Jean-Luc Mélenchon megcsinálta azt, amit sokan lehetetlennek hittek: egyesítette a következő parlamenti választás előtt a helyi baloldal legfontosabb pártjait, hogy egy közös platformon próbálják meg megállítani Macron előretörését. De kis is pontosan Mélenchon? Minderről Clea Caulcutt értekezik a Politico európai kiadásának a hasábjain.

Ahogy korábban mi is beszámoltunk róla, az következő francia parlamenti választásokra egyesítették erőiket a zöldek, a szocialisták, a radikális baloldaliak és a kommunisták egy választási platformban, amelynek vezetője a veterán Jean-Luc Mélenchon lett.

Mélenchon-t az elnökválasztás előtt sokan előre leírták, hiszen akkor a baloldal valóban romokban hevert. Közel fél tucat kispárt versengett ugyanazokért a szavazókért, s úgy tűnt, hogy a megosztott térfélen senki sem tud majd kiemelkedni. A veterán politikusról is azt mondták, hogy kora miatt nagy valószínűséggel ez lesz az utolsó (vesztes) kampány a politikai karrierje során. Azonban ahogy teltek, múltak a hetek Mélenchon folyamatosan „jött felfelé”, mivel meg tudta szólítani azokat a csalódott baloldali szavazókat, akiknek sem Macron, sem Le Pen nem felelt meg. A baloldali politikus végül az elnökválasztás első fordulójában 22%-ot ért el, alig másfél százalékkal lemaradva a második Le Pen-től.

A második fordulóba ugyan nem jutott be, de megmutatta, hogy személye körül igen is fel tud sorakozni a megosztott baloldal.

Épp ez a jó eredmény az oka, hogy a sokáig egymással marakodó pártok végül egy ember mögé, egy közös platformban sorakoztak fel a következő parlamenti választásra.

Mélenchon személye nem botrányoktól mentes, a francia sajtó azonban úgy tűnik, hogy mindezt elfelejtette, s korábbi eseteit nemigen, vagy csak nagy ritkán emlegetik fel. Jó példa a kétes hátterére a latin-amerikai szocialista/kommunista diktatúrákhoz/autoriter rezsimekhez fűződő viszonya és azokról alkotott véleménye.

Mélenchon - aki maga is hithű antikapitalista és Amerika ellenes - ugyanis példaképként tekint Fidel Castrora vagy Hugo Chávez-re.

2012-ben a venezuelai elnököt személyesen is meglátogatta, ami után azt írta, hogy Chávez hevességét és munkásságát meg is könnyezte. De nem csak a latin-amerikai erős emberekkel kapcsolatban tett korábban kijelentéseket. A baloldali politikus 2016-ban azt nyilatkozta, hogy Putyin „megoldja majd a problémákat” Szíriában. Sőt, az ukrán invázióig Mélenchon nyíltan védte Moszkvát, mondván a NATO provokálta Oroszországot a keleti tagállamok felvételével, s hogy megértő az orosz aggodalmakkal szemben.

Ám nem csak az ideológiája szélsőséges a veterán politikusnak. Kollégái és munkatársai szó szerint félnek tőle.

Egy névtelenül nyilatkozó belső forrás szerint Mélenchon az esetek 90%-ában egy briliáns zseni, de 10%-ban egy paranoid őrült.

Agresszív személyisége már a nyilvánosság előtt is megmutatkozott, amikor is a francia rendőrség kutatást tartott a pártszékházukban, mert állítólag kamu állásokat hoztak létre. Mélenchon a jelen lévő rendőrökkel hevesen kiabált és azt ordította: „Én vagyok a Köztársaság, én vagyok a törvényhozó”.

Hiába tehát a közös platform, személyisége még a baloldalon is megosztó.

A szocialista párt korábbi elnöke szerint Mélenchon Észak-Koreát csinálna Franciaországból.

Platformja azonban egyre erősödik a felmérésekben. Egyes kutatások szerint a második helyen végezhetnek Macron pártja után, a többséget azonban egyedül nem érnék el. Épp emiatt nem valószínű, hogy Mélenchon miniszterelnök lesz, s így nem lesz lehetősége, hogy a bukott latin-amerikai szocializmus modelljét és álmait kipróbálhassa Franciaországban is.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon