Miért és hogyan avatkozott be Oroszország kazah válságba? Eugene Chausovsky keresi a választ a kérdésre a Foreign Policy hasábjain.
A szerző egy korábbi cikkében egy általa felállított skála szerint még arról írt, hogy nem valószínű egy orosz támadás Ukrajna ellen, hisz a kitűzőtt cél elérése nem érné meg a nyugati reakciók, szankciók és egyéb válaszlépések miatt.
Kazahsztánban azonban teljesen más a helyzet, s látva az EU és az Egyesült Államok passzivitását Moszkva „szabadon” indította útjára csapatait a közép-ázsiai országba.
Az orosz beavatkozást az egyre nagyobb és véresebb zavargások indokolták, miután a kormány „elengedte” a benzinárakat az országban. A helyzet annyira súlyossá vált, hogy a kazah elnök - Kassym-Jomart Tokayev – a CSTO ( Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) segítségét kérte az erőszak meggátolása és a helyzet rendezése érdekében.
A szerző szerint ez az orosz beavatkozás merőben eltér a 2008-as georgiai (grúziai) vagy a 2014-es ukrán forgatókönyvtől. Moszkva ugyanis most nem egy szomszédos, korábban baráti ország nyugati orientációjú kormányát próbálta meggyengíteni, hanem az oroszbarát vezetést próbálja (próbálta?) hatalomban tartani. Hiába más a forgatókönyv, az orosz érdekek ugyanazok: megőrizni a domináns szerepet a korábbi szovjet tagállamokban, megakadályozni, hogy egy ellenséges ország legyen a szomszédja, a rivális szereplők korlátozása, valamint a belpolitikai stabilitás és konszolidáció megőrzése. Kazahsztán Moszkva egyik legerősebb (gazdasági szempontból) és legnagyobb szövetsége Közép-Ázsiában, így az orosz vezetés semmikép sem engedheti meg, hogy elveszítse.
A segítségkérésre adott gyors reakcióval pedig Moszkva jó pontokat szerezhet a vele szövetséges államoknál, miközben egy erős üzenetet is küld:
kész bárhol beavatkozni, ahol azt látja, hogy sérül vagy meggyengül a befolyása.
A gyors és erős reakcióban az is szerepet játszott, hogy - ahogy korábban említettük - a nyugati hatalmak közömbösek voltak az üggyel kapcsolatban. Amennyiben bármilyen fenntartásuk lett volna, úgy csökkenhetett volna az orosz beavatkozás mértéke és gyorsasága is a szerző szerint.
Fontos megjegyezni, hogy nem egyedül Oroszország küldött katonákat az országba. A kazah segítségkérésre reagált a CSTO többi tagja is köztük Fehéroroszország, Örményország és Tádzsikisztán. A kazah helyzet teremtette meg a szervezet csaknem harminc éves fennállása alatti első igazi közös misszióját.
A katonai beavatkozás azonban nem garantálja egyből a sikert a szerző szerint, sőt vissza is üthet.
Míg kormányzati szinten támogatják az orosz csapatok jelenlétét, a demonstrálók és az ellenzéki vezetők többször is nemtetszésüknek adtak hangot. Mindeközben a többi kisebb állam „sincs biztonságban”, hisz legtöbbjük a legjobb és legfelszereltebb egységeit küldte Kazahsztánba, így sokkal erőtlenebbek lennének odahaza egy esetleges hasonló zavargás esetén. Mindezt tetézheti, hogy közel sem biztos, hogy a kazah biztonsági erők - a külső segítség ellenére is - meg tudják állítani az egyre nagyobb erőszakot és ellenállást.
Amennyiben az orosz csapatoknak sem sikerülne stabilizálni a helyzetet és az ország egy tartós gócponttá válna, az óriási presztízsveszteséget jelentene Moszkva számára.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell
Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!