Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja az elmúlt években elkezdett megerősödni – most már mind a Kreml, mind maga a Kommunista Párt attól tart, hogy az ellenzék vezérévé válik.
A The Economist cikke szerint a kommunisták növekvő népszerűségéhez Oroszország romló gazdasági helyzete járult hozzá legnagyobb mértékben. A 2014-ben bevezetett szankciók miatt Oroszországban az átlagemberek helyzete egyre rosszabb, miközben egyes oligarchák tovább gyarapodnak. Ez hatalmas egyenlőtlenségekhez vezetett az országban, ami pedig társadalmi elégedetlenséget és a baloldali ideológiák megerősödését hozta.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártját Gennady Zyuganov alapította 1993-ban. A 90-es években a párt a rendszerváltást követő politikai, illetve gazdasági átrendeződés hozta válság által okozott elégedetlenségből táplálkozott. 1996-ban Zyuganov komoly kihívója volt Jelcinnek, de mivel az akkori ’elit’ – Oroszország ’klasszikus’ hat oligarchája – rettegett a kommunisták visszatértétől, rengeteg energia, idő és főleg temérdek pénz befektetésével elérték azt, hogy Jelcint a következő öt évre is megválasszák. Így, bár a választást elveszítette Zyuganov, a kommunisták újra meghatározó erővé váltak az országban.
A párt egy érdekes ideológiai egyveleg – egyrészről megőrizte Marxista-Leninista alapjait és az egyenlőség nevében kampányol; másrészről erősen nacionalista és nemutolsó sorban – imperialista.
Maga Gennady Zyuganov sztálinista, a klasszikus értelemben (amellett, hogy ortodox hitű, és úgy gondolja: a Bibliát szocialista szemmel kell olvasni, hiszen Jézus volt az első kommunista).
Az elmúlt években Sztálin reputációja rohamosan javult Oroszországban – míg 2008-ban rekord alacsonyan volt a diktátort pozitívan megítélők aránya, mindössze a megkérdezettek 39%-a gondolta azt, hogy Sztálin teljesen vagy relatíve pozitív szerepet töltött be az ország életében, ma már ez az arány 70%.
Annak a hangsúlyozása, hogy Zyuganov a klasszikus, kommunista értelemben vett sztálinista elveket vall azért fontos, mert Sztálin elfogadottságának növekedése az orosz állampolgárok körében inkább az orosz nemzeti öntudat megerősödésével köthető össze. Sztálin „munkásságának” pozitív megítélése ugyanis nem azt jelenti, hogy őt magát, mint személyt istenítenék, hanem azt, hogy az oroszok nosztalgiával gondolnak az ország Sztálin uralma alatti sikereire és erejére – ez az az időszak, amikor legyőzték a náci Németországot és Amerika kihívóivá váltak.
Az orosz nagyságot és a Szovjetunió sikereit Sztálinnal azonosítják, így – mivel az ország újra naggyá vágyik válni – Sztálin népszerűsége rohamosan nő.
Mindezek ellenére az Orosz Föderáció Kommunista Pártja részese annak a gépezetnek, ami a mai orosz rezsimet jelenti – a Kommunisták pénzt kapnak a Kremltől, hogy életben maradhassanak. Az pénzért cserébe szigorú korlátok között működhetnek anélkül, hogy valós kihívóivá válhatnának a rendszernek – legalábbis eddig ez volt a ’néma megállapodás’ a rendszer és a kommunisták között – folytatja cikkét a The Economist.
A 2021-es orosz választáson viszont azok, akik elégedetlenek voltak a jelenlegi hatalommal a kommunistákat támogatták szavazatukkal. A legtöbben tisztában voltak a helyzet iróniájával, de mivel Navalnij börtönbe került, a szeptemberi választásokon már semmilyen más lehetőség nem maradt az orosz ellenzékieknek az elégedetlenségük kifejezésére csak az, ha a kommunistákra szavaznak.
Ráadásul az orosz ellenzék, tehát Navalnij által is propagált ’smart voting’ stratégia is a kommunisták megerősödését segítette elő.
A ’smart voting’ jegyében az ellenzékiek bárkire leadják a szavazatukat, aki a legesélyesebb kihívója Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak. Mivel általában a népszerűségi lista második helyén a kommunisták jelöltje áll, a párt az idei megmérettetésen 19%-ot ért el, ami 3%-kal több mint a legutóbbi, 2016-os választásokon.
A Kommunista Párt vezetőségének nagy ijedelmére a ’smart voting’ megtörtni látszik a köztük és a hatalom között kialakított ’néma egyezményt. A szavazók ugyanis egyre jobban elvárják a párttól, hogy valóban és ne csak névlegesen lépjen fel az Egységes Oroszország ellen. A problémát tovább fokozza, hogy a párt több fiatal tagja komolyan veszi az ellenzéki szerepet. Megválasztását pedig arra használja fel, hogy a Dumában szót emeljen a rezsim ellen. A baloldali ideológiák vonzereje a fiatal választók körében is megfigyelhető – egyre több elkötelezett fiatal marxista támogatója van ugyanis a pártnak.
Szemlézte: Zemplényi Lili Naómi
