Az IMF (International Monetary Fund - Nemzetközi Valutaalap) és módszerei Magyarországon (sajnos) jól ismertek. A világon azonban nem mindenki annyira szerencsés, mint mi magyarok, hogy mára már ne kelljen tárgyalniuk több milliárdos kölcsönökről és megszorításokról egy nemzetközi intézménnyel. Argentína az utóbbi helyzetben van, amivel Bruno Binetti foglalkozik a World Politics Review hasábjain.

2019-ben a jobbközép vezette ország gazdaságilag a tönk szélén állt. A válság jelei már 2011 óta folyamatosan jelen voltak, a pandémiás időszak, és az abból származó gazdasági visszaesés pedig rátett még egy lapáttal Az ország óriási tartozásokat halmozott fel, az infláció közel 50%-os volt, így emiatt az akkori vezetés kénytelen volt egy 44 milliárd dolláros kölcsönt felvenni az IMF-től.

A pénzintézet hírhedtsége Dél-Amerikában is ismert volt, így „nem volt nehéz dolga” a régi balközép/baloldali elnöknek leváltania a jobbközép vezetést.

A baloldal vezére és vezetője Cristina Fernande azonban túl népszerűtlen volt az országban, így magát „csak” alelnöknek jelöltette, az államfői pozíciót a (csak névrokon) Alberto Fernandez nyerte el. A Fernandez duó mindvégig a szegények megsegítésével és az IMF-vel való megegyezés felmondásával, vagy legalábbis módosításával kampányolt.

Az új vezetés azonban nem tudta megfékezni sem a járványt, sem a gazdasági visszaesést. Szakértők szerint a kormány követhetetlen járványügyi politikája (hol lezárások, hol nyitások) miatt csak 2020-ban 10 százalékot csökkent az ország GDP-je. Mindemellett a szegénység mértéke 40%-ra nőtt, miközben a központi bank tartalékai szinte teljesen kiapadtak. S még ott lebegett a több tízmilliárdos IMF hitel is. Az előző kormány az utolsó tettével még sikeresen elérte azt, hogy ne 2022-ben és ’23-ban, hanem „csak” 2026-ban kelljen elkezdeni törleszteni az első részleteket. Ezzel a jobboldal kvázi megmentette az utánuk következő baloldali kabinetet a teljes csődtől.

A baloldalt azonban Argentínában is saját magától kell leginkább megmenteni.

A kormány ugyanis hiába ígérte meg az ellenkezőjét, végül mégiscsak a megszorító intézkedések politikájával élt, amely komoly gazdasági hatással volt a szegény- és a középrétegekre. Pont a baloldal legfontosabb szavazóbázisára. S higgyük el, az argentin emberek nem hagyták szó nélkül az egészet, hisz a kormánypárt 2021-ben elveszítette a félidei kongresszusi választásokat.

A vereség miatt a két Fernandez között is megromlott a viszony, s úgy tűnik: a tanítvány a mentor ellen fordult. Alberto szerint ugyanis az IMF-megállapodás betartása az egyedüli garancia a jövőbeli gazdasági sikerhez, míg Cristina inkább „harcol” az alap ellen, főleg pénznyomtatással és további megszorító intézkedésekkel. Tenné/teszi mindezt úgy, hogy a közgazdászok szerint az infláció a 60%-os küszöböt is elérheti idén az országban. A két fél épp emiatt saját tábort hozott létre, s igyekeznek eltávolodni egymástól. A szavazók többsége azonban továbbra is egyként kezeli a párost, s a rossz gazdasági mutatók miatt mindkét politikus népszerűsége és támogatottsága jelentősen bezuhant.

A lap szerint a baloldali argentin kormány csak a túlélésre játszik, s arra, hogy megnyerje a 2023-as választást.

Binetti szerint jelenleg három szereplőtől függ az ország gazdaságának a jövője: a két Fernandez-től és az IMF-től. Kérdéses azonban, hogy a folyamatos politikai csatározásokban ki kerekedik a másik felé, s hogy 2023-ban valódi alternatívát tud-e felmutatni ellenük a továbbra is megosztott jobboldal.

Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon