikából) az is hozzájárult, hogy nem régen kiderült, hogy az al-Kaida vezér, Ayman al-Zawahiri (akit azóta az amerikaiak megöltek egy dróntámadásban) Kabulban bujkált.

Az ország megoldatlan humanitárius, anyagi és terror problémái mellett az is a tálib uralom hátrányára válhat, hogy a belső vezetés komolyan megosztott.

A kormány összetételének és a leányiskolák esetleges újraindításának kérdése mind belső konfliktushoz és időnként erőszakhoz is vezetett a tálib vezető rétegben. Egyszóval – a tálibok erővel, a tüntetések leverésével és cenzúrával tartják fenn a hatalmukat – ami, a Foreign Policy elemzése szerint hamar visszaüthet. A lap szakértői attól tartanak, hogy a politikai megosztottság és a gazdasági problémák a fiatal társadalom radikalizációjához vezetnek, ami pedig a tálib uralmat ellenző Islamic State-Khorasan malmára hajtja a vizet. Így az amerikai kivonulás egy éves évfordulójának margójára azt az üzenetet írják: a tálib uralom második éve korántsem biztos, hogy olyan stabil lesz, mint az első.

Szemlézte: Zemplényi Lili Naómi

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon