Charles de Gaulle egykori tábornok és köztársasági elnök szellemi hagyatékának mai relevanciáját és fontosságát vizsgálja John Lichfield a Politico európai kiadásának hasábjain.
A szerző szerint a mai francia jobboldaltól kezdve egészen a zöldekig szinte mindenki gaullista. Ezt mi sem bizonyítja jobban véleménye szerint, minthogy az egykori államfő halálának novemberi évfordulóján szinte az egész politikai paletta tiszteletét tette az alig 700 fős Colombey-les-Deux-Églises nevű településen, ahol a tábornok sírja található.
De mit is jelent a gaullizmus vagy gaullistának lenni? A cikk szerint de Gaulle személye és eszméje jelenti Franciaország predesztinált nagyságát, a külföldi befolyások csökkentését, a nép valódi képviseletét, az erős központi kormányzatot és a nemzeti szuverenitást. Hogy ezeket az elképzeléseket ma mely országban és milyen politikai párt képviseli, annak eldöntését az olvasó képzeletére bízzuk.
A cikk szerint de Gaulle politikájában és hagyatékában minden oldal megtalálhatja a számára fontos dolgokat.
A francia zöldek vezetője, Yannick Jadot szerint az egykori köztársasági elnök például a klímavédelem egyik kiemelkedő alakja volt.
Van azonban két meghatározó alakja a francia politikának, akik idén nem tették tiszteletüket a sírhelynél. Az egyikük a jobboldal vezetője, a Nemzeti Tömörülés elnöke és elnökjelöltje Marine Le Pen. Le Pen sem marad ki azért a sorból, hiszen ő Colombey helyett azt a helyszínt látogatja meg Normandiában, ahol az egykori tábornok először francia földre lépett 1944-ben.
Pártján belül azonban megosztottak a nézetek de Gaulle-ról.
Marine édesapja, a párt egykori vezetője Jean-Marie Le Pen ugyanis sohasem bocsátotta meg, hogy de Gaulle alatt adta fel Algériát az országa. Vele szemben a lánya azt hangsúlyozza de Gaulle-lal kapcsolatban, hogy védelmezte Franciaországot a külső inváziótól.
Egy másik nagy hiányzó Emmanuel Macron, aki helyett a kormányzatot a miniszterelnök, Jean Castex képviselte. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Macron ne kötődne ezer szállal de Gaulle-hoz.
A jelenlegi köztársasági elnök előszeretettel idézi elődjét, vagy emlékszik vissza rá, s az előző években mindig részt vett a megemlékezéseken.
Résilience et volonté.
— Emmanuel Macron (@EmmanuelMacron) November 9, 2020
Cet esprit fut incarné par Charles de Gaulle, engagé pour la France dans les moments de douleurs comme dans ceux de gloires. Cet esprit est un héritage, celui de la France. pic.twitter.com/qA8lspiT22
A Tweet fordítása: Kitartás és akarat. Ezt a szellemet Charles de Gaulle testesítette meg Franciaország felé, a fájdalmak és a dicsőség idején. Ez a szellem Franciaország öröksége.
De mi az oka annak, hogy csaknem fél évszázaddal a halála után továbbra is meghatározó szereplő az egykori köztársasági elnök? - teszi fel a kérdést Lichfield. Egy általa megszólított történész szerint de Gaulle bálványozása elsősorban a pártok között kialakult űrt tölti ki. Szerinte ugyanis Franciaországban ma már nem hisznek az olyan egyesítő ideológiákban, mint a liberalizmus, kereszténység, szocializmus vagy a kommunizmus, az országon belüli széthúzás ugyanakkor továbbra is jelen van. Ezt próbálja valamilyen módon csillapítani az ötödik köztársaság atyjára való megemlékezés.
Szemlézte: Lukács Zoltán Marcell